Szarvas (szlovákul Sarvaš) település Békés megyében, a Szarvasi járás centruma.
Békéscsabától 47 kilométerre, a Hármas-Körös holtágának szélén (kákafoki holtág) fekszik. Közigazgatási területén van a Magyar Királyság (történelmi Magyarország) földrajzi origója, amit emlékmű jelöl a holt-Körös szélén.
A szomszédos települések: észak felől Mezőtúr, északkelet felől Gyomaendrőd, kelet felől Örménykút, délkelet felől Kardos és Csabacsűd, dél felől Eperjes, délnyugat felől Szentes, nyugat felől ugyanakkor Békésszentandrás.
A térség már az őskor óta lakott. A népvándorlás korából jelentős avar leletek maradtak fenn. Nem lehet precízen megállapítani a régi Szarvas keletkezésének idejét, viszont némely szituációk valószínűsítik a 13. század utolsó évtizedeit, mikor is már állandósulni kezdett a helység. Első alkalommal Anonymus említi, Szarvashalom néven. A hajdani Árpád-kori falu létét nagyszámú, az 1284-85 körüli időkből származó feljegyzés tanúsítja, amikor IV. (Kun) László király több rendeletét is innen keltezte. Ezen időszakból fenn maradt írásos ügyiratok ellenben alig tartalmaznak a helység történetére vonatkozó másfajta adatot, mint az Ábránfy-, Maróthy-, Szilágyi-, Veér- és egyéb családok birtokviszályaira vonatkozókat.
1566 után, a török hódoltság közepette Cserkesz Omer, későbbi gyulai szandzsákbég palánkvárat építtetett a településen. 1595-ben ugyan a törökök kiürítették és felégették a várat, viszont 1673-ban némi módosításokkal ugyan, de a réginek kijavított mását újból felépítették, és a Körösön hidat építettek, az eddiginél is jobban emelve ezáltal a helység jelentőségét. 1686-ban Szarvas a keresztények kezére került, de a vár és a helység elpusztult, a lakosság elmenekült, a térség teljesen kihalt.
A helység újkori történelme 1722-től számítható, mikor is Szarvast sok más birtokkal egyesült erővel báró Harruckern János György kapta, aki főként felvidéki jobbágyokat telepített a vidékre. Az első betelepülő Valentik Pál volt, akit régebbi lakóhelyéről Osztroluczkának neveztek el. Az első évben letelepültek száma csaknem 300-at tett ki.
A 18-19. század fordulóján Tessedik Sámuel megalapította Európa első gazdasági (korábbi nevén szorgalmatossági) iskoláját a településben. A nagy tudású lelkész felvirágoztatta a fiatal mezővárost, kidolgozta például a szikesek megjavításának módszerét, megismertette a település lakóival a kor legújabb földművelési technikáit is. Kiemelkedően releváns szerepet töltött be a településen a gróf Bolza család. Kastélyokat varázsoltak a Körös partjára, felépítették a szárazmalmot, megvalósították az Anna-ligetet, ezután a Bolza Józsefről elnevezett Pepi-kertet, mai nevén a Szarvasi Arborétumot, ami manapság is Szarvas legcsodálatosabb és legismertebb látványossága. 1847-től a megye első nyomdája is itt működött.
1848-ban történt Szarvas közigazgatási újjászervezése, aminek esetén rövid időre szervezett tanácsú várossá lett. A szabadságharcban részt vett szarvasi honvédek száma egy 1849. december 4-i hivatalos kimutatás alapján 357 fő volt, de rajtuk kívül voltak még, akik a szabadcsapatokba, vagy a nemzetőrök közé álltak.
A kiegyezés után, 1872-ben, Szarvas elveszítette települési rangját, és csak 1966-ban kapta vissza. Az 1880-1893 közti vasútépítés esetén csak szárnyvonalat kapott a helység. Az első világháborúban a hivatalos adatok alapján 1153 szarvasi halt hősi halált. Emléküket hirdeti vitéz Székely Károly márványból és bronzból készült alkotása, az 1927. augusztus 28-án felavatott hősi emlékmű. A háború után bekövetkezett országos felfordulás súlyosan éreztette hatását. 1919 áprilisának végén, amikor a román megszállás már küszöbön állott, a menekülő Direktórium nagyobb mennyiségű táplálékot, pénzt, ékszert, részvényeket, betéteket vitt magával; csupa olyan dolgot, amikre a községnek akkor a legnagyobb szüksége lett volna. A kétségbeesett lakosság akkor felszabadítóként üdvözölte az 1919. április 28-án bevonuló románokat, nem sejtve, hogy az 1920. március 2-ig tartó megszállást leggyötrelmesebb emlékei közé fogja ezt követően sorolni.
A második világháború után az tanítás vált a helység életének leglényegesebb tényezőjévé, Szarvas ma meghatározó iskolaváros, a megye egyik kulturális centruma. 2010. július 14. és 18. közt itt szervezték össze a 8. Szélrózsa Országos Evangélikus Ifjúsági Találkozót.
Szarvas mellett fedezhető fel a Szarvasi Internacionális Zsidó Ifjúsági tábor létesítménye, amely 1990 óta minden évben házigazdája a JDC és a Lauder alapítvány rendezvényeinek.
Látnivalók
- Szarvasi Arborétum – Pepi-kert
- Mini Magyarország (makettpark)
- Szarvasi „Katalin II.” sétahajó
- Erzsébet-liget, salakmentes teniszpályáival
- Bolza-kastély
- Csáky-kastély
- Mitrovszky-kastély
- Evangélikus Ótemplom
- Evangélikus Újtemplom
- Ruzicskay György Alkotóház
- Szárazmalom
- Szlovák Tájház
- Tessedik Sámuel Múzeum és Könyvtár
- Szarvasi Gyógyfürdő
- Víziszínház a Holt-Körös szélén
