Graz osztrák város, Stájerország szövetségi tartomány székhelye. 286 000 lakosával Ausztria második legnépesebb városa és második legfontosabb egyetemi városa. 1999-ben az UNESCO Graz történelmi központját és a Várhegyet felvette a világörökségi helyszínek közé, 2003-ban Európa kulturális fővárosa volt, 2010-ben az Eggenberg-kastély is felkerült a világörökségi helyszínek listájára, majd 2011-ben elnyerte az UNESCO „Dizájn városa” címét.
A város a Mura mentén, a Grazi-medence északi részén fekszik. Története a 6. századig követhető vissza, amikor a helyi szlávok egy kis erődöt (gradec) építettek a területén. 1379-től a Habsburgok egyik székhelye, hosszú ideig Belső-Ausztria fővárosa volt. A Graz-Seckaui egyházmegye központja.
Graz Bécstől mintegy 150 km-re délnyugatra, a Mura mentén fekszik, ahol a folyó a Grazi-hegyvidékről kilép a Grazi-medencébe. A város a medence északi részét szinte teljesen kitölti, így három oldalról hegyek fogják közre, csak dél felé néz a medencére.
A város legmagasabb pontja a Plabutsch (763 m) a város északnyugati részén. A legmélyebb pont (kb. 330 m) ott található, ahol a Mura délen elhagyja a város területét. Magán a városon belül két jelentősebb domb található: a Várhegy (Schlossberg) és Austein kálváriadombja.
A régészeti leletek tanúbizonysága szerint Graz területén a Várhegy környékén már i.e. 3000 körül is létezett egy rézkori település. Kb. kétezer évvel későbbről a bronzkori urnamezős kultúra erődítményeit tárták fel. A római korszakban a Grazi-medence sűrűn lakott, mezőgazdaságilag megművelt terület volt. Egész Stájerország legnagyobb római kori építménye a mai grazi repülőtér helyén volt található, ám az 1940-es években a reptér bővítésekor teljesen megsemmisült. Az ekkor kiépült kereskedelmi útvonalak azonban jóval később, a középkorban is használatosak voltak. Ilyen volt a kelet–nyugati irányú „strata hungarica” és az észak–déli Römerstrasse, amelyek Graznál keresztezték egymást.
A 6. században az avarok vazallusainak számító szlávok települtek meg a ritkán lakott térségben és megalapították Karantánia fejedelemségét. Ők építették azt a kis várat (gradec) amely a település nevét adta. Nevét a 19. századig Grätz formába írták, illetve a középkorban Bayrisch-Grätzként („Bajor Grätz”), sőt a 16. században Grätz in Steyr-ként hivatkoztak rá, hogy megkülönböztessék az alsó-stájerországi Windisch-Grätztől („Vend Grätz”, ma Slovenj Gradec Szlovéniában). Magyarul előfordul a közvetlenül a német névre visszavezethető Grác változat is, de a gyakoribb és hivatalosan elismert a német helyesírásnak megfelelő írásmód. A 17. században Gréc, még korábban Gerec volt a magyar neve.
A 8. században az avar támadások miatt a szlávok a Bajor Hercegségnél kerestek védelmet, majd a Frank Birodalom terjesztette ki uralmát a régióra. Az avar veszedelmet Nagy Károly császár 800 körül a kaganátus legyőzésével elhárította. A 10. század elején a honfoglaló magyarok egészen Stájerországig elfoglalták a mai Ausztria területét. Azokat a német földbirtokosakat és papokat, akik nem menekültek el időben, kifosztották és elűzték, sok települést elpusztítottak. Miután I. Ottó császár az augsburgi csatában legyőzte a magyarokat és véget vetett a betöréseiknek, a határvidéken őrgrófságokat szervezett. Graz a Muravidéki őrgrófság alá került, amelynek urai 970-től 1035-ig az Eppenstein nemzetségből kerültek ki. Az őrgrófi címet a mai stájer területeken a Wels-Lambach grófok szerezték meg, de az Eppensteinek megtarthatták magánbirtokaikat. Alig 15 évvel később a Wels-Lambachok kihaltak és a steyri székhelyű Traungau-család vette át a helyüket (székhelyükről ill. párducos címerükről kapta Stájerország a nevét és mai címerét). 1122-ben az Eppensteinek kihaltak, birtokaik a Traungaukra szálltak. Graz azonban ekkor Bernhard von Stübing kezén volt, aki az első várat építette a mai Várhegyen. Ugyanekkor megkezdődött a vár alatt a település fejlesztése és kijelöltek egy 180 méter hosszú vásárteret is.
