Belgrád (eredeti magyar neve legalább a XIV. század eleje óta Fehérvár, Nándorfehérvár) Szerbia fővárosa és egyben leghatalmasabb települése. Első alkalommal az i. e. 3. században a kelták éltek itt, mielőtt római kolóniává vált mint Singidunum. Belgrád néven első alkalommal 878-ban említik. 1403-ban lett első alkalommal Szerbia fővárosa, 1918 és 2003 közt Jugoszlávia, 2003 és 2006 közt Szerbia és Montenegró fővárosa volt, ezt követően 2006-tól ismételten csak Szerbia fővárosa.
A település a Száva és a Duna összefolyásánál fekszik Szerbia északi részének centrumában, ahol a Kárpát-medence a Balkán-félszigettel találkozik. Belgrád városmegye lakossága 2011-ben hivatalosan 1 659 440 fő, amíg maga a városé 1 166 763 fő. Belgrád a volt Jugoszlávia legnépesebb települése.
Történelme alatt Belgrád a keleti és nyugati kultúra választóvonalán helyezkedett el. Európa egyik legrégibb települése: Belgrád szélesebb környéke volt a legnagyobb európai prehisztorikus kultúra – a vinča-tordosi kultúra – bölcsője. A település alapítása a kelta és római időkre tehető, ezt a szlávok betelepülése követte, a 7. században. A középkorban bizánci, frank, bolgár, magyar és szerb uralkodók birtokolták, amíg az oszmán törökök el nem foglalták, 1521-ben, hogy a belgrádi pasaság székhelyévé tegyék. 1403-ban első alkalommal lett a független szerb állam fővárosa (1427-ig, mikor is is Magyarországhoz került). Ezen státusát 1841-ben visszanyerte, de a törökök ténylegesen csak 1867-ben hagyták el. A 20. században a sokféle változáson átment Jugoszlávia fővárosa lett, egészen 2006-ig, amikortól Szerbia ismételten független állam.
Belgrád Szerbia közigazgatásában külön közigazgatási egységet képvisel, saját települési önkormányzattal. A településnek 17 kerülete van, mindegyiknek élén saját tanáccsal. Szerbia területének 3,6%-án fekszik, a szerbiai népesség 21%-a él az állam kereskedelmi, kulturális, gazdasági és akadémiai centrumának számító településben.
A települést és várát nagyszámú alkalommal ostromolták. 1456. július 4-22. közt a nándorfehérvári csatában Szilágyi Mihály és Hunyadi János jelentős győzelmet arattak II. Mehmed oszmán szultán ostromló hadserege fölött, több évtizedre visszavetve a török hatalom balkáni terjeszkedését.
Belgrád átlagos tengerszinttől számított magassága 132 m; legmélyebben fekvő része 70,15 méteren, miközben legmagasabb pontja 303,1 méteren van. A település a Pannon-síkság és a Dinári-hegység találkozásánál, sőt még a Duna és a Száva összefolyásánál terül el. Az északi szélesség 44 49′ 14” és keleti hosszúság 20 27′ 44” koordinátákon helyezkedik el. Belgrád történelmi magja (az egykori Nándorfehérvár) a Kalemegdán-hegyfokra épült a Száva folyó jobb szélén. Körülötte a Šumadijai-hátság 200-300 méteres dombjai közül az 511 méter magas Avala és a 628 méter magas Kosmaj emelkednek ki, de a 198 méteres Dedinje már betagozódik a dombvidékbe. A Belgrádtól északi irányba fekvő területek közül a Száva túlpartján a Zimonyi löszfennsík, miközben a Duna túlpartján a Pancsovai rét látható. A 19. századtól a település kiterjedt délre és keletre, a második világháború után Belgrád a Száva bal szélén terjeszkedett és mindent összevetve magába olvasztotta Zimony települését. A település kiterjedése 360 km², elővárosokkal közösen 3223 km².
Belgrádnak mérsékelt kontinentális éghajlata van. Az évi átlagos középhőmérséklet 12,5 C, az év legmelegebb hónapja a július, melynek átlaghőmérséklete 23,0 C. Ugyanakkor az év 95 napján a napi legmagasabb hőmérséklet meghaladja a 25 C-ot, 31 napján ugyanakkor a 30 C-ot is. Az évi átlagos csapadék 700 mm körül alakul. A napsütéses órák száma sokéves átlagban 2096. A nap a legtöbbet júliusban és augusztusban süt, egy nap többnyire 10 órát; miközben decemberben 2-2,3 órás napsütéssel lehet számolni naponta. A valaha mért legmagasabb hőmérséklet 43,6 C volt (2007. július 24.), a legalacsonyabb mindazonáltal -26,2 C (1893. január 10.).
