Helsinki Finnország fővárosa és egyben leghatalmasabb települése. Az európai kontinens legészakibb fővárosa.
Az állam déli részén, a Finn-öböl szélén helyezkedik el. Helsinki települését 635 591 fő a lélekszáma, ezzel messze az állam leghatalmasabb települése. A fővárosi régióban, amelyhez Helsinkin kívül Espoo, Vantaa és Kauniainen tartoznak, 2016-ban 1 438 750 fő élt. Helsinki népességének csaknem 6%-a svéd, a település kétnyelvű.
Helsinki települését 1550-ben alapították, mikor is Finnország Svédország része volt. Sokáig jelentéktelen maradt, ezután amikor Finnország orosz uralom alá került, 1812-ben a Finn Nagyhercegség fővárosa lett. 1917 óta Helsinki a független Finnország fővárosa.
Az Economist Intelligence Unit 2013-as rangsora alapján a Föld nyolcadik legélhetőbb települése.
Helsinki az állam déli részén helyezkedik el Uusima tartományban, a Finn-öböl szélén, Tallinn észt fővárossal átellenben. Kiterjedése 715 km², amelyből 213 km² a szárazföldön és a csaknem 300 sérszigeten helyezkedik el. A több mint 100 kilométer hosszú partszakasz erősen tagolt. Az utóbbi évszázadok esetén több létesítmény változtatta meg a partvonalat, példának okáért a központi Kluuvi városrész a 19. század elején még a víz alatt feküdt.
A Vantaanjoki Helsinki északi külső kerületein folyik át, és Vanhakaupunki városrészben, Helsinki eredeti helyén, torkollik a tengerbe. Helsinki területén csak 11 kisebb tó felfedezhető, ami Finnországban szokatlan. A szféra jellegét, Dél-Finnország többi részéhez hasonlóan lapos, a talajból alig illusztris gránitsziklák határozzák meg. A település legmagasabb természetes kiemelkedése Kivikko negyedben látható, és 62 méterrel van a tengerszint felett.
Nagy összefüggő zöldterületek főképpen az északi és keleti külső kerületekben találhatóak. A Finnországra sajátos tajga mellett elszórtan mérsékelt égövi erdők is előfordulnak. A külső szigeteken a növényzet elég gyér, másrészt nagyon sok madárfajta él ezeken. Helsinkiben 50 természetvédelmi vidék felfedezhető, melyeknek összterülete 684 hektár.
A 300 szigetnek több mint fele fél hektárnál kisebb kiterjedésű; csaknem 50 sziget nagyobb 3 hektárnál. A legismertebb szigetek Korkeasaari (itt felfedezhető az állam legnagyobb állatkertje), Seurasaari és Pihlajasaaret. A történelmi Suomenlinna erőd több egymással összeköttetésben levő szigeten helyezkedik el. A legnagyobb szigetek közé sorolható Laajasalo és Lauttasaari, azonkívül Santahamina.
Helsinki éghajlata a kontinentális és az óceáni éghajlat jegyeit egyesíti. Az éves átlaghőmérséklet 5,9 C, a csapadék éves átlaga 655 mm. A legcsapadékosabb hónap az augusztus (havi átlagban 80 mm), a legszárazabb az április (32 mm). A leghidegebb hónap február (átlagos hőmérséklet 4,7 C), a legmelegebb július (17,8 C). Nyári hónapokban a hőmérséklet elérheti a 30 C-ot is. Télen nem ritka a 10 C alatti hőmérséklet; a valaha mért legalacsonyabb hőmérséklet 34,3 C volt 1987. január 10-én. A tengeri szél okán az érzékelt hőmérséklet gyakran alacsonyabb, mint a mért.
A víz hőmérséklete a februári 1 C és az augusztusi 17 C közt változik.
Helsinki körútjai az Aleksanterinkatu(wd) és az Esplanadi(wd). Előbbit I. Sándor orosz cárról nevezték el, és a Szenátus tértől halad a Mannerheimintie felé. Az Aleksanterinkatun jó néhány üzlet felfedezhető. Az Esplanadi párhuzamos az Aleksanterinkatuval és két utca alkotja, a Pohjoisesplanadi és Eteläesplanadi (északi és déli Esplanadi), amelyek közt egy park terül el. Az Esplanadi keleti végén látható a helsinki piac(wd) (Kauppatori). Nyári hónapokban a nyüzsgő piacon gyümölcsöt, zöldséget, friss halat és szuverníreket árulnak. Itt van a Vanha kauppahalli(wd) is, Helsinki legrégebbi vásárcsarnoka. A piactér szélén áll az ismert Havis Amanda szobor.
A piactérről komppal lehet átjutni a Suomenlinna erődbe, amely a hadtörténeti múzeum külső kiállítási helyszene. Az erődítmény, amely 1991 óta az UNESCO világörökség része, 1748-ban épült több szigeten. A kedvelt turisztikai célpontként számontartott szigetet még ma is csaknem 950-en lakják. A zóna egy része katonai alkotmány és civilek által nem várja az érdeklődőket.
Katajanokka(wd) nyugati részén áll a sziklára épült az ortodox Uszpenszkij-székesegyház(wd). Az orosz-bizánci stílusban épült katedrális 1863-1868 közt épült A. M. Gornosztajev tervei alapján. Ugyancsak nagyon sok látogatót vonz a korszerű Temppeliaukio-templom(wd) a Töölö városrészben, amely 1969-ben egy gránitsziklára épült. Ennél is újabb a Kamppi-kápolna(wd). A Kamppi(wd) negyedben látható Finnország legrégebbi fedett medencéje, az Yrjönkadun-uszoda(wd).
