Isztambul 15 milliós agglomerációs lakosságával (2017) a Föld egyik legnépesebb, és Törökország legnépesebb helysége, Törökország kulturális, művészeti és gazdasági centruma, ezenkívül 1923-ig fővárosa, pillanatnyilag İstanbul tartomány székhelye.
A település a Boszporusz és a Márvány-tenger két oldalán terül el, s területileg ugyan csak kisebb része van Európában, ámde európai településnek tartják. Rendkívüli fekvése, római kori, bizánci és oszmán építészeti emlékei, sőt még a múzeumaiban és palotáiban megtalálható művészi alkotások révén a turisták kedvelt úticéljává lett.
A település a Boszporusz és a Márvány-tenger partja mentén terül el, körbeölelve az Aranyszarv-öblöt (törökül Haliç), ami természetes kikötő. Területileg nagyobb része az ázsiai oldalon fekszik.
Éghajlat
Isztambul éghajlata mérsékelt. Hosszú, meleg és párás nyár és hűvös, csapadékos tél jellemzi. A sajátos átlagos hőmérséklet augusztusban 28 C. A csapadék a nyári hónapokban 34-48 mm körül, havi 5 esős nappal. Az évi csapadékmennyiség 844 mm, a páratartalom teljes évben magas. A téli hónapok átlaghőmérséklete 3-8 C közt mozog, november és április közt havazás is előfordulhat. A korábbi legmagasabb hőmérsékletet (40,5 C) 2000. július 12-én regisztrálták. A korábbi legalacsonyabb hőmérsékletet (-16,1 C) 1927. február 9-én mérték.
A város
A település képe állandóan változik, fejlődik. A görög, római és bizánci korban Isztambul nagyrészt a mai európai oldalt jelentette, és mindössze az ázsiai oldal egy kis szeglete kötődött hozzá, de ezek is inkább számítottak különálló településeknek (Chryopolis és Khalkédón; a mai Üsküdar és Kadıköy negyedek). A régi Konstantinápoly a mai Isztambulnak mindössze egy töredéke.
Az 1800-as évek elején a galatai városfalat lebontották, hogy a település terjeszkedhessen, csak a Galata-torony maradt meg belőle. A modern kerületek közé sorolható Beşiktaş, Şişli és Nişantaşı is.
Isztambul villámgyors növekedését ellensúlyozandó, jó néhány magas épületet emeltek a település több pontján, a környező kisvárosok és falvak ugyanakkor beleolvadtak az egyre terjeszkedő nagyvárosba. A legmagasabb irodaházak és lakóépületek Levent, Maslak és Etiler kerületekben találhatóak, a Július 15. vértanúinak hídja és a Győzedelmes Mehmed szultán híd közt. Levent és Etiler nagyszámú fantasztikus bevásárlóközponttal büszkélkedhet, akárcsak a több díjat nyert Akmerkez, a Kanyon Shopping Mall, a Metrocity, a Mayardom vagy a Mayadrom Uptown. Törökország legnagyobb cégeinek és bankjainak székhelye is ezekben a negyedekben van.
A 20. század második felében az addig csendes, főként nyári lakokkal és óriási fenyvesekkel ellátott ázsiai oldalon ugrásszerű urbanizáció ment végbe. Itt épült meg a 6 km hosszú, trendi Bağdat sugárút, ahol neves vendéglők, márkás boltok találhatóak. Mivel az 1960-as évekig ez a rész tulajdonképpen majdhogy nem lakatlan volt, könnyebb volt az infrastruktúra kiépítése, és a várostervezés is beláthatóbb lett. A körzet igazi fejlődése az E5-ös ankarai autópálya megnyújtásának köszönhető. A fejlődéshez hozzájárult a kényszer is: mind többen és többen települtek be (és települnek ma is) az állam anatóliai régióiból Isztambulba. Ma a település -a az ázsiai oldalon él.
A település sebes növekedésének, a migrációnak egy árnyoldala is született: az 1940-es évek óta megszaporodtak az úgynevezett gedzsekondu (gecekondu) házak, ami törökül szó alapján azt jelenti, egy éjszaka alatt épült. Ezeket a lakóházakat sebtében, mester segítsége és engedély nélkül húzzák fel, gyakran önkényes telekfoglalással. Isztambul külső negyedeiben felfedezhető belőlük a legtöbb, de más nagyobb török településekben is problémát jelentenek (Ankara, İzmir, Bursa). A legnagyobb veszélyük abban rejlik, hogy a nem legelőnyösebb kivitelezés és a rossz minőségű anyagok folytán a házak omlásveszélyesek, különösen földrengéskor. A városvezetés igyekszik felszámolni ezeket az illegális telepeket és korszerű lakótelepeket építeni a helyükre.
Isztambul kulturális élete igen gazdag. A településben több mozi, színház és harmincnál több múzeum felfedezhető, van operaház, és több fesztivált is rendeznek a település területén. A három legismertebb az áprilisban tartott Isztambuli Internacionális Filmfesztivál, az 1987 óta kétévente megszervezett Internacionális Isztambuli Biennálé nevű bemutató, mindemellett az állam legnagyobb könnyűzenei fesztiválja, a Rock’n Coke.
Az oszmán korban a kulturális élet a hamam, azaz törökfürdő köré társítható. Isztambul egyik legrégebbi és legjobb kinézettel rendelkező törökfürdője a Çemberlitaş Hamamı (1584), mely a Çemberlitaş téren felfedezhető.
Koncerteket nem kizárólag szokásos koncerttermekben és stadionokban tartanak, hanem példának okáért olyan műemlékekben is, mint a római kori Rumelihisarı, a Topkapı királyi kastély, a Héttorony vagy éppen a Gülhane Park.
Isztambul történelmének sokszínűsége, látnivalóinak, műemlékeinek száma, ezenfelül a bámulaltos boszporuszi kilátás folytán a turisták kedvenc célpontja. Isztambul önkormányzatának statisztikái alapján 2000-ben csaknem kétmillió turista látogatott a településbe, többségében (208 000-en) németek, de a település felkapott az amerikai, angol, francia és orosz turisták körében is. 2006-ban az Atatürk internacionális repülőtéren és a Sabiha Gökçen internacionális repülőtéren át az országba érkező turisták száma 5 millió 346 ezer volt, csaknem félmillióval több, mint 2005-ben.
A településben több ezer hotel és étterem, több konferenciaterem áll az ide érkezők rendelkezésére. A település különösen vonzó a konferenciaszervezők részére, több internacionális szervezet is preferálja. A településben három heterogén területet különböztethetünk meg, ahol konferenciaközpontok vannak: a Conference Valley (Istanbul Convention & Exhibition Center, Istanbul Hilton Convention & Exhibition Center, Military Museum Cultural Center, Cemal Reşit Rey Concert Hall); az Airport & Exhibition District (150 000 m²); amellett a település pénzügyi és gazdasági centruma, ahol több konferenciaközpont szintén felfedezhető. Az egyes konferenciaközpontok tömegközlekedéssel is jól megközelíthetőek, főként metróval.
