Jakarta Indonézia fővárosa és legnagyobb helysége. Jáva szigetének északnyugati partvidékén helyezkedik el.
Indonézia fővárosaként, annak kormányzati, politikai és gazdasági központjaként, Jakarta nagyszámú határon túli és belföldi bevándorlót vonz, nyújt nekik megélhetést. Ennek betudhatóan Jakarta konkrétan kozmopolita jellegű világváros, igen változatos kultúrával. A bevándorlók tekintélyes hányada Jáva más részeiről érkezett, magával hozva a jávai és a szundanéz nyelv nyelvjárásait, tradícióknak megfelelő ételeit és szokásait. Orang Betawi-nak, („Batávia népének”) nevezik azokat, akik a 17. század végétől Batávia körül élő emberek leszármazottai. Az Orang Betawi különféle délkelet-ázsiai nemzetiségek leszármazottai, akiket a batáviai munkaerő-szükséglet kielégítésére hoztak vagy csábítottak erre a területre. Közöttük nagy számban láthatóak Indonézia különféle területeiről származó emberek, akiknek kultúrája és nyelve eltér a szundai és a jávai kultúrkörtől.
Jakartában jókora kínai közösség él, amely már évszázadok óta itt fedezhető fel. Egyes vélemények alapján a lakosság 10%-a kínai származású.
Az indonéz főváros több művészeti központtal büszkélkedik, köztük van a Senayan komplexum. Hagyományos zenét (wayangot és gamelant) játszva találhatunk színvonalasabb szállodákban.
A főváros gazdasági- és politikai befolyása azt eredményezi, hogy határon túli behatások jobban befolyásolják a városképet és kultúráját; több internacionális gyorsétterem nyitott üzletet a településben.
Jakartát behálózzák a különféle települési vasútvonalak, ezek kapacitása ellenben messze nem elégíti ki az igényeket, állandó a túlzsúfoltság. Vasúti összeköttetés van Jakarta és külvárosai közt: délen Depok és Bogor, nyugaton Tangerang és Serpong, tetejébe keleten Bekasi, Karawang, és Cikampek válnak hozzáférhetővé vonattal.
Jakarta legnélkülözhetetlenebb vasútállomásai a Gambir, a Jatinegara, a Manggarai és a Jakarta Kota.
Felkapott közlekedési szerkentyűk a buszok és a helyi iránytaxik (indonézül: angkutan kota, röviden angkot). Csúcsforgalom közben, a vonatokhoz hasonlóan, ezek is igen zsúfoltak. A kormány 2003-ban megteremtette az expresszbusz-vonalat, amely a település déli és északi csomópontja közt hoz létre igazán sebes összeköttetést. Az elképzelések alapján 2005-ben kellett volna befejeződnie a kelet-nyugati gerincvonalnak.
A óriási, széles sugárutak ellenére Jakartában csaknem elviselhetetlen dugók alakulnak ki, főleg a település centrumában. A közlekedési dugók csökkentése érdekében a főváros egyes legszámottevőbb útjain érvényben van a „három személy” szabálya, amely megtiltja csúcsforgalom közepette mindazoknak a járműveknek a behajtását ezekre az utakra, amelyekben háromnál kevesebb utas ül.
Jakarta közútjain sajátos a fegyelmezetlenség, mindenki könnyed szívvel szegi meg a szabályokat, pár dollárral minden szabálysértés elrendezhető. A korábbi években a motorosok száma is exponenciálisan növekedett, ők is hozzájárulnak a növekvő balesetveszélyhez.
Az itteni közlekedés mindinkább függ a fizetős autóutaktól. Jakartában egy belső körút épült, ilyen út köti össze a fővárost a délre elhelyezkedő Soekarno-Hatta internacionális repülőtérrel. Fizető autópályán lehet napjainkban már eljutni Jakartából a sziget nyugati végén elhelyezkedő Merak kikötőbe, ezenfelül a délkeleti, déli és keleti városokba is.
A Jakarta Monorail-nek két vonalán kezdték meg az építkezést: a zöld vonal, amely Semanggi-Casablanca-Kuningan-Semanggi városrészeket szolgálja ezt követően ki; és a kék vonal, amely Kampung Melayu-Casablanca-Tanah Abang-Roxy közt szállít utasokat. Tervek készültek emellettés két metróvonal megépítésére is, egy észak-déli vonalra (csatlakozással a Monorail-re), illetve egy kelet-nyugati vonalra.
A kormány gondolkodik vízibuszok beindításán is, amelyek a jakartai csatornarendszer igénybevételével szállítanák utasaikat.
