Póla (horvátul Pula) település és község Horvátországban, Isztria megyében. Legfőbb látnivalója az amfiteátrum.
A település az Isztriai-félsziget délnyugati felén fekszik. Átlagos tengerszinttől számított magassága 30 méter.
A település mellett hét domb felfedezhető: Monte Zaro, Monte Serpente, Monte Ghiro, Monte Magno, Monte Paradiso, Monte Rizzi és Monte Vidal. Északon két nagyobb sziget fekszik: a Szent Jeromos-sziget és a Kozada.
Városrészek: Šijanska šuma és Veli Vrh.
Póla éghajlata nedves szubtrópusi Köppen klímarendszere szerinti „Cfa klíma”), amely enyhe téllel és meleg nyárral jár. Minden évben 2 316 vagy naponta 6,3 órát süt a nap. Az évi középhőmérséklet 13,2 C.
Póla a megye leghatalmasabb települése, agglomerációval egyesült erővel 2007-ben több, mint 100 000 lakosa volt. A 2001-es népszámlálás alapján a településben 58 594 fő lakott, ezzel a 9. legnagyobb település volt Horvátországban. A népsűrűség 2001-ben 1093 fő/km², ezzel az 5. legsűrűbben lakott helység az országban.
Nemek megoszlása a következő: A férfiak száma 28 033 fő (47,84%), amíg a nők száma 30 561 fő (52,16%).
Nemzetiségek tekintetében a lakosság 71,65%-a horvát, 5,83%-a szerb, 4,82%-a olasz, 1,67%-a bosnyák, 1,25%-a szlovén, a többi másfajta nemzetiségű.
A lakosság döntő része római katolikus (68,34%).
Látnivalói
- A település közelében fekszik a Brijuni Nemzeti Park.
- 1870-ben hajómúzeum nyílt a világon elsőként.
- Póla leglényegesebb látnivalója a óriási római amfiteátrum. A 23 000 nézőt befogadó ellipszis alakú építmény hosszabbik tengelye 132 méter, a rövidebbik 105 méter. Mivel részben domboldalra épült, így a szárazföld felőli oldala kétszintes, a tenger felőli pedig három; bejárata ez utóbbi oldalon van. A küzdőtér ugyancsak ellipszis alakú, 68 42 méteres. A római kori amfiteátrumok közül az öt legnagyobb közt felfedezhető. A létesítmény ma valamelyest távol helyezkedik el a tengertől, ennek oka, hogy az öböl egy részét az évszázadok idején feltöltötték. A római korban még közvetlenül a part mellett állt, a viadalok esetén megölt emberek és állatok egy rövid csatornán át a tenger vizébe kerültek. Az egykoron brutális rendezvényeknek otthont adó amfiteátrum ma koncertek, operaelőadások, rendezvények, sportrendezvények színhelye.
- Újabb két ókori római nevezetesség a Sergius-diadalív és az Augustus és Róma-templom az 1. századból, amelyeket Augusztus folyamán építettek a fórumon. A diadalív a római tradicionális művészet egyik leglényegesebb műemléke. A Sergiusok családjából származó Salvius Postumus építette családja három tagjának tiszteletére. Egy sima boltíves kapu, attikával, amelyen a Sergiusok szobrai álltak. Mára már csak a feliratai maradtak meg. A központi íves nyílás gazdagon profilozott és túlnyomórészt növényi motívumokkal díszített. Az ív tetején egy kígyóval harcoló sas domborműve látható. Az ív és a koszorú egyenes irányát két háromszög alakú felület zárja le, amelyekben a Győzelem – Viktória szimbólumok szimmetrikusan vannak ábrázolva. A frízen a „Salvia Postuma” felirat látható. Az Augustus-templom 16 méter széles, 8 méter magas. Róma isteneinek és Augustus császárnak van szentelve. Valószínűleg a Fórum capitoliumi triászának része volt. A római kultuszépítészet egyik legjobb kinézettel rendelkező példája, a késő hellenisztikus művészet erős hatásával, melyek a frízek és az oszlopfők díszítésében láthatók. Négyszög alaprajzú létesítmény, mely magas posztamensen áll, amelyen egy mély tornác látható, a homlokzaton ugyanakkor négy oszlop tartja az oromzatot.
- A kettős kapu (Porta Gemina) az egyik kapu, amely megmaradt a települési fal lerombolása után a 19. században. Ez a kapu a 2. századból származik, a település legrégibb kapuja. A kaputól nem nagy távolságra a régi települési fal egy maradványa áll.
- Herkules-kapu a legrégibb római emlék a településben a Kr. e. 1. századból. A zárókő Hercules fejét ábrázolja, aki az ókori Póla védőistene volt. Lucius Calpurnius Piso Caesoninus és Caius Cassius Longinus neve megjelenik, akiket a római szenátus bízott meg, hogy alapítsák meg a pólai kolóniát. Póla alapítását a Kr. e. 47-44 közti időszakra teszik.
