Zamárdi a Balaton déli szélén, Somogy megyében, a Siófoki járásban, Siófok és Balatonföldvár közt fekvő település. Neve 1932 és 1943 közt Balatonzamárdi volt.
Északon a Balaton övezi, keleten Siófok, délen Balatonendréd, nyugaton Szántód a szomszéd helység. A lakott táj legmagasabb pontja a 176 méter magas Kőhegy.
Megközelíthető a 7-es főúton, az M7-es autópályán; délről, Tab felől a 6501-es úton, ezenfelül vasúton a Székesfehérvár-Gyékényes-vasútvonalon. Itt indul a tihanyi révhez vezető forgalmat kiszolgáló 7102-es út, amely a 7-esből ágazik ki, kicsivel annak 114. kilométere után, és bő 5 kilométer után, már Szántódon torkollik vissza ugyanoda, a 118. kilométerszelvény közelében.
A helység a Balatonboglári borvidék részét képezi.
A helység a mérsékelt éghajlati övben fekszik. Az éghajlati határok közül a szárazföldi, az óceáni és a mediterrán éri. Az évi középhőmérséklet 10,3 C, a napsütéses órák száma minden évben 1900-2000 óra. Az év legmelegebb hónapja a július, középhőmérséklete 21 C. A leghidegebb a január, középhőmérséklete -1,1 C.
Zamárdi környékén az északnyugati szelek uralkodnak, viharos szeleket északról kap a helység, kevés esővel. Nyugati, délnyugati irányból érkeznek a front előtti szélviharok esővel. A főként a nyári hónapokra sajátos helyi zivatarok többnyire hirtelen törnek ki, erős szél kíséretében, de villámgyorsan távoznak. Az évi csapadék volumene eléri a 700 mm-t.
A gerincesek közül a Balatonban 42 őshonos halfaj él, példának okáért keszeg, fogas, ponty, balin, csuka, harcsa és kecsege. A telepített halak közül példaként az angolna, a busa és az amur.
Kétéltűek: példaként eltérő békák, gőte
Hüllők: példaként vízisikló, mocsári teknős
Madarak: példának okáért sirály, vadkacsa, bütykös hattyú, nyári lúd
Az erdők és mezők gerincesei:
Hüllők: példának okáért erdei sikló, lábatlan gyík, zöld gyík, mocsári teknős
Madarak: példaként cinke, feketerigó, pinty, fecskék, fürj, harkály, mezei búbospacsirta, fácán, varjú, réti héja és bagoly
Emlősök: példának okáért mezei nyúl, róka, őz, szarvas, vaddisznó
Látványosságai
- Szamárkő
- A település egyik legfőbb látványossága a Szamárkő. A Szamárkő a település nyugati végén, a Kiserdő szélén látható. Az erősen lekopott, hullámos felszínű sziklán vályúszerű mélyedés, ennek végén ugyanakkor „tűzgödör” megfigyelhető. A sziklához délről kör alakú, faragott kő támaszkodik. Nem messze álló kisebb kövön ugyanakkor két nyom érzékelhető.
- A kő helyben képződött a vulkáni utóműködés során. A mélyből feltörő gőzök és gázok, a forró víz és az ebben található ásványi anyagok cementezték össze a homokot szilárd kőzetté. A szürke homokkőben megkövült csigák láthatók.
- A képződményhez több legenda is kapcsolódik. Az egyik alapján erre járt a gyermek Jézus Szűz Máriával és Szent Józseffel szamárháton. A kő mellett elmenve, a szamár odakapott a szikla oldalán kinőtt fűcsomóhoz, így lett a kő neve Szamárkő. A kisebb kövön megfigyelhető két nyom ugyanakkor Jézus lábnyoma és a szamár patájának nyoma. Más legendák mindazonáltal arról szólnak, hogy a követ a tihanyi tűzhányó vetette mostani helyére, vagy éppen a vízözön hagyta ott. Egy régebbi balatoni ismertető alapján mindazonáltal a Szentföldről hozták a keresztes lovagok.
