Bagdad Irak fővárosa és Bagdad tartomány székhelye, Délnyugat-Ázsia második leghatalmasabb települése Teherán után. Az arab világban csak Kairó előzi meg népesség tekintetében: 2003-ban kb. 5 772 000 ember lakott itt. A Tigris folyó szélén terül el, valaha az iszlám civilizáció egyik centruma, pezsgő kulturális centrum, kalifák székhelye volt.
Nevének mondanivalója a perzsa nyelvben: „angyalok adta”.
Bagdad egy óriási síkság centrumában fekszik, melyen a Tigris halad át. A vidék, amelyre a település épült, majdnem teljesen lapos és alacsony fekvésű.
Bagdadban a szubtrópusi száraz éghajlat sajátos. Az egyik legforróbb település a világon, mivel a nyári hónapokban júniustól augusztusig az átlagos maximum hőmérséklet 44 C körüli, csapadék mindazonáltal nagyjából sohasem esik. Az éjszakai hőmérséklet nyári hónapokban ritkán van 24 C alatt. Mivel a páratartalom eléggé alacsony (jellemzően 10%), porviharok is előfordulhatnak.
Télen enyhék a nappalok, decembertől februárig a maximum átlaghőmérséklet 16-18 C. A reggelek hidegek, de fagypont alatti hőmérséklet csak egy-két alkalommal figyelhető meg minden évben.
Csapadék hozzávetőleg csupán csak a novembertől márciusig terjedő időszakban esik, mértéke átlagosan csaknem 150 mm minden évben.
A lakosság 95%-a muszlim, a keresztények aránya 1%. A településben székel az Asszír keleti egyház patriarchája.
Bagdád egy kis, perzsák lakta falu volt. Al-Manszúr, a második Abbászida kalifa gondos előtanulmányok után itt építette fel új fővárosát 762-ben, melynek központját az ún. Kerek Település képezte: ezt egy észak-déli és kelet-nyugati sugárút szelte ketté, és a centrumában állt az uralkodói királyi kastély. Itt kaptak helyet a legfőbb hivatalok is. A hadsereg és a köznép külön-külön városrészbe került, de az idők közben mindinkább terjeszkedő és több százezres lélekszámúvá növő település rövid időn belül összenőtt, és lassan „vándorolni” kezdett dél felé.
A kalifák hatalma a 10. század közepére névlegessé vált. 936-ban Ibn Ráik, egy régióból származó sejk, ezután 945-től az iráni Buvajhidák szerezték meg a település és a kalifa feletti ellenőrzést, melyet 1055-ben a szeldzsukok vettek keresztül tőlük. A település, bár politikai súlyát elvesztette, egészen a 13. századig megőrizte kardinális kulturális pozícióját. 1258-ban végül a Hülegü vezette mongolok bevették és lerombolták. A kalifák Egyiptomban kerestek menedéket, a kifosztott Bagdad ugyanakkor hosszú időre jelentőségét vesztette, népessége is erőteljesen lecsökkent. A 16. században az Oszmán Birodalom hódította meg, melynek vilajetszékhelye lett. 1921 óta a független Irak fővárosa. A 20. században indult újra fejlődésnek.
2003-ban az amerikaiak megszállták a Bagdadot. (Lásd: Iraki háború.) A település az amerikai bombázások alatt és onnantól kimagasló károkat szenvedett. Gyakorlatilag polgárháborús helyzet alakult ki, melyet nehéz kordában tartani. 2007 végére stabilizálódott a helyzet: a merényletek megritkultak, kezdenek visszaköltözni az emberek, most már éjszaka is kimehetnek az utcára, zenés lakodalmakat tartanak, sőt szeszboltok is nyílnak. Azt viszont még nem lehet tudni, hogy a változás mennyire bizonyul tartósnak.