- Az augustusi fórum az 1. században épült, közel a tengerhez. A fórum köré Minervának, Junónak és Jupiternek építettek egy-egy templomot. Ez a hely volt a vallás mellett a kereskedelmi és a közigazgatási center is, ezt követően a középkorban a település központi tere.
- A településben két római színház volt, amelyek biztos, hogy meg maradtak. A kis római színház 50 méter sugarú félkör a második századból ill. a 100 méter sugarú nagy római színház az 1. századból.
- A bizánci Szépséges Szűz Mária-kápolna ókeresztény bazilika, amit a 6. században emeltettek és egy benedek-rendi apátság része volt. Építését Maximianus ravennai érsek támogatta. A háromhajós bazilikának két kápolnája volt, ezekből a déli maradt meg a mai napig. A fali képeket a 15. században rekonstruálták a korábbi ókeresztény képeket. Mikor is a velenceiek elfoglalták a települést 1605-ben sok drága tárgyat elvittek Velencébe a Szent Márk-dómba.
- Szent Ferenc-templom és kolostor a 13. század második felében épült korábbi ősi alkotmányok és egy feltételezett ókeresztény templom helyén, melyből a mozaik egy része megmaradt. 1314-ben román stílusban építették át. Egyhajós, hosszúkás téglalap alaprajzú csarnoktemplom három apszissal. A szentély elülső falán szenteket ábrázoló gótikus freskók maradványai láthatók. A téglalap alaprajzú kolostor a kolostor melletti templommal egyszerre épült. Eredendően kétszárnyú, földszintes ház volt. Az északkeleti szárnyban felfedezhető a sekrestye és a káptalanterem, melyből monumentális gótikus portál és kettős biforáma nyílik a kerengő és a szerzetesek cellái felé, amíg az északnyugati szárnyban volt a refektórium, a konyha és a gazdasági helyiségek. Középen felfedezhető az udvar a kávás kúttal. A kolostort a 14. és a 17. század közt többször átépítették, mai formáját a 18. század elején kapta.
- A Szűz Mária-székesegyház a 6. században épült, amikor a póla püspöki székhely lett. Ezen a helyen imádkoztak a római korban az ókeresztények. A 10. században kibővítették. A 15. században felújították a templomot, a mai formáját a 16. században nyerte el, amikor reneszánsz homlokzatot építettek neki. A templom ma is magába foglal román és bizánci elemeket, ill. a felső ablakokat a főhajón is ekkor építették. Az oltár területén még állandóan érzékelhető az 5. és 6. századból származó mozaikot. Az ablakokat 1242-ben gótikus stílusban építették át. A harangtorony a templom előtt épült 1671 és 1707 közt az amfiteátrum köveiből.
- Szent Miklós szerb ortodox templom a 6. században épült a ravennai házak stílusában, de a 10. században kibővítették. A 15. és 16. században ikonokat helyeztek el a templomban, a végleges ikonosztázt a görög Tomios Batos hozta létre a 18. században.
- A háromhajós Szűz Mária Formosa-bazilika épületkomplexuma sokszögű apszisokkal és a két oldalkápolnával a 6. század centrumában épült Maximianus ravennai érsek rendeletére. A templomegyüttes mellett a püspök képviselőjének (domus rectoralis) székhelye és egy bencés kolostor is állt. Az épületegyüttesből a kereszt alaprajzú, a ravennai építészet hagyományai alapján épült déli oldalkápolna maradt meg. A belső térben megmaradtak a Traditio legis mozaikjai, ráadásul a stukkók és a gótikus freskók nyomai. A bazilika többi maradványaiból csak az alapok láthatók, de a bazilika északi falának egy része még áll, az északi oldalkápolna maradványait ugyanakkor a korszerű házakba építették be.
- Az Isztriai Archeológiai Múzeum a parkban felfedezhető, a római színházhoz és a kettős kapuhoz közel. A múzeumi gyűjteményt Auguste Marmont marsall alapította 1802 augusztusában, mikor is nagyszámú kőemléket emeltek ki az Augustus-templomból. A mai múzeumot 1949-ben nyitották meg. A kollekcióban ókori és középkori pólai ill. régióból származó eszközök találhatóak.
- Szent Antal-templom és kolostor az egyik legszakrálisabb emléke a településnek. A harangtornya 45 méter magas.
- Pólában 20 erődből álló erődrendszer látható, amit a 19. században az osztrákok építettek ki, amikor hadikikötő volt. Ennek a része volt Monvidal erődje. A patkó alakú erőd az ugyanolyan névvel illetett dombon látható, 48,0 m tengerszinttől számított magasságban. 1852-1854 közt épült 37 m átmérőjű kétszintes alkotmány, belső kör alakú udvarral és egy elülső udvarral, amit a helyi kőfejtő köveiből építettek. A védőárkot a kőzetbe vájták, ameddig a sáncokat földből és kőből építették. Az alagsorban egy ciszterna felfedezhető. Az ágyúállásokhoz külön platformot építettek. Az épületet 1914-ben raktárként és laktanyaként használták.