A hajdani Relandersgrund(wd) jelzőhajó napjainkban vendéglőhajóként üzemel.
Helsinkiben három nagyobb színház van. A Finn Nemzeti Színházat (Suomen Kansallisteatteri) eredendően Porvoo-ban alapították. Ez volt az első színház, amely finn nyelvű darabokat játszott. 1902 óta egy szecessziós épületben üzemel a Vasút téren; mellé 1945-ben egy kisebb színpadot építettek. A Helsinki Települési Színház (Helsingin Kaupunginteatteri) a Munkásszínház és a Népszínház összevonásával alakult meg. 1967 óta Kallióban felfedezhető. A Svéd Színház (Svenska Teatern) a település legrégibb színháza és svéd nyelvű darabokat ad elő.
Az állam legszámottevőbb operaháza a Finn Nemzeti Opera(wd) (Kansallisooppera) Töölöben. Az operaelőadásokon kívül koncertekre és balettelőadásokra is kerül itt sor. 2011-ben nyílt meg a Musiikkitalo(wd) zenei center, amely a Helsinki Filharmonikusoknak(wd), a Finn Rádió Szimfonikus Zenekarának(wd) és a Sibelius Akadémiának házigazdája.
Augusztus végén vagy szeptember elején tartják a Helsingfors Biennálét. Ilyenkor internacionális színvonalú kiállításokra, opera- és balettelőadásokra kerül sor. Öt minden évben Jean Sibelius tiszteletére internacionális hegedűsversenyt rendeznek.
Nyaranta Helsinki centrumában jó néhány szabadtéri rock- és poprendezvényt szerveznek, köztük több díjmentes koncertet a Kaivopuisto(wd) parkban és Kaisaniemi(wd) parkjában a vasútállomás mellett. Utóbbi helyszínen a minden év júliusában megszervezett Tuska Open Air Metal Festival(wd) csaknem 30 000 látogatót vonz, ezzel Finnország legnagyobb metálfesztiválja.
A Finn Nemzeti Múzeum(wd) (Suomen kansallismuseo) Finnország történetével kapcsolatos tárgyakat állít ki. Az 1910-ben épült múzeumépület nemzeti érzéki szecessziós stílusban középkori várakat és templomokat idéz. A Helsinki Települési Múzeum Helsinki történelmével gondot fordít. A Helsinki Egyetemnek is vannak múzeumai, köztük az Egyetemi Múzeum és a Természettudománytörténeti Múzeum.
A Finn Nemzeti Galéria(wd) három múzeumból áll. Az 1887-ben neoreneszánsz stílusban épült Ateneum(wd) a 18. -20. század leglényegesebb finn műalkotásait állítja ki, például Akseli Gallen-Kallela, Helene Schjerfbeck és Albert Edelfelt festményeit. A Sinebrychoff Művészeti Múzeum(wd) (Sinebrychoffin taidemuseo) hagyományos európai művészettel gondot fordít. A korunkbeli művészetnek a Helsinki Műcsarnok(wd) és a Kiasma Múzeum(wd) ad helyet. Ezek a gyűjtemények finn és határon túli művészek alkotásait állítják ki az 1960-as évektől kezdve. A Mannerheimintie utcán 1998-ban megnyitott korszerű létesítmény több vitát váltott ki. A Helsinkiben felfedezhető Finn Építészeti Múzeum(wd) Európa egyik legrégebbi építészeti centruma. Az Építészeti Múzeum mellett helyezkedik el a Designmúzeum.
A Helsinki Művészeti Múzeum(wd) a település centrumában felfedezhető a funkcionalista stílusban épült egykori Teniszpalotában. A korszerű és mai művészetekre szakosodott múzeum a saját kiállítótermein kívül a parkokban, metróállomásokon és utcákon is szervez kiállításokat.
A település legnyugatibb részén, Lehtisaari(wd) szigetén, a szomszédos Espoo határán látható a Diedrichsen-gyűjtemény. A Diedrichsen család a 20. század közepe óta gyűjtötte a műkincseket, és szoborparkkal körbevett villájukat múzeummá formálták át. Például Edvard Munch és Helene Schjerfbeck műveiből állítanak ki.
A település területének csaknem 30%-át erdők és parkok teszik ki. Helsinki legismertebb parkja a városközpont délnyugati részén, közvetlenül a tengerparton elhelyezkedő Kaivopuisto. Az 1830-as években létesítették egy gyógyfürdő parkjaként, 1886 óta nyilvános park. Kaivopuisto szikláiról kilátás nyílik a Helsinki partjai előtti sérszigetekre egészen Suomenlinnáig. Újabb központi fekvésű parkok a Kaisaniemiben levő, és az úgynevezett Pestispark (Ruttopuisto) a helsinki ótemplom(wd) mellett. Ez utóbbi 1829-ig temetőként szolgált, és nevét az 1710-es pestisjárványban elhunytak nyomán kapta.
A városközpont nyugati részén felfedezhető egy strandfürdő és a Hietaniemi temető(wd). Északabbra a Taka-Töölö városrészben van a Sibelius-park az orgonasípokat idéző Sibelius-emlékművel, amit Jean Sibelius zeneszerző emlékére emeltek csaknem 21 tonnányi saválló hegesztett acélból. Kedvelt kirándulóhely Seurasaari szigete, amelyiknek csaknem egy harmadát egy szabadtéri múzeum teszi ki. Helsinki legnagyobb parkja a 10 négyzetkilométeren elterülő központi park (Keskuspuisto), amely Töölötől északi irányba kezdődik és Helsinki északi határáig nyúlik; ez nem annyira park, mint inkább erdő.
