Csungking alapvetően két régióból áll: egyrészt magából a településből, másrészt az azt körülölelő, közigazgatásilag hozzá tartozó mezőgazdasági területekből. A 82 400 km²-es, csaknem magyarországnyi egész körzet lakossága 2004-ben 32 355 000 fő volt, ezen belül magának a településnek a lakossága 3,4 millió fő. Ezelőtt a település Szecsuan tartomány része volt; 1997. március 14-étől viszont hozzácsatolva a környező járásokat, leválasztották Szecsuanról, és tartományi szintű közigazgatási egységgé emelték, amely csak a központi kormányzatnak van alárendelve.
Az ENSZ 2016-os becslése alapján a település lakossága 2030-ban 17 574 000 fő lehet.
Csungking Szecsuantól nyugatra, a Jangce folyam és a Jialing-folyó találkozásánál felfedezhető, belvárosa a két folyó által határolt dombos félszigeten fekszik. E földnyelvet a két folyón túl hegyek veszik körül. A település és környéke hegyes-völgyes szféra, több természeti és kulturális érték látható itt, flórája és faunája rettentően gazdag. Éghajlatát nézve a szubtrópusi monszun övezethez tartozik. A nyár roppant módon meleg (40 C – emiatt Kína „három kemencéje”, vagyis három legforróbb nyarú települése közé sorolják), a tél enyhe (4 C), időjárását gyakori köd, szemerkélő eső, magas páratartalom jellemzi. Minden évben kb. 100 nap van, amelyen a települést köd borítja. Az átlagos évi középhőmérséklet 18 C, a csapadékmennyiség évi 1000-1400 mm. A település meghatározó kereskedelmi csomópont, s turisztikai jelentőségét emeli, hogy Csungking alatt töri át a Jangce folyó a Szecsuani-medencét övező hegységet, a ismert Három-szurdokon át. Ezáltal a Három-szurdokba vezető hajóutak döntő része innen indul ki. A település egyik jellegzetességét a nagy szintkülönbségek, a hegyoldalakon kanyargó lépcsős utcák adják, ezáltal ez az egyetlen kínai nagyváros, ahol nem láthatunk fontos számú kerékpárt.
Csungking népességének 94%-át han kínaiak teszik ki, de más nemzetiségek – tucsiák, miaók stb. – is élnek a tájékon, amelyre régóta a különféle nemzetiségek és kultúrák együttélése volt a sajátos.
Látnivalók a településben
Bár igen ősi helység, igazán régi emlékek magában a településben nemigen láthatóak. Látványosságul – a belváros dimbes-dombos, kanyargós utcácskái, meghitt sikátorai, bevásárlónegyedei mellett – kínai viszonylatban új építésű múzeumok, objektumok, emlékművek, parkok szolgálnak.
Felszabadulási emlékmű (más néven: Óratorony)
1945-ben építették a világháborús győzelem emlékére. Ez jelenti a belváros központját.
Pipasan (Naspolya-domb) park
A földnyúlvány déli, Jangce felőli oldalán felfedezhető. Itt felfedezhető a belváros legmagasabb pontja (208 m), az ezen látható Hongxin pavilonból remek kilátás nyílik a településre.
Oling (Lúd-domb) park
A földnyúlvány nyakánál, a belvárostól nyugatra felfedezhető park, az ebben látható Liencsiang pavilonból ugyancsak remek a kilátás.
Csungking Múzeum
A Pipasan-hegy lábánál látható múzeumot 1951-ben alapították. Több mint 40 kiállítótermében csaknem 100 000 tárgy megfigyelhető, a tájék 3000 éves történetéből, a Pa Királyságtól a korszerű Kína megteremtéséig. Különösen gazdag az ősi Pa-Su kultúra emlékeinek gyűjteménye (főleg bronzfegyverek), a Han-kori agyag sírfigurák gyűjteménye, emellett a későbbi korok porcelánkollekciója. A legnevezetesebb emlékek viszont a 70-es években talált dinoszaurusz-maradványok.