- A régészeti feltárások alatt a Szent Teodóra negyedben Póla ókori városmagjának egy részét fedezték fel, csaknem 4000 m² alapterületen. A kutatás nagyszámú őskori leletet is szolgáltatott a hisztriai helység kezdetétől kezdve a római kori épületmaradványokig. A római kolónia megalapítását a monumentális állami és magánépítések jellemezték. Az 5. század végén minden római épületet tűz rombolt le, a római termálfürdők romjain épült fel a Szent Lúcia ókeresztény templom, továbbá egy olajbogyó-feldolgozó üzem. A 15. században az ókori templom felett egy nagyobb, késő gótikus templomot építettek Szent Teodóra tiszteletére, a templom felett ugyanakkor egy bencés apácakolostor létesült. A templom mellé a déli oldalon harangtornyot építettek. Az egész területet a 19. század centrumában egyengették el, mikor is az osztrák laktanya udvarát formálták ki a helyén.
- Póla történelmi centrumában, a központi, 34 méter magas domb tetején felfedezhető a Kaštel erőd. A barokk erődöt egy középkori vár romjaira építették, amely ugyanakkor egy bronzkori helység maradványaira, továbbá hisztri és római rétegekre épült. Az 1630-1633 közt épült erődítmény építését az egyre pusztítóbb tüzérségi tűz elleni védelem tette szükségessé. Az erőd tervezője és az építési munkák felügyelője Antoine De Ville francia hadmérnök volt. Az erőd eredendően négyszögletes toszkán stílusú erősségként jött létre, rövidebb oldalakkal és a sarkokon négy erős bástyával, melyek 24 ágyú befogadására voltak alkalmasak. Az építkezés első két évében a Zaro-dombon látható nagy római színház nagyobb kőtömbjeit építőanyagként használták fel, a többi követ a közeli kőbányákból hozták. Az erődöt a 17. és a 18. században átépítették és bővítették, az eredeti déli bejáratot 1703-ban a nyugati oldalra helyezték át. A 19. század második felében az osztrák uralom alatt újabb átépítések történtek. Később mind gyakrabban elveszítette védelmi jelentőségét. Ma itt felfedezhető az Isztriai Történeti és Tengerészeti Múzeum (Museo storico e navale dell’Istria).
- A Villa Martinz 1886 után épült az egykori San Policarpo kerületben, Walter Bukovic gróf megrendelésére. A fényűző épületegyüttes lakóépülettel, istállóval, télikerttel büszkélkedhet. A park körül kőből épített pavilon és szökőkút látható. A lakóépület maga egy kétszintes objektum, az előcsarnokban monumentális, fából faragott lépcsővel, valahonnan a gazdagon díszített belső terekkel ellátott, körülötte található szobákba lehet bejutni.
- A Hidrográfiai Intézet objektuma az Obszervatóriummal 1871-ben jött létre a Monte Zaro-hegyen. Az épületben a vízellátási szolgáltatásokon kívül, tengerészeti eszközöket, hajózási térképeket és könyveket is tárolnak. A létesítmény 65 m hosszú volt, fő homlokzata a tenger felé nézett, amely alatt egy teraszos park húzódott. A központi építmény egyemeletes volt, mindkét oldalán két földszinti szárny és egy-egy torony volt, mozgatható kupolával és teleszkópokkal. A ház körül 12 kisebb építmény volt, eltérő mérőeszközökkel. A második világháború végén történt bombatámadásban lerombolták. Csak egy kupolatornya és a környező park maradt meg.
- A Munkásotthon egy egyemeletes sarokpalota, mely a 19. század második felében épült a historizmus szellemében. A palotából később a „Grand Hotel” lett. 1919-ben az épületet megvásárolta a „Radnički dom szövetkezet”, ezt követően ugyanebben az évben megnyílt a munkásotthon. Itt működtek a szakszervezetek, a „Radnička straža” újság irodái és a Szocialista Munkáskönyvtár. Színháztermet is létrehoztak, ahol akadémiai és felkapott előadásokat, mozielőadásokat, kulturális esteket rendeztek. 1920-ban, június 20-25, közt itt szervezték össze a Szocialista Munkáspárt II. kongresszusát. A tetszetős és monumentális épületnek történelmi és stílusbeli értékei vannak.
- A Szent György legyőzi a sárkányt emlékművet Anton Dominik Fernkorn osztrák szobrász előállította eredendően a bécsi Montenuovo-palota fülkéjébe. A mű vázlata 1851-ből származik. Az erős drámai töltettel fémjelzett szobor nagy népszerűséget hozott Fernkorn részére. Juraj Haulik zágrábi érsek horganyzott öntvényt vásárolt a műből a zágrábi Jurjaves park (később Maksimir) részére, amit 1867-ben a park bejáratánál ünnepélyesen avattak fel. A talapzat monoszlói gránitból készült, Robert Streschnack bécsi szobrász tervei alapján. Az alkotást ért nagymértékű károk okán 1908-ban Bécsben, ezúttal bronzból, újraöntötték és Isa Kršnjavi javaslatára helyezték el a Horvát Köztársaság térre, a Kereskedelmi és Iparkamara elé.