Graz első írásos említése I. Lipót stájer őrgróf egy pontosan nem datálható oklevelében történik (amelynek csak egy 15. századi másolata maradt fenn). A dokumentumot valamikor a 12. század utolsó harmadában írták és egy 1128-as adományozásra vonatkozott. Az első biztos írásos utalás 1140-ből származik, amikor egy bizonyos Udalrich von Graz tanúként szerepel a seckaui kolostor alapításánál. I. Lipót fia, III. Ottokár 1156-ban megszerezte Grazot Bernhard von Stübing örököseitől és újabb vásárteret jelölt ki. Egyúttal számos, addig a királyt illető jövedelemforrásra is rátette a kezét és megalapozta őrgrófságának hercegséggé való átalakítását (amelyre csak halála után, 1180-ban került sor). Egyetlen fia, IV. Ottokár elkapta a leprát és gyermektelen maradt; hercegségét és birtokait V. Babenberg Lipót osztrák hercegre hagyományozta. 1233-ban már városfal vette körbe Grazot, 1245-ben pedig megkapta címerét, amely megegyezett a hercegség párducos címerével (de szarvak nélkül és koronával a fején).
A Babenbergek kihalása után a Habsburgok szerezték meg Ausztriát, Stájerországot, valamint egyéb birtokaikat. 1379-től a Habsburgok a grazi várból kormányozták belső-ausztriai (Stájerország, Karinthia, Belső-Isztria és Carniola – a mai Szlovénia) birtokaikat. A Habsburgok egészen 1619-ig éltek (Bécs és Innsbruck mellett) a városban.
Az 1520-as években a reformáció hatására a város lakosainak nagy része, sőt maga Simon Arbeiter polgármester (és patikárius) protestáns hitre tért. 1573-ban a virágzó protestáns tartományi iskola versenytársaként II. Károly belső-ausztriai főherceg megalapította a jezsuiták háromosztályos „Archiducale Gymnasium Soc. Jesu Graecensis”-át. Emellé Károly 1585-ben megalapította Belső-Ausztria első egyetemét is, amelyet a következő évben átadott a jezsuitáknak. Ebben az időszakban számos olasz építőmestert (pl. Pietro Ferrabosco) alkalmaztak, akik meghatározták a városképet. Egyik neves alkotásuk a reneszánsz stílusú megyeháza, a stájer tartományi gyűlések színhelye (Landeshaus). A katolikus egyetem protestáns vetélytársa az a főiskola volt, ahol 1594–1600 között Johannes Kepler is tanított.
1598-ban teljes erővel megindult az ellenreformáció, először kiutasították a protestáns lelkészeket, majd a következő évben bezárták iskoláikat. A protestáns vallású polgárokról listát készítettek, majd választás elé állították őket: vagy katolizálnak vagy elűzik őket a városból. 1628-ban sorra került az addig hittársaik sorsát elkerülő nemesekre. Az így elüldözöttek között volt Johannes Kepler is. Az evangélikus vallás nyilvános gyakorlása egészen II. József 1781-es türelmi rendeletéig be volt tiltva.
A törökök betöréseik során több alkalommal is elérték Graz környékét. 1619-ben a grazi Habsburg-udvart Bécsbe költöztették.
A napóleoni háborúk során a franciák háromszor szállták meg Grazot. Először 1797. április 10-től 28-ig; ekkor maga Napóleon is megszállt a városban két napig a Herrengasse 13. alatti házban. Másodszor 1805. november 14-étől 1806. január 11-ig foglalta el Grazot Marmont tábornok. A harmadik megszállás 1809. május 30-án kezdődött, amikor Jacques MacDonald csapatai harc nélkül bevonulhattak, a várat viszont az osztrákok kb. 800 emberrel továbbra is védték. Június 21-én a franciák a Gyulay Ignác bán vezette horvát csapatok támadása miatt visszavonultak, de hat nappal később, Broussier és Marmont tábornokok vezetésével ismét megszállták a várost. Július 24-én a znojmói fegyverszünet után az osztrákok feladták a grazi várat, amelyet a schönbrunni béke értelmében le kellett rombolni. A várból csak az óratorony maradt épen, amelyet a polgárok 2987 guldenért és 11 krajcárért (mai árfolyamon kb. 87 ezer euró) megváltottak.