A Nagy Népi Gyűlés Csarnoka
Az 1951-ben épült, a belváros szomszédságában felfedezhető csarnok az egyik hatalmas gyűlésterem Kínában. Az épületegyüttes a Ming- és Csing-kori palotaépítészet stílusát utánozza, kerek központi objektuma a pekingi Ég Templomának formáját utánozza. A gyűlésteremben 4000 fő fér el. A létesítmény Csungking legszámottevőbb szimbóluma.
Joseph W. Stilwell tábornok lakóhelye
A ház „Ecet Joe”, azaz J. W. Stillwell amerikai tábornok (1883-1946) főhadiszállásaként szolgált a második világháború alatt. Stillwell, aki kínai nyelvészettel is foglalkozott, összesen öt alkalommal teljesített hosszabb-rövidebb ideig szolgálatot Kínában. A világháború alatt ő volt az amerikai erők főparancsnoka a Kína-Burma-India hadszíntéren. Kínában a kínai nép nagy barátjának tartják, aki jó kapcsolatot tartott fenn a kommunistákkal is. Lakóhelye ma múzeum, ahol a 20. századi kínai-amerikai kapcsolatokra vonatkozó anyagokat tekinthetünk meg.
Látnivalók a külvárosokban és a környéken
Állatkert
A nyugati külvárosban látható korszerű állatkertben olyan különlegességek is megfigyelhetők, mint az óriáspanda, ezenfelül a alaposan ritka Dél-kínai tigris.
Ce Csi Kou falu
Csungking városától 14 km-re nyugatra, a Jialing-folyó szélén felfedezhető ősi falu, ahol szerencsés módon nem mentek végbe olyan nagy változások, mint magában a településben, mindent összevetve jó képet ad a korszerű kor előtti kínai életről. 1998-ban államilag védett kulturális értéknek minősítették. A helység 1700 éves múltra tekint vissza, mai épületeinek döntő része Ming- és Csing-kori. Egykor porcelánművészetéről volt hírneves (innen a neve: Ce Csi Kou = Porcelánfalu), s kikötőhelyként szolgált a folyó hajósainak. Ma először is turistaközpont, több mint száz teaház felfedezhető itt, mindemellett számtalan művészeti és emléktárgybolt nyújtsa a szuveníreket. Az egyik legnevezetesebb itteni a árucikk az ún. Shu-hímzés, melyet varázslatos ügyességgel helyben készítenek az asszonyok.
Északi Hőforrások parkja (Pej Vencsüan)
A Csialing-folyó nyugati szélén, a településtől 51 km-re északi irányba, a Csinjün-hegy lábánál felfedezhető park. 423-tól éve egy buddhista templom állt itt, ezt követően a környéket a Ming- és a Csing-korban újrarendezték és átépítették. Ma álló legrégebbi háza 1426-ból származik. Ma a parkban vegyesen láthatóak templomépületek, hőforrások, ősi fák, virágoskertek, halastavak, medencék stb. Összesen tíz 37-39 C-os hőforrás felfedezhető a parkban, ezekben fürödni is lehet (igénybe vehetők együttes, ezenkívül egyéni fürdőkamrák is). A gyógyvizet különféle betegségekre, példának okáért reumára ajánlják.
Déli Hőforrások parkja (Nan Vencsüan)
A belvárostól 26 kilométerre délkeletre látható park, ahol ugyancsak felfedezhető egy-két hőforrás. A japánellenes háború során az itt felfedezhető hegyoldalakba több száz óvóhelyet vájtak, ezek némelyike ma teaházként, étteremként szolgál.
Tacu sziklatemplomai
A mondás alapján „Északon van Tunhuang, délen mindazonáltal Tacu.” A tunhuangi és a tacui sziklatemplom módfelett hasonlít egymásra, annak ellenére, hogy több évszázad és több ezer kilométer választja el őket egymástól. A kínai sziklaszobrászat csúcsát jelentik. 1999-ben az UNESCO felvette a világörökségi listára.
