München (bajorul: Minga) a legnagyobb német tartomány, Bajorország fővárosa. Lélekszámát nézve Berlin és Hamburg után Németország harmadik, a német nyelvterület negyedik, az Európai Unió tizenkettedik leghatalmasabb települése. München népessége 1 378 176 fő, agglomerációjával közösen lakossága megközelítően 3 130 000 fő. A település egyben az 5,7 millió lakost számláló korszerű gazdasági körzet, a München nagyvárosi régió (Metropolregion München) centruma.
A mai német közigazgatás rendszerében járási jogú településnek számít (kreisfreie Stadt). Ugyanakkor a település környékén elterülő, 340 000 fős lakosságú vidéki München járás (Landkreis) központi hivatala (Landratsamt München) is Münchenben van.
A bajorországi közigazgatás rendszerében München felsőfokú centrum (Oberzentrum), ráadásul Felső-Bajorország (Oberbayern) (amely körzet Bajorországban körzeti rangú (Bezirk), össz-németországi szinten ugyanakkor a kormányzati körzet (Regierungsbezirk) szintjén van) fővárosa.
München Németország egyik gazdasági, közlekedési és kulturális centruma, egyike Európa legvirágzóbb településeinek. A település mottója: „Die Weltstadt mit Herz” (Világváros, melynek szíve van). Neve a német Mönch szóból ered, amely magyarul szerzetest jelent, aki a település címerében is megjelenik.
A településen folyik át az Isar folyó.
München Bajorország déli részén fekszik, 4170 fő/km²-es népsűrűségével Németország legsűrűbben lakott nagyvárosa.
A legmagasabb pontja Warnbergben (579 m), miközben a legalacsonyabb pontja a település északi részén látható (482 m). A település folyója az Isar, amely München területén 13,7 km hosszan, délnyugatról északkeleti irányban folyik. Az Isar kettévágja a belvárost is. A folyó legismertebb szigete a Múzeum-sziget. München legtöbb kis patakja az Isarba folyik. A település környékén több tó szintén felfedezhető: Ammersee, Wörthsee, Starnbergi-tó. Az Isar mellett a település másik nagyobb folyója a Würm, amely a Starnbergi-tóból ered. A település egész kiterjedése 31 041,91 hektár. München ezzel Berlin, Hamburg, Köln, Drezda és Bréma után az állam hatodik legnagyobb kiterjedésű települése. 310 km²-es területéből 44,1% létesítmény és hozzá tartozó beépítetlen táj, 17,1%-ot közlekedésre használnak, 15,6% mezőgazdasági táj, 15,5% mesterségesen kialakított zöldterület (park, temető), 4,1% erdő, 1,3% víz (folyó, tó) és 2,2% másfajta.
München az esős óceáni és a szárazabb kontinentális éghajlat közti átmeneti zónában fekszik. A település éghajlatát az Alpok közelsége és az aránylag nagy tengerszinttől számított magasság is befolyásolja, így Münchenben eléggé változó az időjárás. A főnszél délről meleg, száraz levegőt szállít a település felé.
Az éves középhőmérséklet 8 C. Az év legmelegebb hónapja a július, ebben a hónapban 17 C, a leghidegebb a január, ilyenkor -1 C körüli az átlaghőmérséklet. Az eddig hivatalosan mért legmagasabb hőmérsékletet, 35,8 C-ot München-Nymphenburgban mérték, a leghidegebb mért hőmérséklet -26 C volt. A település déli része naposabb, mint az északi, ahol gyakrabban fordul elő köd. A település nyugati részén szárazabb az idő, mint keleten.
Az éves csapadékmennyiség 920 mm körül szokott alakulni, a legtöbb csapadék nyár elején, a legkevesebb januárban és februárban hullik. Télen a csapadék gyakran hó, nyári hónapokban gyakran jégeső is esik. A legnagyobb károkat az 1984. július 12-i jégverés okozta, másfél milliárd euró értékben.