A 19. század során Graz mind gazdasági, mind kulturális szempontból gyors fejlődésen esett ár. Körösi József létrehozta gépgyárát (a mai Andritz AG-t), Johann Puch pedig a bicikliüzemét. A vasúthálózat kiépülésével Graz fontos vasúti csomóponttá vált, itt találkozott az osztrák Déli vasút, a Magyar Nyugati Vasút és Graz-Köflachi vasút. János főherceg megalapította a műszaki főiskolát, a Stájerországi Tartományi Múzeumot és tartományi könyvtárat. Kiépült a vízvezeték- és csatornarendszer, elindult az első lóvasút. A belvárosi temetőket felszámolták, helyettük létesült a Központi temető (Grazer Zentralfriedhof). A városfal és az erődítések helyét, valamint a Várhegyet parkosították.
Az első világháború végén a Monarchia szétesése utáni hatalmi vákuumban az ún. népjóléti bizottmány vette át ideiglenesen a kormányzást. 1918. november 12-én a szociáldemokrata Ludwig Oberzaucher a színház balkonjáról kikiáltotta a köztársaságot. Az 1919 májusában a helyi választáson a szociáldemokrata Vinzenz Muchitsch lett a polgármester, aki egészen 1934-es erőszakos eltávolításáig megtartotta posztját. A világháború utáni békeszerződés után Alsó-Stájerország Jugoszláviához került, ami nagy csapást jelentett Graz gazdaságának. 1932-ben Grazban épült meg az első stájerországi krematórium.
A grazi nemzetiszocialisták 1938. február 24-én néhány nappal az Anschluss előtt tömegtüntetéseket tartottak a városban, bár a pártjuk ekkor be volt tiltva Ausztriában. A polgármester hozzájárulásával horogkeresztes zászlókkal lobogózták fel a belváros utcáit és a városházát még a német csapatok megérkezése előtt. Az egyetemisták is részt vettek a felvonulásokon és nagy számban léptek be az SA-ba és az SS-be. Javasolták, hogy az egyetemet nevezzék el Adolf Hitlerről, hangsúlyozták, hogy a grazi felsőoktatási intézmény a német tudomány délkeleti bástyája, a germanizmus előőrse a keleti veszedelemmel szemben. A csatlakozási népszavazás előtti propagandakörútja során Hitler 1938. április 3-4-én Grazban tartózkodott és 30 ezer ember előtt mondott beszédet. A népszavazás győzelme után minden más politikai pártot betiltottak, a 2400 zsidónak minősülő grazi polgár vagyonát elkobozták, magukat pedig vagy emigrációba kényszerítették vagy Bécsbe deportálták. 1940 márciusában Stájerországot „zsidómentessé” nyilvánították. 1938. július 25-én, amikor a nácik az 1934-es elbukott júliusi puccsra emlékeztek, Hitler a „népfelkelő város” címet adományozta Graznak.
Az Anschluss után a hatóságok kialakították a mai Nagy-Grazot, amikor beolvasztották a városba és kerületté alakították át a szomszédos Liebenau, St. Peter, Waltendorf, Ries, Maria Trost, Andritz, Gosting, Eggenberg, Wetzelsdorf és Straßgang községeket. A városi közigazgatási beosztás nagyjából ekkor nyerte el mai képét, csak a 17. kerület, Puntigam szakadt el 1988-ban Straßgangtól.
A második világháborúban a második front 1943. augusztusi megnyitása után Graz fölött mindennapossá váltak a bombatámadások. A Foggiában állomásozó amerikai 15. légiflotta szinte minden akciója során átrepült Stájerország fölött. Az osztrák városok közül Graz kapta a legtöbb légitámadást, összesen 56-ot, 1943. február 25. és 1945. április 2. között; ezek során mintegy 29 ezer hagyományos és gyújtóbombát dobtak le rá. A fő célpontok a főpályaudvar és a déli és nyugati nagy üzemek voltak. A rosszul felszerelt, 16-17 éves kamaszokból álló légvédelem a kb. 800 támadó repülőgépből hatot tudott lelőni. A Várhegy alagútjait kényszermunkások segítségével kibővítették és itt mintegy 50 ezer grazi talált menedéket a légitámadások során. Az áldozatok száma így viszonylag alacsony maradt: 1980-an haltak meg és kétezren sebesültek meg, míg az épületek közül 7802 dőlt romba és 20 ezer lakás megsemmisült. Amikor 1945 nyarán a Vörös Hadsereg megközelítette a várost, a Puch Művek bicikliket adományozott a lakosoknak, hogy mintegy 15 ezren eljussanak a keleti védvonal (a Panther-vonal) építkezéséhez. Május 7-én, egy nappal menekülése előtt Sigfried Uiberreither gauleiter kivégeztette a fogságban tartott ellenállókat és politikai foglyokat. Utódja, a mérsékelt Armin Dadieu azonnal felmentette Stájerország valamennyi NSDAP-vezetőjét és utasítást adott ki, hogy Hitler Nero-parancsát az infrastruktúra megsemmisítéséről nem kell teljesíteni.
