Rovinj (olaszul: Rovigno) település és község Horvátországban, Isztria megyében. Közigazgatásilag még Rovinjsko Selo helység tartozik hozzá. Több szállodájával és turistalátványosságával egyike az állam legjelentősebb turisztikai központjainak. Kulturális és művészeti centrum, iskolákkal, múzeumokkal, galériákkal, akadémiai intézményekkel. Fejlett a dohányipar, az élelmiszeripar, a borászat és a halászat. A kedvező fekvés, az enyhe éghajlat, a dús földközi-tengeri növényzet kifogástalan feltéteket nyújt a turizmus fejlődéséhez.
Rovinj egy kiálló szirtfokra épült festői szépségű városka az Isztriai-félsziget nyugati részén, Porečtől 15 km-re délkeletre. Kiterjedése a Lim-öböltől Veštarig nyúlik. Elérhető Pazin felől az A8-as és Póla felől az A9-es autópályán, a róla leágazó 303-as főúton. A tulajdonképpeni városmag két, egy kis félszigeten (egykori szigeten) emelkedő dombon fekszik. A település szíve, a Szent Eufémia-templom a 30 méter magas Montén magaslik.
Az óváros
Rovinj óvárosa a dombtetőről messze tekintő Szent Eufémia-templom köré tömörült. Utcácskái szűk, hegyről le és föl kacskaringózó sikátorok. Román-gótikus, reneszánsz, barokk és neoklasszicista épületeinek ablakai, teraszai, baladurjai, tetőteraszai, kapuzatai és lépcsősorai megőrizték az ódon hangulatot. Az északi és déli oldalon fennmaradtak a kora középkori és reneszánsz városfalak. Az egykori hét városkapuból három maradt meg a kikötőből és az óváros közt: a Szent Benedek-kapu (ma Vrata na obali), a település címerével díszített Szent Kereszt-kapu (Vrata Sv. Križa), tetejébe a Fal alatti kapu (Vrata Pod zidom, az 1590-es felirattal).
A mozgalmas kikötőből nyíló Gradski téren áll:
- velencei stílusú óratorony (19. század);
- gyermekalakos díszkút (1959);
- Califfi-palota (17. század vége), amiben ma a települési múzeum funkcionál.
A Gradski tér előtt van a kikötő a mólókkal, ahol veszteglő halászhajók, vitorlásjachtok, motorcsónakok, bárkák megszámlálhatatlan árbócerdeje fogadja az ideérkezőt. A kikötővel szemben a parttól alig pár száz méterre zöldell a Sveta Katarina-sziget.
A Gradski térről északi irányba a Valdibor tér felé van a zöldség- és halpiac; a két tér közt áll az 1854-ben épített Rubineum. Ennek földszintje egykor hal- és húsbolt volt. Az emeleti nagy termet 1865-ben színházzá formálták át, ez 1928 óta a két világháború közti időszak ismert rovinji komikus színésze, Antonio Gandusio nevét viseli.
A térről az óvárosba egy kőburkolatú barokk kapun, a Balbi-íven (Balbijev luk) léphetünk be; ezt 1678-79-ben építették a velenceiek. A kapu íve felett kívülről egy török, belülről egy velencei emberfej megfigyelhető. A kaput száz évvel később a Balbi család két címerével díszítették. Közöttük kőtábla felfedezhető, afölött mindazonáltal a velencei szárnyas oroszlán domborműve. Az oroszlán egy „VICTORIA TIBI MARCE EVANGELISTA MEVS” (dicsőség neked, Márk evangélistánk) feliratú nyitott könyvet tart.
Baloldalt áll a települési tanács létesítménye, az egykori prétori királyi kastély, aminek alapjait még 1308-ban rakták le – ezután többször bővítették és megújították. Földszinti része zárva van, emeletén látható a tanácsterem (Sala Gradskog vijeća), több iroda és a települési levéltár. A tanácsterem freskóit 1584-ben festették. A ház homlokzatát és átriumát 1850 és 1860 közt megújították, egyúttal velencei és rovinji családok címereit, azonfelül a település címerét helyezték el rajta. Mai ismereteink alapján a település címere – egy fehér pajzsban elhelyezett vörös kereszt – a 14-15. századból származik.