Jakarta fő repülőtere a Soekarno-Hatta internacionális repülőtér, amerre minden nagyobb légitársaság naponta indít járatokat (a másik fontos repülőtér a Halim Perdanakusuma internacionális repülőtér.
A régi városháztér körül (Taman Fatahillah) az UNESCO segédkezésével több gyarmati korból származó épületet restauráltak. A központjukban áll a „Jakarta-múzeum”, ami a település egyik legrégebbről megmaradt épületében kapott helyet. 1710-ben épült, első alkalommal városháza („Stadthuys”) volt, később katonai irányítóközpont lett és a második világháború végéig itt kapott helyet Nyugat-Jáva önkormányzata. 1974-óta történelmi múzeumként szolgál. Kiállításában megtalálhatók fegyverek, bútorok, régi térképek és egyéb gyarmati kori relikviák.
A „Wayang-múzeum” ugyanennek a térnek a nyugati oldalán látható. A kiállításának témája elsődlegesen a Délkelet-Ázsiában igen elterjedt bábjátékokra szorítkozik.
A Függetlenségi tértől nyugatra fekszik a „Nemzeti múzeum” (Museum Pusat) vagy más néven „Elefántépület” (Gedung Gajah). Ezt a nevét az előtte álló, 1871-ben V. Ráma (1853-1910) thai király nyújtotta bronz elefánt szoborról kapta. Ez Délkelet-Ázsia egyik hatalmas gyűjteménnyel büszkélkedhető múzeuma, 1868-ban a hollandok alapították. A bemutató részletes információt ad Indonézia vulkánjairól, szigeteiről, népeiről és szokásairól, szokásos művészetéről.
A 19. század elején a legtöbb kormányzati épületet a járványos óvárosból a „Koningsplein” köré helyezték, a korszerű Batáviába. Ma a hozzávetőlegesen egy négyzetkilométer területet elfoglaló Függetlenségi tér (Medekaplatz) látványát a 132 méter magas Nemzeti Műemlék (Monument Nasional, Monas) határozza meg, melynek a tetején található lángot 35 kilogramm arannyal vonták be. A műemlékbe lift visz föl, a 115 méteren található kilátóról egész Jakartát beláthatjuk.
A tér keleti felét a „Gambir-pályaudvar” dominálja. Ezzel szemben helyezkedik el az „Emmanuel-templom”, melynek bejárata egy dór templomból keletkezhet. 1839-ben az I. Vilmosról elnevezett „Willemskerk” első templomként nyitotta meg kapuit mind evangélikus és református hívők előtt.
A híd mögött áll a „Függetlenségi-épület” (Gedung Pancasila), melyet 1830-ban a katonai főparancsnokság részére építettek klasszicista stílusban. 1918 után itt ülésezett a népgyűlés („Volksraad”), aminek elemei főleg a fehér gyarmatosítókból kerültek ki, de csak gyenge politikai hatalommal bírt. 1945-ben itt dolgozta ki egy a japánok által megalapított bizottság Sukarno vezetésével a korszerű alkotmányt. 1945. június 1-jén az alkotmány előtt hirdették ki a Pancasilán alapuló új országfilozófiát.
A tértől északkeleti irányban fedezhető fel a Pénzügyminisztérium, aminek építését 1809-ben Herman Daendels kormányzó alatt kezdték meg. A kormányzó leglényegesebb törekvései közé kötődött a korrupt gyarmati rendszer újraszervezése, és a járványok sújtotta óváros újjáépítése. A Nagy-Britanniával folytatott háború és későbbi áthelyezése megakadályozták abban, hogy céljait megvalósítsa. A minisztériumtól északi irányba helyezkedik el a Legfelsőbb bíróság (Mahkamah Agung), ami 1848 óta ülésezik ebben a neoklasszicista épületben.
Nyugati irányban fekszik az 1900-ban neogótikus stílusban épült katolikus katedrális, ami indonéz stílusjegyeket is hordoz. A 77 méter magas tornyok tikfából készültek, mivelhogy az előző 1833-ban épült katedrális tornyai 1880-ban saját súlyuk alatt összedőltek.
Az Istiqlal-mecset fehér márványból és német acélból épült, 120.000 hívő befogadására képes. Az épületet egy katolikus építész, Silaban tervezte, és Indonézia első elnöke, Sukarno alatt jött létre. Ez a Föld második legnagyobb mecsetje az isztambuli Ahmed szultán mecsetje (Kék mecset) után.