A látnivalók és bevásárlási választási lehetőségek a településben sok turistát és kereskedelmi utazót vonzanak. A vendégéjszakák száma 2007-re 9,5 millióra növekedett, ami 7,6% növekedés az eggyel korábbi évhez viszonyítva. Csaknem az összes második vendég (47,4%) külföldről jön. A legtöbb határon túli az Egyesült Államokból érkezik (688 ezer éjszaka, 4,9% növekedés), másodikként az olaszok 500 ezerrel, harmadikként a britek 385 ezerrel. Érdekesség, hogy a nyári hónapokban sok arab turista jön a Perzsa-öböl környékéről (250 ezer éjszaka), akik nemcsak bevásárolni jönnek, hanem itteni tartózkodásuk alatt gyakran a müncheni klinikákon orvosi ellátást vesznek igénybe (plasztikai műtét stb.).
München centruma a Marienplatz (magyarul Mária tér). Itt felfedezhető a korszerű és a régi városháza is. Pár lépésnyire a tértől áll a Szent Péter-templom, München legrégibb temploma, amelyiknek építése még a romanikában kezdődött, később gótikus átépítésen, belseje ugyanakkor barokk stílusún ment át.
A Szent Jakab templom 1955-ös lebontása óta egyetlen román stílusú ház sem maradt a belvárosban, de román-kori emlékek találhatóak még a település más részein, példaként a Heilig-Kreuz-Kirche (Szent-kereszt-templom) a település északi részén.
A románnal szemben sok gótikus építmény maradt fenn a Szent Péter-templomon kívül is. Sok gótikus városkapu, példaként az Isari-kapu, Sendlingi-kapu, a Károly-kapu vagy az Oroszlán-torony. A gótika legnélkülözhetetlenebb világi épületeihez tartozik az Alter Hof, amely IV. Lajos császári udvara volt a középkorban. Ilyen a Régi városháza a bálteremmel, vagy a Fegyvertár, amely ma a települési múzeum része. A település egyik szimbóluma, a Marienplatztól nem mesze látható Frauenkirche is gótikus stílusú. Újabb, 13. századi gótikus templom, a barokk korban átépített Heilig-Geist-Kirche, vagy a blutenburgi vár kápolnája is. A grünwaldi az egyetlen középkori vár München közelében.
Nagyfokú reneszánsz építmény a településben a Szent Mihály templom, amely a legnagyobb reneszánsz stílusú templom az Alpoktól északi irányba, az Alte Akademie (magyarul régi akadémia), vagy ilyen a Münchner Residenz egyik épületrésze is. A Maxburgból, amely reneszánsz települési királyi kastély, s csak a tornya maradt meg a második világháborús bombázások folytán. A reneszánsz időben, a mai belvárosban építettek egy nagy sörözőt, amit később, a 19. században átépítettek.
A legkorábbi barokk templom a Karmelitenkirche, amely napjainkban már nem működik eredeti rendeltetésében. A Theatinerkirche építésével beköltözött az olasz barokk a településbe, amely évtizedekre meghatározta München építészetét, amíg a francia Joseph Effner és az idősebb François de Cuvilliés udvari építőmester nem lett. A délnémet barokk fő művei a településben a nymphenburgi és a schleißheimi kastély. Lényegesen kisebb az ugyanabban az időben épített fürstenriedi kastély a település délnyugati részén.
A Sendlingi kapu közelében áll az Asamkirche (Nepomuki Szent János-templom), amelyiknek belsejét már a késő barokkban formálták ki. Bajorország első klasszicizáló késő barokk stílusú temploma, a Szent Anna templom a belvárosban felfedezhető. A legjelentősebb hasonló stílusú templom a belvároson kívül a Berg am Laim városrészben látható Szent Mihály templom. Ugyancsak rokokó stílusú az Amalienburg, a Nymphenburgi kastélyparkban.