A prétori palotán túl van a Mateotti tér, aminek centrumában egy hangulatos közkút áll. Itt látható a Centar, az Olasz Unió 1968-ban hozott létre történeti kutatóintézete. Az intézmény könyvtára több mint nyolcvanezer kötetes; az Európa Tanács emberi és kisebbségi jogokkal foglalatoskodó bizottságának védnöksége alatt áll. A téren állt a Szent Kozma és Damján-templom, egy 1456-ban épített, hétszögletes építmény – egykor a teret is ezáltal hívták. Itt keresztelték a települési elöljárók gyermekeit, amíg a templomot 1810-ben, a francia megszállás során le nem rombolták. E térről három szűk utcácska vezet fel a dombra, a Szent Eufémia-templomhoz.
A Mateotti térről a Veli (Nagy) térre érkezünk, melyet pompás, 16. századi reneszánsz paloták vesznek körül. A kis utcácskák különlegesek és csodásak. Némelyikük a tengerpartra megy, mások a dombtetőn álló Szent Eufémia-templom felé tartanak – ezekből a Grisia utca tradicionális képtárlatairól hírneves. Az utca végén, a plébániatemplomhoz közel áll az 1673-ban emelt kis Szent József-templom. 1953-ig itt tartották a gyermekek hittanoktatását, napjainkban már nem miséznek benne.
A Szent Kereszt utcán leereszkedve közvetlenül a Szent Kereszt-kapu mellett áll az ugyanolyan névvel illetett, a 14. században épített templomocska, melyet 1592-ben bővítettek ki. A tradíció alapján első alkalommal ennek közelében helyezték el szent Eufémia szarkofágját – erről emlékezik meg a templom alatti lépcsőn érzékelhető felirat. Az egyhajós, loggiás templomot 1965-ben restaurálták. A loggiában régi feliratos kövekből kis lapidáriumot rendeztek be. Ugyanebben az utcában áll az 1492-ben épített, kis Szent Borbála-templom.
A Pod lukovima (Árkádok alatti) teret magas házak veszik körbe. Itt áll a 16. századi Szent Benedek-templom, és mindjárt ennek közelében a Szent Benedek-kapu a 12. századi városfal részletével. A tér egyike Rovinj legjobb kinézettel rendelkező tereinek.
A déli kikötő nagygátját 1859-ben építették. Eredendően csak addig ért, ahol ma vonala megtörik. Egész hosszát 1931-ben érte el, hogy a Sveta Katarina kikötőben horgonyzó kis hajókat a váratlan, délnyugatról jövő viharoktól is megvédje.
A Szent Eufémia-templomtól indul az óváros egyik legjobb kinézettel rendelkező utcája, a Bregovita utca, amely a Poljana dombig vezet, és mai formáját a 18. században nyerte el. Itt áll a Szent Tamás-templom, a középkori építészet hangulatos példája. A templomot már a 14. században említik; 1723-ban bővítették. A templom névadója után a helyiek a településnek ezt a részét ma is San Tomának nevezik.
A Bregovita utcával párhuzamos Švalbina utcában megfigyelhető a 17. századi külső városfal egy része. Barokk épületeivel szintén Rovinj legjobb kinézettel rendelkező utcái közé sorolható. Itt érkezünk a köznyelv által csak Oratorionak nevezett Fájdalmas Szűzanya-kápolnához, melynek két utcáról van bejárata. A középkorban földszintjén az idegenek és a szegények kaptak szállást, emeletén mindazonáltal imaház volt. A korabeli dokumentumok alapján a pićani püspök szentelte fel. 1788-ban hozott létre oltárán egy üvegajtóval zárt fülkében áll a Fájdalmas Szűzanya szobra. Az utca vége előtt balra felfedezhető az 1779-ben épített Gyógyító Boldogasszony-templom. Oltárképe az azonos titulusú velencei templom oltárképének másolata. 1818 óta a templomból évente fogadalmi körmenet indul a település pestistől szabadulásának emlékére.
A Szent Eufémia-székesegyház
Szent Eufémia Rovinj védőszentje; a neki szentelt püspöki székesegyház koronázza meg az óváros dombját. Tornya messze kimagaslik a házak közül.