- A Szamárkő ősi áldozati helynek számít. Évezredekkel ezelőtt egy idegen nép „termékenység-varázslatot” ismertetett a kő körül némely szertartások közt. A pogány isten-anya és a napisten tiszteletére terményeket, állatokat áldoztak fel, égettek el annak érdekében, hogy bő termésük és sok állatuk legyen. Később a kelták is használták a helyet, és a kő körül földvárat építettek. A honfoglalás óta a kő határjelként szerepelt.
- Kőhegyi kilátó
- A településtől délnyugatra emelkedik a gyönyörű környezetű, felülmúlhatatlan szőlőtermő és csodás panorámát nyújtó magaslat, ahol egy kőkereszt mellett borospincék és hétvégi házak fedezhetők fel. A kirándulóúton megközelíthető Kőhegy tetején látható kilátóból csodálatos panoráma tárul elénk. A 2000-ben, a Millenium emlékére épült kilátó helyén egykoron a tihanyi apátság présháza állt egészen 1948-ig. A második világháború utáni események viszont ezt a régi épületet sem kímélték: anyagát széthordták, mindent összevetve megsemmisült.
- A Kőhegyet már a kelták és a rómaiak is lakták. A kelta korból származó urnatemető leleteit a Magyar Nemzeti Múzeum őrzi. A rómaiak villákat építettek a hegy nyugati lábánál, melyet a máig napvilágra kerülő épületmaradványok bizonyítanak.
- A Kőhegyre a Zamárdi vasútállomásról induló sárga jelzésű túraútvonalat követve juthatunk fel.
- Tájház
- A Fő utcában fedezhető fel tájház berendezése egy 19-20. századi jómódú parasztcsalád életkörülményeit szemlélteti. A kiállított használati eszközök zöme a helyi helytörténeti gyűjteményből származik. A ház mögött egy zsúpfedeles pajta látható.
- A tájház a Balaton-vidék jellegzetes népi építészeti jegyeit tükrözi, és a mestergerendába bevésett évszám alapján 1847-ben épült. Oszlopos tornáccal és nádtetővel ellátott. Az épületet a Zamárdi Községi Tanács 1974-ben vásárolta meg, ezután az Országos Műemlékvédelmi Felügyelőség állította helyre eredeti formájában 1975 nyarán. 1977-ben nyitották meg a vendégek előtt. A tájház a nyitvatartási időn kívül bejelentkezéssel is várja az érdeklődőket.
- Újabb látványosságok
- Emlékkereszt (Pusztai dűlő, Zamárdi határában, Egyházas-Zamárd egykori temploma helyén, az Egyesület Zamárdiért állíttatta az egykori szentegyház és a szomorú sorsú ősök emlékére 1993-ban)
- Vaskereszt (Tatárcsapás végén az erdőben, Zamárdi határának legmagasabb pontján, tégla alapzaton áll, kovácsoltvasból készült, egy kapolyi kovácsmester munkája)
- Rákóczi-emlékkő (a Kőhegy tetején, a Kilátó lábánál, közadakozásból állíttatta a település a szabadságharc 300 éves évfordulóján)
- Honfoglalási emlékmű (Fő utca – Széles csapás találkozásánál, a honfoglalás 1100. évfordulójára készült 1996-ban, Szervátiusz Tibor alkotása)
- 1848-1956-os emléktábla (a Templom téren, Fő utca)
- Emléktábla és kopjafa az 1848-as hősök tiszteletére (Szabadság tér, 1998-ban, a szabadságharc 150 éves évfordulójára állíttatta Zamárdi Nagyközség Önkormányzata, azon zamárdi nemzetőrök tiszteletére, akik az 1848-as események alatt Josip Jelačić horvát bán seregétől védték a települést)
- Világháborúk Múzeuma (magángyűjtemény, Zamárdi-felső, Siófoki utca 30/a., az első és második világháború relikviáit összegyűjtő tárlat)
- Zamárdi Kalandpark (Zamárdi-felső, 2009-ben nyitotta meg kapuit közel 3,5 hektáros, ősfákkal borított térségben, akadály- és csúszópályákkal)
- Forgó Zamárdiring Gokart-pálya (Siófoki út, a Kocsi Csárda mellett, 10 darab 270 cm³-es Honda motorral üzemelő, 550 méteres, döntött kanyarú, nem síkterepű pálya)
- Kertmozi (Kossuth Lajos utca, 1961-ben épült, 2012-ben felújították)
