Az 1975. január 1-jén hozott létre Kiskunsági Nemzeti Park hazánk második nemzeti parkja. Hasonlóan a Hortobágyi Nemzeti Parkhoz, ez a táj is az ember és a természet sok száz éves együttélésének emlékeit őrzi. A nemzeti park értékes területei a Duna-völgy szikes pusztái, tavai, a Duna-Tisza közi homokhátság homokbuckái, homokos pusztái, mocsarai, az Alsó-Tiszavidék holtágai és ártéri erdői, a Bácska homokbuckái és dunavölgyi löszpartjai.
Területének kétharmadát az UNESCO Ember és Bioszféra programja 1979-ben bioszféra-rezervátummá nyilvánította. Vizes élőhelyei a Rámszari egyezmény hatálya alá tartoznak és fokozottan védettek. A Kiskunsági Nemzeti Park Igazgatósága Kecskeméten látható.
A nemzeti park területi egységei
Felső-kiskunsági-puszta
Ez a területegység a hortobágyi tájra hasonlít. A hajdani Duna-ártéren a folyószabályozás után fel-fel gyorsult a szikesedés, a növényzetét mindenekelőtt olyan sótűrő, sókedvelő fajok alkotják, mint a veresnadrág csenkesz, a magyar sóvirág, a kamilla és a sziki üröm. Állatvilágának értékes követe a túzok, a kék vércse, az ugartyúk és a pusztai gyalogcincér. A végrehajtott élőhely-rekonstrukció nyomán olyan vizes élőhelyek fejlődtek ki, amelyek vonzzák a vízimadarakat.
Felső-kiskunsági-tavak
A övezet mélyedéseiben szikes tavak és mocsarak fejlődtek ki. E ritka élőhelytípus értékes növény- és állatvilágnak házigazdája. Sajátos növényei a fehér tippan és a sovány csenkesz. Fészkelő közösségek fejlődtek ki gulipánokból, gólyatöcsből és küszvágó csérből. Magasabb részein ugartyúk fészkel.
Izsáki Kolon-tó
Az egykori kiterjedt tóból mára nádas, mocsár, fűzláp és zsombékos lett. Állandó fészkelő és táplálkozó helyet szolgál a madarak részére. Területén megtalálható a vörös gém, a szürke gém, a kis kócsag és a nagy kócsag. Halai közül értékes a lápi póc és a réti csík.
Fülöpházi buckavidék
A vidék futóhomokját az Ény-DK-i irányú szelek formálták. A buckavidék ma is változtatja arcát. A szél továbbviszi a homokot, és máshol buckát épít belőle. A szélárnyékos oldalakon a növényzet képes megtelepedni. A szárazsághoz jól alkalmazkodik a naprózsa, a kései szegfű, a kékvirágú szamárkenyér és a homoki vértő. Az állatvilág képviselői főleg a rovarok közül kerülnek ki, táplálékot nyújtva a homoki gyíkoknak. Értékes madárfajai a sárgarigó, a gyurgyalag és a szalakóta.
Orgoványi rétek
A vidék keleti részére az időszakosan vízzel borított láprétek a jellemzőek. Védendő értékei az orchideák. Költési időben sok vízimadár él itt. Legértékesebb állata a Metelka-lepke. Nyugati részén homokbuckák felfedezhetők, amelyek a fülöpháziakkal ellentétben nem vándorolnak. Növényzete nyílt homoki gyep borókával, fokozottan védett növénye a csikófark. Fészkel itt ugartyúk és szalakóta is.
Bócsa-Bugac buckavilága és pusztái
A nemzeti park legnagyobb és legösszetettebb kiterjedése. Területén homokpuszták, buckák, szikes tavak, mocsarak váltakoznak. A homokfelszínek értékes növényei a homoki nőszirom, a homoki kikerics, a gyapjas csüdfű. Az Alföldön egyedül itt él a fűrészeslábú szöcske, a rákosi vipera mindazonáltal nemzetközileg védett. Az itt tartott magyar szürke szarvasmarha, racka és mangalica állományok az állattenyésztés szempontjából génbankot jelentenek.