Grazot a szovjet hadsereg, majd 1945 nyarától a britek tartották megszállva, egészen 1955-ig. A városban 1968 óta évente megrendezik a Stájer ősz (Steirischer Herbst) kortárs művészeti fesztivált, 1985 óta pedig a Styriarte zenei fesztivált. Új hidak épültek a Murán, 1972-ben megnyíltak az első sétálóutcák. 1988-ban Strassgang kerületből elkülönítették a legújabb, 17. kerületet, Puntigamot. 1993-ban a Greenpeace klímavédelmi díjat adományozott Graznak. Ugyanebben az évben rendezték meg az Európai kulturális hónapot. 1999-ben az óváros felkerült az UNESCO Világörökség-listájára.
2003-ban Graz volt Európa kulturális fővárosa; ennek során több mint 100 projekt és hatezer esemény mutatta be a kultúra különböző területeit a látogatóknak. Ekkor épült a lebegő Murinsel (Mura-sziget) a folyón, a sajátos külsejű Kunsthaus (Művészetek Háza), valamint a Frida & Fred gyerekmúzeum. 2006-ban Graz csatlakozott az UNESCO rasszizmus elleni városkoalíciójához, 2015-ben pedig a Protestáns Egyházak Európai Közössége az „Európai reformációs város” címet adta Graznak.
- június 20-án egy 26 éves bosnyák bevándorló családi problémák miatt a tömegbe hajtott Graz belvárosában, megölt három embert, 36-ot pedig megsebesített. 2017-ben az UNESCO (Buenos Aires után) második emberjogi központját Grazban állította fel.
Graz óvárosát az UNESCO 1999-ben felvette a Világörökség-listára, mert a történelmi városrész igen jó állapotban maradt meg és jól követhető fejlődése egészen a gótikus időktől kezdődően. A helyszínt 2010-ben kiegészítették az Eggenberg-kastéllyal is. Graz legtöbb látványossága az óvárosban található, bár sok szép régi építményre bukkanhatunk a St. Leonhard (II.) és Geidorf (III.) kerületekben is.
A Várhegy és környéke: a Várhegy (Schlossberg) a város közepén található; a ráépített vár 1129-től 1809-ig védte Grazot. Miután az osztrák csapatok Franz Xaver Hackher zu Hart ezredes vezetésével sikeresen védekeztek Napóleon csapataival szemben, a háborút követő békeszerződésben előírták a vár lerombolását. A grazi polgárok megváltották az óratornyot és a harangtornyot, így ezek megmenekülhettek. Az addig sziklás hegyet 1839-ben kezdték parkosítani. A két tornyon kívül megmaradtak a valamikori vár maradványai és néhány műemlék épület is, mint a Tamás-kápolna romjai, a Polgár- és az Istállóbástya, valamint a kazamaták. A Várhegy tetejét a Schloßbergbahn siklóvasútján, a 2000-ben elkészült lifttel vagy egy 260 lépcsőfokos gyalogösvényen lehet elérni. A hegy belsejében több kilométeres alagútrendszer található, ahová a második világháborúban a légitámadások elől menekítették a polgárokat. Az alagutak ma különböző események színhelyéül szolgálnak (Dom im Berg), bejárhatók a mesevonattal (Märchenbahn), valamint létesítettek benne egy – jelenleg nem látogatható – bányavasút-múzeumot is.
Érdemes legalább részben körbesétálni a Várhegyet. A túra a hegy keleti lábánál, a Paulus-kapunál (Paulustor) indul, amely a reneszánsz külső erődrendszer utolsó megmaradt építménye. A Paulustorgassén délre haladva látható a Palmburg kastélya (ma bírósági épület), majd közvetlenül mellette a Néprajzi Múzeum és a Szent Antal-templom. A templom helyén 1600-ban között több mint 10 ezer protestáns könyvet égettek el. Délebbre található a Saurau-palota jókora portáljával és fölötte a török katona alakjával; a volt „Aranypástétom” fogadó jellegzetes kerek erkélyeivel, a volt ágostonos kolostor, a „lépcsőházas templom” (amely valaha az erődítmény része volt) és a Német Lovagrend rendháza. A Főtéren (Hauptplatz) jobbra fordulva a Sackstraße mentén látható az Erzherzog Johann-szálloda, a Landschaftsapotheke (Graz legrégebbi patikája), a Kellersberg-palota, az Özvegypalota (Witwenpalais), valamint az Attems- („Stájerország legfontosabb nemesi palotája”), Herberstein- (Palotamúzeum) és Khuenburg-paloták (Ferenc Ferdinánd szülőháza, Grazi Városi Múzeum és Patikamúzeum). Közvetlenül az utóbbi mellett található Graz legrégebbi épülete, a Reinerhof. A mellette lévő Schlossbergplatzról nyílik a Várhegyre felvezető lépcső, a Mesevasút, itt található a Szentháromság-templom, illetve rövid sétával elérhető a Murinsel (Mura-sziget) is.
