A Maldív Köztársaság egy szigetország az Indiai-óceánon, India délnyugati csücskénél. A szigetország 26 atollból, 1192 szigetből áll, amelyből kb. 200 lakott, újabb 87 a turisták részére fenntartott hely.
Egyik sziget kiterjedése sem nagyobb 13 km²-nél. Összterülete csaknem 300 km². A szigetvilágot Marco Polo az Indiai-óceán virága névre keresztelte.
A szigetek nem emelkednek 2,5 méternél magasabbra a tengerből, és a tartomány 80%-a maximum 1 méterrel van a tengerszint felett. Az alacsony tengerszinttől számított magasság okán a szigetek létét a teljes körű felmelegedés folytán a tenger elnyelése fenyegeti.
A Maldív-szigetek az Indiai-óceánon látható, 19 szigetcsoportból álló lánc, délnyugatra Indiától és Srí Lankától. Észak-déli irányban kb. 800 km hosszan nyúlik el kicsivel az Egyenlítőn túlra.
Legmagasabb pontja a déli részén fekvő Addu-atollon látható (Vilingili-sziget), amely 2,3 m-re emelkedik a tengerszint fölé.
A átfogó felmelegedés egyik hatása a tengerszint-emelkedés, mely a szigetcsoportot veszélyezteti. Tuvalu, Carteret-szigetek és a Barbados is hasonló problémákkal küzd. 2009. október 17-én a kormány az óceánban, a víz alatt tartotta a kabinetülését, ezzel hívva fel a figyelmet arra, hogy ha a jelen tendencia folytatódik, akkor nemsokára el fog tűnni az országuk.
A szigeteken – elhelyezkedésüknek megfelelően – trópusi éghajlat uralkodik. A hőmérséklet többnyire csak éjszaka kevesebb lesz 25 C alá.
Az időjárást két eltérő monszun befolyásolja: a délnyugati monszun májustól októberig tart, az északkeleti monszun novembertől áprilisig tart. A délnyugati monszun júniusban és júliusban többnyire szelet és intenzívebb csapadékot hoz.
A szigetek legjellegzetesebb fafajtája a kókuszpálma, amit a csavaros pálma, ezt követően a mangó követ.
Állatvilágát a gyík, a gekkó, a holló, a gém, a sirály és természetesen a halak alkotják.
A vízalatti világ egyik leghatalmasabb lakója, a planktonnal táplálkozó cetcápa igen gyakori a szigetek környékén.
Gépjárműk és utcák csak két helyen, Budapesten ill. Fuvamullah-szigeten felfedezhetők. Bal oldali közlekedés van, melyet a britektől örököltek.
Az országban két internacionális repülőtér látható: a Malé International Airport a Hulhulé-szigeten és a Gan International Airport a Gan-szigeten.
A szigetek közt a legfőbb közlekedési tárgyak a hajófélék, sőt még a repülő.
A maldív konyha tradícióknak megfelelően három alapanyagra hagyatkozik: kókuszdió, hal és keményítő. A kókuszdió belét lereszelik, a kinyert kókusztejet sajtolják vagy ugyanakkor étolajat készítenek belőle. Neves nemzeti ennivaló a reggelire fogyasztott mas huni, amely tonhalból, hagymából, reszelt kókuszdióbélből és erőspaprikából készül. A kókusztejet curryhez és sok egyéb alapvető ételhez is adagolják.
Meghatározó, sőt mi több létfontosságú a halászat. A legfőbb halfajta a tonhal, melyet szárítva vagy frissen esznek. Az étrendben ezenkívül még egy sor másik halfajta is megjelenik, s heterogén ételekhez szolgálnak alapanyagként. Kereskedelmi forgalomban a tonhalat gyakran árulják szárított forgácsformában.
A keményítőket rizsből vagy növényi gumókból (édesburgonya, taró, tápióka) nyerik ki és liszthez keverik. A gumós növényeket sokszor fogyasztják főzve.
A zöldségfélékből a legfontosabbak a sütőtök, padlizsán, spárgatök, kígyóuborka, főzőbanán és némely falevelek.
Az utóbbi években jelentős léptékben fejlődött a turizmus, 2006-ban a nemzeti össztermék 30%-át adta.
A nyaralóhelyek döntő része a hivatalos időhöz képest 1 órával előbbre állított órákat alkalmaz. A felsőrész nélküli fürdőzés vagy a meztelenség tilos. A fürdőhelyeken kívül tiltott az alkohol és a disznóhús fogyasztása.
