Miskolc

Miskolc

Miskolc megyei jogú település Magyarország északkeleti részén, a Bükk-vidék keleti lejtőinél. Az Észak-Magyarországi régió fővárosa és legnagyobb helysége. Borsod-Abaúj-Zemplén megye és a Miskolci járás székhelye. A megye népességének negyede Miskolcon él. Az állam negyedik legnépesebb települése Budapest, Debrecen és Szeged után, agglomerációval egyesült erővel Budapest és Debrecen után a harmadik legnagyobb, továbbá a második legnagyobb belterülettel/integrált területtel büszkélkedhető település Magyarországon Budapest után.

A tájék Európa egyik legrégebben lakott kiterjedése, mint azt paleolit kori leletek tanúsítják. Az eltérő tájegységek találkozásánál, meghatározó kereskedőutak mentén épült helység már a középkorban kereskedőváros volt, és 1365-ben Nagy Lajos királytól kapott települési rangot. A török hódoltság után ipara is fejlődésnek indult.

Miskolc Magyarország egyik legjelentősebb ipari centruma. A tradicionális nehézipari és élelmiszeripari ágazatok mellett napjainkban már fontos szerephez jutnak a korszerű elektronikai, járműipari és vegyipari vállalkozások is a település gazdaságában. Több innovációs klaszter is üzemel a településben.

Miskolc ambíciója, hogy részben a helyi nagy múltú egyetem akadémiai alapjaira építve, részben a már letelepedett nagyvállalatok műszaki hátterére építve, a térség kutató-fejlesztő centruma legyen.

A rendszerváltás óta kulturális és idegenforgalmi szerepét igyekszik erősíteni; ebből a szempontból főbb látványosságai közé tartoznak a Miskolctapolca Barlangfürdő, a Diósgyőri vár, a lillafüredi Palotaszálló és a Miskolci Nemzeti Színház, azonfelül a Miskolci Állatkert és Kultúrpark. A régió vezető városaként az ennek praktikus funkciókat is betölti; egyetemi település, a megye és környéke gazdasági, képzési, kulturális centruma. Miskolc település napja: május 11.

A település a Bükk-vidék keleti részén, abba „beágyazódva”, a Szinva, Hejő és a Sajó völgyében, különféle természeti és gazdasági tájegységek találkozásánál épült. A település rendkívüli szépségét e csodás fekvése okán is köszönheti. A Sajó, a Bódva és a Hernád összeolvadó völgysíkja, a Miskolci kapu ősidők óta nagyfokú áru- és személyforgalom színtere.

Miskolc kiterjedése 236,66 km2, ebből 54,21 km2 a belterület, 29,34 km2 a zártkert és 153,11 km2 a külterület. A belterületi rész szélessége kelet-nyugat irányban 19 km, észak-dél irányban 10 km. Mai felszíne – a kéregszerkezeti mozgások eredményeként – lépcsőzetes felépítésű. Keletről nyugat felé 30 km kiterjedésű, amin belül négy „lépcső” figyelhető meg; a magasságkülönbség eléri a 800 métert.

Legmagasabb kiterjedése a Borovnyák-tető (945 m). A legalacsonyabb zóna a Sajó melléke (110-120 m), ez az alföldi táj része. Fiatal, pleisztocén-holocén üledékek (kavics, homok, agyag, iszap) építik fel.

A síksági tájat az Avas-Tetemvár vonalától Diósgyőrig egy 250-300 méter magas dombvidéki tájövezet, az Alacsony Bükk váltja fel. Geológiai felépítésében harmadkori tengeri üledék – homok, homokkő, márga, agyag, közbeépült szénrétegek – és miocén-kori vulkáni anyagok, főleg tufák vesznek részt. Felszínét patakok, vízfolyások tagolták fel.

Diósgyőrtől megközelítőleg Lillafüredig terjed a Középső Bükk 400-600 méteres rögsorozata, melyet túlnyomórészt triász mészkő, pala, alárendelt dolomit és másfajta kőzetek építenek fel. A tájövezet földrajzi sajátosságait a karsztos lepusztulásformák adják.

Lillafürednél kezdődik a miskolci táj legmagasabb lépcsője, a 600-900 méterre emelkedő Magas Bükk, vagy Bükk-fennsík. Felépítésében ó- és középkori tengeri üledékek (mészkő, pala, dolomit) és eruptív kőzetek (példaként diabáz és porfirit) vesznek részt. Keletről nyugat felé szakaszosan emelkedik, belsejében kisebb-nagyobb barlangok fejlődtek ki.

Az egykor körülkerített mezőváros határait árok- és sáncrendszer óvta, ezeket jól őrzött városkapuk törték meg. Csak ezeken át lehetett a településbe bejutni, mellettük vámszedőhelyek, kocsmák és vendégfogadók várták az ide vendégeket. 1940 körül még 13 fő- és 19 mellékvámszedőhelyről tudtak a várostérképek, voltaképpen ennyi fő- és mellékúton lehetett Miskolcot megközelíteni. A helység növekedésével a kapuk egyre távolabb kerültek eredeti helyüktől, végül már pusztán elméleti határt jelentettek. Az egykori védőrendszer emlékét a mai napig fennmaradt kapu titulussal rendelkező utcák nevei őrzik: a Győri kapu, a Szentpéteri kapu, a Csabai kapu és a Zsolcai kapu ma is fő közlekedési útvonalak titulusai, amelyek mentén a valamikor Diósgyőr, Sajószentpéter, Hejőcsaba és Felsőzsolca, azonkívül Miskolc közti forgalmat bonyolító városkapuk álltak. A kevésbé ismert Fábián kapu a bábonyibérci szőlőkbe, a Meggyesalja (vagy Megyesre-járó kapu) az Avas alján látható meggyesek felé vezető, kisebb jelentőségű utakat rejtett.

Kivételes a Sötétkapu helyzete, amely nem egy utca, hanem magának a boltozatos kocsibejárónak az titulusa.

Turisztikai szempontból Miskolc legjelentősebb látványosságai közé sorolható Miskolctapolca a Barlangfürdővel és az azt körülvevő parkkal, ahol csónakázótó, strand és kalandpark szintén felfedezhető; a Bükk-vidék közepén fekvő Lillafüred, ahol a Palotaszálló, a vízesés (az állam legmagasabb vízesése), a Hámori-tó, az Anna- és a Szent István-barlang fedezhető fel; a 2014-ben újjáépített diósgyőri vár, tetejébe a Csanyik-völgyben található Miskolci Állatkert és Kultúrpark. Ugyanakkor számottevő múzeum fedezhető fel a település területén, amelyek közül is jelentős a 2013-ban megnyitott Pannon-tenger Múzeum, amely a Bükkábrányban megtalált hétmillió éves mocsárciprusok korát tárja a közönség elé, ezenfelül a Herman Ottó Múzeum Papszeri létesítménye, ahol a 2015-ben Az év kiállítása díjat nyert Elit alakulat – A Kárpát-medence leggazdagabb honfoglalás kori temetői című prezentáció is megnézhető. Emelkedett ugyanakkor az ugyancsak a belvárosban van Magyar Ortodox Múzeum is.