Szikra és az Alpári-rét
A környék értékét a szikrai Holt-Tisza adja erdeivel, mocsaraival. Sokféle vízinövény találja meg itt életfeltételeit, mint a kolokán vagy a mocsári nefelejcs. Legértékesebb növény a békaliliom és a Tisza-parti margitvirág. Találkozhatunk fattyúszerkővel, tavi denevérrel.
Miklapuszta
Itt látható hazánk legnagyobb összefüggő, meszes-szódás szikes pusztája. Amikor a területet víz borítja, megjelennek a vízimadarak és nyomukban a ragadozók, mint a kígyászölyv, a parlagi és réti sas. Fészkel itt bíbic, székicsér, túzok és ugartyúk.
Peszéradacsi rétek
Változatos élőhelyei közt lápokat, mocsárréteket, homokbuckákat és homoki erdőket találunk. Növényei közt megjelenik a szarvas-, légy- és pókbangó, a mocsári kardvirág, a vitézvirág. Ugyanúgy megtalálhatók az eredeti növénytársulások (zárt homoki tölgyes/ gyöngyvirágos tölgyes), és a mesterséges növénytársulások. Legjellemzőbb fafajták a kocsányos tölgy és a fehér nyár.
Tájvédelmi körzetek
Mártélyi Tájvédelmi Körzet
Az 1846-os Tisza-szabályozás nyomán alakult meg a Mártélyi- és a Körtvélyesi-holt-Tisza. A tavaszi áradások folyamán víz borítja a területet, a magasabb szárazulatokra szorulnak az őzek, nyulak, talajon fészkelő madarak. A nyár alatt pedig csak a holtágakban és kubikgödrökben marad víz, de mindent összevetve a madarak nem maradnak szállás és táplálék nélkül.
Pusztaszeri Tájvédelmi Körzet
Értékei közt szikes és halastavak, festői morotvák, kubikgödrök, sás- és mocsárrétek, homokpuszták, szikes és pusztagyepek, erdők megjelennek. A Duna-Tisza közi és a tiszántúli növénytársulások itt találkoznak és keverednek egymással. A változatos élőhelyek változatos állatvilágnak adnak otthont. A szegedi Fehér-tó kiváló madárvilágával az egyik legjelentősebb szikes tavunk.
Természetvédelmi területek
Ásotthalmi Láprét természetvédelmi táj: az igen kis kiterjedésű védett tájon 14 védett növényfaj él.
A bácsalmási gyapjas gyűszűvirág termőhelye természetvédelmi zóna: az Alföldön ritka, fokozottan védett gyapjas gyűszűvirág természetes előfordulása.
Császártöltési Vörös-mocsár természetvédelmi térség: a Duna-Tisza közének legmélyebb részén alakult ki ez a tőzeges régió, mely legnagyobb területét teljes évben víz borítja. Nagy számban él itt a kis- és nagy kócsag, ezenfelül a közeli löszfalban gyurgyalagok fészkelnek.
Csólyospálosi földtani feltárás természetvédelmi szektor: a környező tanyavilág építkezéseinél kardinális szerepet játszó hajdani „kővágó hely” különleges földtani értékei a réti mészkő és dolomit, melyek szélbarázdákban kialakult egykori szikes tavacskákban rakódtak le.
Csongrádi Kónya-szék természetvédelmi táj: nagyjából folyamatosan vízzel borított tartomány magasabb, száraz részein szikes gyepek felfedezhetők bárányparéjjal, pozsgás zsázsával, mézpázsittal.
Érsekhalmi Hét-völgy természetvédelmi szféra: a vidék felszínét hét kisebb-nagyobb völgyecske határozza meg, amelyek az utolsó jégkorszakot követő csapadékban gazdagabb időszak összefolyó felszíni vizeinek felszínalakító munkája nyomán jöttek létre.
