Szkopje Észak-Macedónia fővárosa, egyben leghatalmasabb települése. A Vardar folyó felső része mellett helyezkedik el, a Belgrád-Athén útvonalon. 2002-es becslés alapján a lakossága 506 926 fő.
1905-ben Szkopje lakossága kb. 35 000 fő volt, amely albánokból, bolgárokból, romákból, szerbekből és törökökből állt. A település az ortodox egyház püspöki székhelye volt. A település volt az egyik fő centruma a gyengülő Oszmán Birodalom elleni lázadásnak, és 1903-ban kulcsszerepet játszott a török uralom elleni sikertelen Ilinden-felkelésben. A törököket az albán erők 1912. augusztus 12-én űzték ki a településből. Pár hónappal később, az első Balkán-háború elején a települést elfoglalták a szerbek.
1913-ban az első Balkán-háborúbeli szövetségesek egymásnak estek az osztozáskor, kirobbantva a második Balkán-háborút. Szerbia megtartotta a Szkopje feletti ellenőrzést, beleértve a Vardar völgyét is. Ez 1915 októberéig tartott, mikor is Bulgária csatlakozott a központi hatalmakhoz és a szerbek által uralt Macedónia jó részét megkapta. 1918-ban, az első világháború végén Szerbia visszakapta a települést. A bolgárok mindkét világháború alatt elfoglalták Szkopjét, de az 1944-ben felszabadulva a modern Macedón Népköztársaság fővárosává vált. A háborút követően Szkopje (a jugoszláv Macedónia többi részével egyesült erővel) a Josip Broz Tito-féle Jugoszláv Szocialista Köztársaság része lett.
1963 július 26-án a Richter-skála alapján 6.1-es erősségű földrengés rázta meg Szkopjét, hajléktalanná téve 120 000 embert. A halottak száma kb. 1000 fő volt. A földrengés lerombolta a település négyötödét, és sok műemlék is komolyan károsodott. A veszteség Macedónia korábbi bruttó nemzeti termékének (GNP) 150%-a, valamint az egész Jugoszlávia GNP-jének 15%-a volt. Internacionális segítséggel a település szélsebesen újjáépült, de az építés alatt elég sokat vesztett régi török jellegéből. A régi vasúti pályaudvar romjait múzeumként megőrizték az áldozatok emlékére.
A jugoszláv uralom alatt Szkopje szélsebes ütemben növekedett és a régió egyik fő ipari központjává vált. 1991-ben, a jugoszláv szövetség összeomlásakor Szkopje a független Macedón Köztársaság fővárosa lett.
Görögország tiltakozott az ellen, hogy a modern állam a Macedónia nevet használja, és gazdasági blokádot indított az állam ellen. Szkopje gazdasági élete komolyan megsínylette, hogy Görögország lezárta a Szalonikihez, vagyis az Égei-tengerhez vezető utat. A blokádot 1995-ben oldották fel.
2002-ben üzembe helyezték a Szkopje-Szaloniki olajvezetéket, melynek kapacitása 2,5 millió tonna/év.
Látnivalók
- Szent Pantalaimon temploma (Nereziben, Szkopje mellett): a bizánci építészet csodás példája. A templomot a királyi Komnénosz család több tagja építtette, és 1164-ben jött létre. Nerezi jól ismert a freskóiról, amelyek a 12. század meghitt és spirituális irányzatát tükrözik.
- A település északi részén egy római vízvezeték maradt fent.
- A kőhíd, amely a Vardar folyó két partját köti össze, Stefan Dušan korából származik.
- Több figyelemre méltó létesítmény felfedezhető a török hódoltság idejéből, példaként a Kuršumli Han (középkori török fogadó), továbbá több mecset.
- A Szkopje melletti Vodnó-hegyen látható a Balkán legnagyobb keresztje: 76 méter magas, 400 tonna fémből több mint két évig készült, több mint 500 reflektor világítja meg, mindent összevetve 80 kilométerre ellátszik.
