Caracas Venezuela fővárosa, közigazgatási, gazdasági és kulturális centruma. Népessége 1,9 millió, elővárosokkal közösen 5,1 millió fő.
A főváros hivatalos közigazgatási megnevezése Distrito Federal, azaz Szövetségi Kerület, de a külvárosi részek Miranda Államhoz tartoznak.
A planéta talán legveszélyesebb települése, ahol 2007-ben 100 000 emberre 130 gyilkosság jutott.
A település az állam északi részén egy hegyek által övezett a Karib-tengerhez közel fekvő völgyben 760-910 m tengerszinttől számított magasságban helyezkedik el. Az enyhe éghajlatú völgyet tengertől egy 2600 m magas hegylánc, a Cerro Avila választja el.
Caracas éghajlata trópusi szavanna. Az évi átlaghőmérséklet 21 C körüli. A csapadék 900 és 1300 milliméter közt változik minden évben. Decemberben és januárban bőséges köd jelenhet meg a településben, a hirtelen éjszakai hőmérséklet-csökkenés folytán.
Caracas látnivalói
Capitolio Nacional, vagyis a kapitólium alkotmánya neoklasszicista tömbjével és arany kupoláival egy egész negyedet foglal el a belvárosban. Az épületet Antonio Guzmán Blanco elnök emeltette az 1870-es években. Ovális szalonjáról ismert, melynek festett kupoláján és falain a nemzet nagyságai sorakoznak. A szalon körüli termek a függetlenségi háború csatajeleneteit ábrázolják.
A Parque del Este egy zöld oázis a település centrumában, ahol heterogén szórakozási módok vannak. A parkban egy kis állatkertben jellegzetes állatok láthatók. Kolumbusz neves hajójának, a Santa Mariának a másolata a park déli részén érzékelhető.
Simón Bolívar szülőháza a korrekt rekonstrukciója annak a háznak ahol 1783. július 24-én a nagy szabadságharcos született. A múzeumban a kor fegyverei, zászlói és egyenruhái láthatók.
Még több perszonális relikvia megfigyelhető a közeli Museo Bolivariano épületében, ahol csatajeleneteket ábrázoló nagyméretű festményeket is elhelyeztek. A múzeum büszkesége az a koporsó, melyben Bolívar hamvait hazahozták Kolumbiából. Teste most a Nemzeti Panteonban pihen.
A Museo de Arte Colonial a művészeti múzeum egy szépen felújított egykori nemesi kúria épületében látható. Óriási csodálatos park veszi körbe. A múzeum aprólékosan helyreállított termeiben kényesen válogatott művészeti alkotások, bútorok, háztartási konstrukciók és egyéb történelmi értékek láthatók. Maga az létesítmény 1797-ben épült és manapság valóságos oázist képez a San Bernardino negyed belvárosában.
A Panteón Nacional Venezuela legméltóságteljesebb alkotmánya a Palza Bolívartól északi irányba a történelmi belváros északi szélén fekszik. A korábbi templomot 1874-ben Guzmán Blanco elnök nyilvánította az állam nagyjainak nyughelyévé. Az egész főhajó Simón Bolívar emlékének van szentelve, az oltár helyén a szabadsághős bronz szarkofágja megfigyelhető. A panteon boltíveit az 1930-as években festették ki Bolívar életének jeleneteivel. A óriási csillogó kristálycsillárt 1883-ban születésének centenáriumán kapta a panteon. A panteonnál naponta többszöri turistalátványosságként ünnepélyes őrségváltás zajlik.
A Parque Central a település művészeti és kulturális centruma, ahol nagyon sok múzeum, színház, mozi látható. Itt van a Kulturális Centrum épületegyüttese és a Caracas Athaeneum a település legpatinásabb színháza is. A parkot két korszerű 53 emeletes nyolcszögű torony koronázza. A Mirador de la Torre ötvenkettedik emeletéről nagyszerű panoráma tárul a vendég elé.
A Bolívar tér (Plaza Bolívar) a régi városrész centrumában fekszik. Centrumában Simón Bolívar monumentális emlékműve áll.
A Museo Caracas a települési múzeum alkotmánya, benne a település történetét bemutató állandó kiállítással és egy-két nagyméretű makettel, melyek a 19. század eleji és az 1930-as évekbeli település képét mutatják.
Az El Hatillo Caracas egyik délkeleti külvárosa, amely megőrizte a gyarmati korban kialakult városképét. Itt érzékelhető, hogyan nézhetett ki Caracas a gyarmati korban. A városrész a többi venezuelai településhez hasonlóan saját Plaza Bolívarral ellátott, melyet az El Libertador emlékműve ural.
A Miraflores-palota, az állam kormánypalotája, a 19. század végén épült.