A klasszicizmus legjelentősebb háza a településben a Nationaltheater (Nemzeti Színház) a lakóhely közelében. A legjelentősebb építész Leo von Klenze és Friedrich von Gärtner volt. A rezidenciától nyugat felé, a Briennerstraße a Karolinenplatzon át vezet a Glyptothekhez, ahol görög és római emlékeket tartanak.
Észak felé, Schwabingba vezet a Ludwigstraße, amely a Feldherrnhalle és a Siegestor közt kezdődik. Ezen az úton van a Bajor Állami Könyvtár, a Szent Lajos-templom és a Lajos-Miksa Egyetem (Ludwig-Maximilian Universität). Ezek a házak mind klasszicista stílusúak, mihelyt a Ruhmeshalle előtti Bavaria-szobor is a Theresienwiesén. A rezidenciától délre, az operaház előtt kezdődik a Maximilianstraße, amely az Isaron át kelet felé vezet Bajor Állami Tanács székhelye, a Maximilianeumig. A Maximilianstraßén sok klasszicista építmény látható, ma megnyerő bevásárlóutca. Ettől nem nagy távolságra északi irányba látható Prinzregentenstraße, amelyen a Bajor Nemzeti Múzeum is elfért. Ez átvezet az Isaron és a túloldalon az út megkerüli a Friedensengelt (a Béke angyal-szobor). A 19. század centrumában megjelentek a településben az üvegből és vasból készült objektumok, akárcsak az 1931-ben bekövetkezett leégéséig kiállításoknak helyet adó Üvegpalota. A századforduló előtt sok templomot és másfajta épületet építették a historizmus jegyeiben, mint a Marienplatzon álló neogótikus Új Városháza, a neobarokk, Igazságügyi királyi kastély és Schwabingban a neoreneszánsz Képzőművészeti Akadémia. Münchenben 1200 díszkút felfedezhető, ebből 700 települési. A legrégibb a modern Városháza előtt Marienplatzon felfedezhető Fischbrunnen.
A századforduló művészeti reformmozgalmai közül feltehetően a müncheni volt a legnépiesebb. A település polgárai minden új iránt nyitottnak bizonyultak, de semmit sem vittek túlzásba; Régi és új keveredése időnként különös dolgokat eredményezett. „Ez a nyitott művészi konzervatívizmus a település múltjával magyarázható. München – mint politikai periféria – mentes maradt a Vilmos-kor historizmusának vadhajtásaitól; a 19. század végi iparosodás nem rombolta szét az értékeket. A növekedés egyenletes volt, a település öntudata nem szenvedett csorbát. A polgárok megengedhették maguknak a komfortos szemlélődést.” Az iparosítás ellenére a településben összhangban maradt a gazdasági növekedés és az építészeti arculat. München főképpen adminisztratív centrum volt, de mindemellett a szokásoknak megfelelő iparágak is virágoztak. A kiegyensúlyozott fejlődés eredményeként a gazdaságban és a művészetben ugyancsak a folytonosság uralkodott. Münchenben 1900 körül a művészeti fellendülésnek így természetesek voltak a gyökerei, nem mesterségesen alkották meg, mint Darmstadtban, és a gazdasági fejlődés szolgálatára sem kényszerült, mint Weimarban. A vulgáris Jugendstil megindító példái jól alátámasztják, milyen flottul összhangba hozható a korszerű művészet a polgári igényekkel. A bajor főváros polgárai meghitt kapcsolatban éltek a múzsákkal, s így a kihívó műalkotásokat valószínűleg puszta tréfának tekintették.
