San Marino, teljes nevén a San Marino Köztársaság a világ legkisebb országainak egyike. Dél-Európában helyezkedik el, Olaszország teljesen körülöleli.
A világ legrégebben fennálló, egyben legkisebb területű köztársasága.
Természetvédelmi területei közé tartozik a Montecchio Természetvédelmi Terület, a Parco naturale del Monte Titano és a Maiano. Határvonala 39 kilométer hosszú.
San Marino Olaszország enklávéja, az olasz Emilia-Romagna és Marche régió határán. Domborzatát az Appenninek 300 és 750 méter közti kiszögellései uralják. A legmagasabb pontja a 749 méteres magasságú Monte Titano. További említést érdemlő kiemelkedéseit képezi még az 544 méter magas Monte Pennicciola, az 529 méter magas Monte San Cristoforo, a szintén 529 méter magas Monte La Serra, az 559 méter magas Monte Carlo, a 346 méter magas Monte Pulito és a 352 méter magas Monte della Mandra, illetve a 414 méteres magasságú Monte Ventoso. A Monte Cucco 319 méter, a Montelupo 258 méter, míg a Monte Olivo 251 méter magas. Az ország legmélyebb pontja 55 méter magasan van, az Ausa folyó völgyében.
A miniállam legfontosabb folyóvizei a következők: a 17,2 km hosszú Ausa, a 29,6 km hosszú Marano és a 8,7 km hosszúságú San Marino-folyó, amely bizonyos szakaszain határfolyót képez. További folyóvizei még a Cando és a Fiumicello. Az ország nem rendelkezik kiterjedt állóvizekkel, területéből kevesebb, mint 1 négyzetkilométert borít állóvíz. Keleten található a 0,36 hektáron elterülő Faetano-tó.
Az éghajlat mediterrán, kontinentális beütésekkel, a nyár forró, a tél enyhe, amely az Appennin-félsziget középső részeire jellemző.
San Marino a harmadik legkisebb állam Európában, csak Monaco és a Vatikán kisebb nála.
San Marino a legrégebbi ma is fennálló köztársaság, amelyet 301-ben alapított egy remete kőfaragó, Szent Marinus (olaszosan Marino). A monda szerint Marinus Dalmáciából érkezett 301-ben (talán Rab szigetéről), és hamarosan kolostort alapított a Titán-hegyen, hogy a Diocletianus római császár által üldözött keresztényeket befogadhassa. Emiatt a San Marinó-iak őt tekintik a köztársaság megalapítójának. Írásos dokumentum azonban csak 885-ben említi a kolostort és a körülötte kialakult települést, amelyet alapítójáról San Marinónak neveztek el. A mai köztársaság parlamentjének elődje az 1000-ben létrehozott népgyűlés (Arengo).
A századok során a környékbeli területek urai többször is megkísérelték elfoglalni az önálló államot, lakói azonban a legtöbb esetben meg tudták védeni. Csak 1739-ben sikerült bevennie a pápa nevében Alberoni legátusnak, de a városkában kitört lázadás hatására XII. Kelemen pápa 1740-ben ismét függetlennek nyilvánította az államot. Napoléon Bonaparte tábornok 1797-ben felajánlotta az országnak területe bővítését és a „barátságát”, azonban az ország lakossága ezt visszautasította, ezzel is törekedve a függetlenség fenntartására. San Marino függetlenségét az 1815-ös bécsi kongresszus is megerősítette.
Időközben átalakult az állam politikai rendszere, a Népgyűlés helyett megalakult a Nagy Tanács, amely 60 tagból áll ma is. Az államnak két államfője (régenskapitány, Capitano Reggente) van, őket félévenként (április 1. és október 1.) választja meg a nagytanács.
Az első világháborúban Olaszország 1915. május 23-án üzent hadat Ausztria-Magyarországnak, Habár propaganda cikkek jelentek meg a The New York Timesban azt állítva hogy 1915. június 4-én San Marino háborút hirdetett Ausztria-Magyarországnak, valójában a köztársaság soha nem lépett be a háborúba.
A második világháborúban 1940 szeptemberében a sajtóhíradások azt állították, hogy San Marino-nak háborút kellett bejelentenie Nagy-Britanniával szemben, Olaszország támogatására; ezt azonban később a kormány tagadta.
Itt működött a világ egyik legelső demokratikusan választott kommunista kormánya, 1945-től 1957-ig. San Marino volt a világ legkisebb köztársasága 301-től 1968-ig, amikor is Nauru függetlenné vált.
1988-ban az Európa Tanács tagja lett, az Egyesült Nemzetek Szervezetébe 1992-ben lépett be. Nem tagja az Európai Uniónak.
A turizmus több mint 50%-át hozza az ország GDP-jének, éves szinten több mint 3 millió turista látogat el ide. Az ország főbb látnivalói – a természeti szépségeken kívül – San Marinóban, a fővárosban találhatók. A városfallal körülvett középkori óvárosban több száz éves épületek, templomok állnak.
Látnivalók
- a Szent Ferenc-templom, 14. század
- San Marino-bazilika, ahol Szent Marinus, a köztársaság megalapítójának ereklyéit őrzik
- kormányzósági palota a főtéren
- Borgo Maggiore városrész (fegyver-, bélyeg- és a Garibaldi Múzeum)
- a Titán-hegy három csúcsán, a majdnem függőleges sziklafal tetején egy 11. századi és egy 13. századi erődítmény látható
- a fővároson kívül a többi településen is van egy-egy középkori templom vagy erődítmény.