A Stadtkrone. A Várhegy keleti lábánál található az ún. Grazer Stadtkrone („Graz városának koronája”), egy négy épületből álló együttes: a gótikus Szent Egyed-katedrális, az egybeépült Szent Katalin-templom és II. Ferdinánd császár mauzóleuma, a régi jezsuita egyetem és a grazi Burg.
A grazi katedrális 1786 óta székesegyháza a Graz-Seckaui egyházmegyének. Az első látásra nem különösebben feltűnő épület 1577–1773 között a jezsuiták temploma volt. Művészeti és kultúrtörténeti szempontból azonban Graz belvárosának legfontosabb szakrális épülete. A 15. században készült el III. Frigyes császár udvara számára. Valamikor egy folyosó kötötte össze a Burggal. Főoltára a barokk művészet mesterműve. Külső falán egy 1485-ből származó, a világ csapásait ábrázoló freskó (ún. Landplagenbild) látható.
Közvetlenül a katedrális mellett található a Szent Katalin-templom és II. Ferdinánd (1578–1637) manierista stílusú mauzóleuma, amely valamennyi Habsburg-uralkodó síremlékénél nagyobb. A katedrális és a mauzóleum között látható Szent Egyed (a székesegyház védőszentje) bronzszobra.
A grazi Burgot V. Frigyes herceg (később III. Frigyes császár) kezdte építeni városi rezidenciaként 1438-ban és a munkálatok tovább folytatódtak II. Károly főherceg és fia, II. Ferdinánd császár idejében is. Az építkezés első, gótikus szakaszának emléke a látványos kettős csigalépcső. Az épületben ma a stájer tartományi kormányzat működik.
A városközpontban érdemes megtekinteni a neoklasszikus, 1889-1895 között épült városházát a Fő téren (Hauptplatz). Előtte, a tér közepén áll a János főherceg szökőkút, amelyet 1878-ban állítottak fel. A főteret több palota veszi körbe, mint a Fehér Ház, a Sas-patika, a stukkós Luegg-házak, a Weikhard-ház vagy a Stürgkh-palota. A Herrengasse mentén található a tartományi gyűlés épülete, a Landhaus reneszánsz árkádjaival, a Landeszeughaus a világ legnagyobb megmaradt középkori fegyvertára 32 ezer darabból álló kiállításával, az ún. Festett Ház és a városi plébániatemplom. A városközponthoz tartozik még az ún. Ferencesek negyede (Franziskanerviertel) a ferencesek templomával, amely Graz második legnagyobb temploma; valamint a Joanneum-negyed a tartomány legnagyobb múzeumával, a János főherceg alapította Joanneummal. A belvárosban található még az 1899-ben megnyílt, neobarokk Operaház.
Az Eggenberg-kastély a belvároson kívüli látványosságok közül a leggyakrabban látogatott, évente több mint egymillió látogató keresi fel. Az épületegyüttes Stájerország legszebb barokk palotakomplexuma. Mai formájában Hans Ulrich Eggenberg (1568–1634) kezdte építtetni 1625-ben Giovanni Pietro de Pomis udvari építész tervei alapján. A kastély 24 emeleti dísztermének megmaradt eredeti 17–18. századi berendezése, amelyek egész Ausztria legfontosabb történelmi bútoregyüttesei közé tartoznak. A kastély 2010 óta a Világörökség része.
Egyéb óvároson kívüli látványosságok: A város északi határán találhatóak Gösting várának romjai, a magas fekvésű erődből ellenőrizték valamikor a Mura völgyét. A várba 1723-ban villám csapott és leégett.
Ausztria legnagyobb szecessziós épületegyüttese a Graz keleti részén található egyetemi kórház, elkészültekor Európa legmodernebb kórháza. A jelentősebb épületek közé tartozik még a Kees-palota, ahol anno a császári és királyi vezérkar székelt vagy a Meran-palota, János főherceg volt lakóhelye (ma a Grazi Művészeti Egyetem főépülete).
A város látnivalója a botanikus kert is, amelyet a graz-i egyetem működtet.