Mindent összevetve született Münchenben a szecesszió jellegzetes német stílusváltozata, a Jugendstil, internacionális értelemben is emelkedett alkotókkal, mint Theodor Fischer, Gabriel von Seidl, Thomas Theodor Heine, Olaf Gulbransson, Bernhardt Pankok, Bruno Paul, Hermann Obrist, Bruno Paul, August Endell, Theodor Fischer, Franz von Stuck, Peter Behrens, Friedrich Adler, W. Magnussen, Scharvogel, Otto Eckman, Herman Gradl – és a stíluskorszak számottevő helyi alkotásai: Stuck-villa, Prinzregenthen-híd, Simplicissimus-karikatúrák, Pankok székek, Riemenschmid-bútorok, Obrist-szökőkutak, Behrens-tapéta, Bunter Theater-terv, Elvira-studió, Kamaraszínház belső terei, Müncheni népiskola. Schwabingban több szecessziós lakóház szintén felfedezhető. Nem nagy távolságra a Deutsches Museumtól, az 1901-ben elkészült szecessziós Müllersches Volksbad München legrégibb ma is üzemelő uszodája.
1924 és 1929 közt épült fel Moosachban a Borstei lakónegyed, amely napjainkban már műemlékvédelem alatt áll. A nemzetiszocializmus alatt építették például a Művészetek Házát és a pártépületet a Königsplatzon. A második világháborúban München épületeinek nagy része vagy megsérült, vagy teljesen tönkrement 66 légitámadás következtében. Leginkább a vasútállomás környéke, az Altstadt és Schwabing rongálódott meg. A házak mindössze 2,5%-a maradt sértetlen. Csaknem az összes történelmi épületet, amely ma is hozzátartozik a városképhez, a háború után, a régi terveik alapján építettek újjá.
A második világháború utáni évtizedekben kevés nagymértékű korszerű épületet építettek. Az 1990-es évektől viszont sok új objektum készült, úgy mint a Jézus Szíve templom (Herz-Jesu-Kirche). Amellett több új sportstadiont is építettek az utóbbi korban. A belvárostól keletre áll a Hypo-ház, a HypoVereinsbank igazgatósági alkotmánya, északi irányba, Schwabingban a Highlight Towers nevű irodaház. 146 méterrel az Olympiaparktól nyugatra található Hochhaus Uptown München a település legmagasabb létesítménye.
Városépítészet, városkép
Az iparosítás ellenére a településben összhangban maradt a gazdasági növekedés és az építészeti arculat. München mindenekelőtt adminisztratív centrum volt, de ezenfelül a szokásoknak megfelelő iparágak is virágoztak. A kiegyensúlyozott fejlődés eredményeként a gazdaságban és a művészetben szintén a folytonosság uralkodott, amely – még a 20. század végi folytonos tartalmi és területi városnövekedés ellenére – is a városépítészetben – városszerkezetben és városképben – jellegzetes, kiegyensúlyozott harmóniát eredményezett.
A település északi részén fekszik az 1972. évi nyári olimpiai játékokra épített Olimpiapark. Ebben a parkban foglal helyet az Olympiastadion, az Olimpiai fedett uszoda. Az épületeket nagyszerű üvegtetővel fedték le. Itt áll az 1968-ban megnyitott, 291 méter magas Olimpiatorony és az 1967-ben megnyitott Olimpia-Jégsportcentrum is.
Az 1990-es évek legnagyobb városépítészeti projektje a régi repülőtér helyén a keleti részen fekvő Messestadt Riem városrész kialakítása volt. Nagy része mára már elkészült. A városrészben sok zöldterület és korszerű köztéri műalkotás is elfért. A koncepció több német várostervezési díjat is kapott.
2004-re jött létre a Petuelpark a Mittlerer Ring új alagútja felett.
2006. november 9-én a belvárosban, a Szent Jakob téren nyitották meg a korszerű Müncheni Zsidó Központot. A létesítmény magába foglalja a modern Ohel Jakob nevű főzsinagógát, a Müncheni Izraelita Hitközség közösségi házát, és a 2007. március 22-én megnyílt Müncheni Zsidó Múzeumot.
Münchenben valamelyest kevés magasház felfedezhető, legtöbbjük – az Altes Technisches Rathaus kivételével – a belvároson kívül áll. Az egyik legérdekesebb megjelenésú építmény a -négy hengernek nevezett BMW főigazgatósági ház. Rögtön a szomszédságában felfedezhető a 2007 októberében megnyílt futurisztikus BMW Welt.