Hajósi Homokpuszták természetvédelmi zóna: a védett régió talaja löszös homok, így jobban tartja a vizet, mint a tiszta homoktalajok. Védett növényei a homoki kikerics, a homoki nőszirom, a tavaszi hérics, a kései szegfű és az agárkosbor. Védett állatai a rézsikló és az ürge.
Hajósi Kaszáló és Löszpart természetvédelmi tájék: a község magas löszfalait vasvirág ékesíti.
Kéleshalmi Homokbuckák természetvédelmi övezet: a homokvidék szélhordta buckáinak meleg déli oldalán hozzávetőleg csak a csenkesz telepedik meg. A buckák lábánál felgyülemlő víz nyomán égerlápok alakulnak ki, ameddig a hátakon és az árnyékosabb oldalakon tölgyesekkel, fehér nyárasokkal, galagonyabokrokkal, borókával, akáccal tarkított gyepek felfedezhetők.
Kiskőrösi Turjános természetvédelmi régió: e láprét sajátos virágai a tövises iglice, a bakfű, a sziki cickafark és a mezei varfű. A kaszálók mélyebb részein tavasszal ritka orchideafélék nyílnak, mint a mocsári-, poloskaszagú és vitéz kosbor.
Kiskunhalas Fejtéki-mocsár természetvédelmi körzet: az egykor kiterjedt mocsár helyén már csak ez a kiszáradó láprét felfedezhető, olyan értékes növényekkel, akárcsak a vidrafű és a posványkakastaréj.
Kunfehértói Holdrutás erdő természetvédelmi körzet: a virginiai holdruta egyetlen hazai termőhelye ez az erdő.
Kunpeszéri Szalag Erdő természetvédelmi körzet: a tartomány igazi értékei az erdőt kísérő láp- és mocsárrétek. Értékes növénye a légybangó és az óriás útifű. Ez utóbbi hazánkban egyedül itt és az Ócsai Tájvédelmi Körzet területén fedezhető fel.
Nagyszéksós-tó természetvédelmi övezet. A Duna-Tisza közén megtalálható értékes szikes jellegű élőhelyek egyike a mórahalmi Nagyszéksós-tó. Ezek a tavak összegyűjtik a semlyékes vonulatok vizét, és élőhelyül, táplálkozóhelyül szolgálnak a térség fészkelő és vonuló madarai részére. A tó megújhodása egy rendkívüli programnak köszönhető. A 2008-as bivalytelepítéssel az állatok dagonyázása, taposása megállította a tájék újabb szikesedését, visszaszorult a nádas, visszaköltöztek a vizes élőhely madarai, 30 évig rejtőző tavirózsám rizómái hajtottak ki.
Péteri-tó természetvédelmi övezet: a nádas számottevő gémtelepet rejt. A övezet újabb értéke a regisztrált 34 csigafaj, köztük az igen ritka gombcsiga.
Pusztaszeri Fülöp-szék természetvédelmi vidék: az egykori tó helye napjainkban már csak nagyobb esőzések nyomán kerül víz alá, de a madarak mindent összevetve is hamar birtokukba szokták venni. Megmaradt ugyanakkor a szikesekre sajátos növényvilág, tetejébe egy-két ritka állatfaj is, akárcsak a szongáriai cselőpók.
Pusztaszeri Hétvezér emlékmű természetvédelmi régió: a szokás alapján az Árpád-halmot a honfoglaló magyarok első országgyűlésekor sisakjukkal hordták össze. Az obeliszk tetején turul megfigyelhető.
Szelidi-tó természetvédelmi szféra: a Kalocsai-Sárköz egy része ártér. Morotvái, elhagyott folyómedrei közül egyedül a szikes Szelidi-tó tartja meg teljes éven át a vizét. A tó környéki szikesek és rétek növényvilága a kedvezőtlen behatások ellenére is gazdag és értékes. Állatvilágának értékes madárfaja az egykori három kurgán egy megmaradt képviselőjének homokfalában megtelepedett gyurgyalag. A szikfoltos részeken túzok, ugartyúk fészkel. A tó mellett költ a kerecsensólyom és a rétisas.