Belgrád a házigazdája több, minden évben megrendezendő tömegeket érintő rendezvénynek, ezek közé sorolható a FEST (a belgrádi filmfesztivál), a BITEF (a belgrádi internacionális színházfesztivál), a BELEF (a belgrádi nyári esemény), a BEMUS (a belgrádi zenei parádé), a belgrádi könyvvásár és a belgrádi sörfesztivál. A Nobel-díjas író, Ivo Andrić itt írta meg hírneves művét, a Híd a Drinánt. Több kiugró szerb származású író élt és dolgozott itt: Branislav Nušić, Miloš Crnjanski, Borislav Pekić, Milorad Pavić, Meša Selimović és még sokan mások. Több filmstúdió is tevékenykedik Belgrádban, Emir Kusturica 1995-ben a 48. Cannes-i Internacionális Filmfesztiválon Arany Pálma díjjal jutalmazott Underground című filmjének munkálatai is itt zajlottak.
A település az 1980-as évek rockzenei jugoszláviai új hullámának egyik centruma volt. Idevalósi jó egy-két ismertebb rockegyüttes, köztük a VIS Idoli, az Ekatarina Velika és a Šarlo Akrobata, azonfelül a Riblja Čorba, a Bajaga i Instruktori és mások. Az 1990-es években a település a korszerű zenei irányzat, a Turbofolk centruma volt, ennek legismertebb követe Ceca Ražnatović. Ma a szerbiai hiphop centruma, a szcéna ismertebb képviselői a Beogradski Sindikat, a Škabo és a Marčelo. A település több jelentősebb színháznak is otthont ad, úgy mint a Nemzeti Színház, a Jugoszláv Dráma Színház, a Zvezdara színház vagy az Atelje 212. Két operaháza van: a Nemzeti Színház és a Madlenijanum operaház. Itt felfedezhető a Szerb Akadémiai Akadémia, a nemzeti könyvtár és a belgrádi történelmi archívum.
Sok határon túli kulturális intézmény szintén felfedezhető Belgrádban, köztük a Cervantes Intézet, a Goethe Intézet és az Institut Français mind a Mihailova fejedelem útján találhatóak. Újabb kulturális centrumok az örmény sarok, az osztrák kulturális fórum (Österreichischen Kulturforums), a British Council, az orosz akadémiai és kulturális center (Российский центр науки и культуры), a Konfuciusz Intézet, a kanadai kulturális centrum, az olasz kulturális centrum (Istituto Italiano di Cultura), és az Iráni Iszlám Köztársaság Kulturális Centruma.
Az Eurovíziós Dalfesztiválon Szerbiát képviselő Marija Šerifović 2007-es győzelme után a 2008-as rendezvény házigazdája Belgrád volt.
A település különféle részei egészen változatos építészeti stílusokban épültek, a középkori hangulatot idéző Zimonytól a számtalan török stílusban épült épületen át Újbelgrád korszerű és szellős épületegyütteseiig. A legöregebb objektumok is már a 19. században épültek, mivel a település földrajzi helyzete folytán folytonos háborúknak és pusztításnak volt kitéve. A legrégibb nyilvános objektum egy jellegtelen török türbe (ilyen Budapesten Gül Baba türbéje), miközben a legöregebb ház a Dorćolon felfedezhető, 18. századvégi szerény agyagház. A nyugati építészeti irányzatok a 19. században kezdték éreztetni hatásukat, mikor is az addig keleties arculatú település jelenkori klasszicista, kedves és akadémista szellemben épült újjá. A 19. század végén a település fejlesztését a szerb építészek vették át a határon túli építészektől, és ők álmodták meg a Nemzeti Színházat, a Ódon-palotát (az aktuális kormányépületet), a Saborna Crkva székesegyházat, a 20. elején ugyanakkor, már a szecesszió befolyása alatt, a Nemzetgyűlés épületét és a Nemzeti Múzeumot. A neobizánci építészet elemei jelennek meg olyan épületekben, mint a Vuk kulturális alapítvány háza, a központi postahivatal létesítménye, a szakrális építészetet ugyanakkor a Gračanica kolostor mintájára épült Szent Márk templom, ezenkívül a Szent Száva templom képviseli.
A kommunista korban sokat és olcsón akartak építeni, hogy a második világháború után vidékről beáramló tömegeknek otthont tudjanak nyújtani, eme, az esztétikai hatásra keveset adó építészetet jól példázza a modern Belgrád-i panelrengeteg. A szocialista realizmus csak rövid ideig volt jelen (ennek eredménye szakszervezeti építmény), az 1950-es években már a modernista irányzat bontakozott ki, és ma is ez uralja a belgrádi építészetet.
Belgrád történelmi városrészei és létesítményei a legnagyobb turistalátványosságok. Közéjük tartozik a Skadarlija, Belgrád bohémnegyede, a Nemzeti Múzeum és rögtön a szomszédságában a Nemzeti Színház, Zimony (Óváros), a Nikola Pašić tér, a Terazije, Belgrád egyik központi, korszerű belvárosi környezetben található tere, a diáknegyed, Nándorfehérvár vára és az azt övező belvárosi park (a Kalemegdan), Mihály fejedelem utcája, a Parlament, a Szent Száva templom és az Ódon-palota. Ezeken túl természetesen parkok, szobrok, múzeumok (Freskómúzeum), kávézók, vendéglők és boltok várják az odalátogatót a folyó mindkét szélén. Az Avala-hegy tetejéről, az idegen katona emlékművének tövéből jó kilátás nyílik a településre. Josip Broz Tito mauzóleuma, vagy más néven a Virágok Háza, amellett a környező Topčider és Košutnjak park különösen a korábbi Jugoszlávia területéről érkező turisták kedvelt úticélja. Említést érdemel még a Fehér Királyi kastély, a Karađorđević királyi család otthona, amely nyitva áll a érdeklődők előtt is. A palotában Rembrandt, Nicolas Poussin, Sebastien Bourdon, Paolo Veronese, Antonio Canaletto, Ivan Meštrović és mások munkái lelhetők fel.
Az Ada Ciganlija a Száva egy valaha különálló szigete volt, amire Belgrád legnagyobb sport-rekreációs centruma épült. A szigetet összekapcsolták a parttal, új, 7 km hosszú partszakaszt és mesterséges tavat alakítván ki; ez nyári hónapokban a belgrádiak egyik kedvenc úticélja. Csak egy-két a centrum területén űzhető tevékenységek közül: golf, rögbi, labdarúgás, kosárlabda, röplabda, baseball, tenisz, evezés és sok más. Nyári hónapokban naponta két-háromszázezer fürdőző látogat ide. A klubok a nap 24 órájában nyitva tartanak, élőzene és éjszakai strandpartik várják a szórakozni vágyókat. Bungee jumpingozni, vízisíelni és paintballozni is lehet. Adán kívül Belgrád belterületén a Dunában és a Szávában összesen 16 sziget van, sok közülük máig beépítetlen; közülük a Nagy Háború-szigeten, a két folyó összefolyásánál háborítatlanul élnek az állatok (főleg a madarak). A sziget egyes részeit, mint a közeli Kis Háború-szigetet a települési önkormányzat természetvédelmi területnek nyilvánította.
Látnivalói
- Nándorfehérvár vára (wd). Az eredeti erődöt az ókorban feltehetőleg a kelták építették. Később a települést és az erődöt a rómaiak meghódították és Singidunum néven ismerték. I. Justinianusz bizánci császár 535 körül újjáépítette az erődöt. Az erőd permanensen cserélte gazdáit: bolgárok három évszázadig, ezután a bizánciak, ezután ismételten a bolgárok. Az erőd a 12. századig bizánci fellegvár maradt, mikor is is az újonnan létrejövő szerb állam kezébe került. A Szerb Királyság határvárosa lett, ezután az 1282-1319 közti időszakot kivéve gyakorlatilag Magyarország része lett. 1521-ben a törökök meghódították, és (rövidebb osztrák és szerb hódítással) az Oszmán Birodalom fennhatósága alatt maradt egészen a 1867-ig. 1829-ig volt fontos erődítmény.
A vár főbb részei: Damad Ali pasa, Szelim pasa és Hasszán pasa síremléke, török csörgőkút, VI. Károly diadalkapuja, török fürdő, Nebojsa torony, vártorony, római castrum maradványai, Szent Petka templom, Sztambul-kapu - Szent Száva-templom
- Milos fejedelem kútja
- Uralkodói kastély
- Flögel-gyűjtemény
- Paja Jovanovic-gyűjtemény
- Orosz templom
- Nemzeti Múzeum
- Freskómúzeum
- Zsidó negyed
- Régi Egyetem
- Néprajzi Múzeum
- Virágház, Josip Boroz Tito sírhelye
- Zimony (Óváros)
- Belgrádi Állatkert
- Jugoszlávia-múzeum
- Avalai tévétorony