A Szent György-templom már kicsinek bizonyult ekkora embertömeg befogadására, így a 10. század elején új templom építésébe kezdtek. 950 körül fel is épült a háromhajós, három félköríves apszissal ellátott bazilika, melynek a centrumában helyezték el a szarkofágot, és Szent Györggyel egyesült erővel Szent Eufémia is a település védőszentje lett. A plébániának és a településnek is nagy eseménye volt, mikor is 1178-ban kibocsátott bullájában III. Sándor pápa káptalani rangra emelte. A kora keresztény templomnak három oltára volt és a főhajóban álló főoltáron Szent György szobra volt megfigyelhető. A jobb oldali mellékoltár a Legszentebb Oltáriszentség, a bal oldali Szent Eufémia tiszteletére volt szentelve. Az ezen állt fából faragott Szent Eufémia-szobrot a 16. században egy új, kőből fafagott, aranyozott szoborra cserélték, amely ma is ott érzékelhető. A templomot a következő századokban többször javították, de 1720-ban habár új templom építése mellett döntöttek. Az építmény tervezésével és kivitelezésével Giovanni Scalferotto velencei építészt bízták meg. Maga az építés 1725-ben kezdődött el. Ennek érdekében le kellett bontani a Szent György-, a Szent Orsolya-, a Szent Mihály- és a Szent Rókus-templomot. Az építés szélsebesen haladt. Már 1728-ban mindhárom hajó be volt boltozva és a szarkofágot el tudták rakni arra a helyre ahol ma is áll. A ház szerkezete 1736-ra jött létre, hosszúsága 51, szélessége 30, a főhajó magassága 17,71 méter.
A három fő oltár a velencei Gerolamo Laureato tervei alapján épült 1741-ben, amikor Mazzoleni poreči püspök felszentelte a főoltár három nagyméretű, Szent Györgyöt, Szent Rókust és Szent Márkot ábrázoló szobrát. A templomot végül 1756-ban szentelték fel, de már 1754-ben Szent Eufémia ünnepén megszólalt az orgona, mely máig értékes kulturális műemléke a templomnak. Építője Antonio Barbini volt és később többször restaurálták, utoljára 1958-ban. 1780-ban a rovinji építész Simone Batistella már terveket fejlesztett ki a déli homlokzat kővel történő burkolására, a homlokzat díszítése viszont csak 1861-re fejeződött be Depozza építész trevei alapján. A déli kapunál Szent Eufémia gótikus domborműves ábrázolása azonfelül ókeresztény és kora román töredékek láthatók befalazva. A templom belső tere szerfelett hangulatos. A főoltárt és a két másik oltárt Alvise és Ambrogio Tagliapietra carrarai márványból faragott nagyméretű csodálatos szobrai díszítik. A Legszentebb Oltáriszentség oltár is gazdagon márványozott, különösen szépek az oszlopok és a nagyméretű angyalszobrok, emellett az 1777-ben konstruált ezüst antependium (oltárelő). Valamennyi velencei munka. Az áldoztató korlát szintén carrarai márvány, szépségével jól illeszkedik a tér harmóniájába. A főoltár mögött a falakon három nagyméretű, aranyozott keretes kép áll. A legnagyobb az Utolsó vacsorát ábrázolja, Giovanni Contarini alkotása 1574-ből, a másik idegen mester műve Jézus és az alvó apostolok a Getszemáni-kertben, miközben a harmadik valamivel kisebb kép a Szűzanyát ábrázolja gyermekével értékes, szépen kidolgozott bizánci ikon (ma a sekrestyében őrzik).
A Szent Eufémia-oltár mögött látható a proconnesusi márványból (Marmara-szigetek, Márvány-tenger) faragott 3. századi szarkofág a szent ereklyéivel. Aquileiai műhelyből származó befejezetlen munka. Hossza 2089, magassága 195, szélessége 95 cm. A szarkofágban látható a szent drága aranyos ruhákba öltöztetett csontváza. A koponyát fedő viaszmaszkot 1953-ban készítették. Számottevő még az 1635-ben festett Szent Sebestyén oltárkép. A falakat 1800-as években készült freskók borítják, amelyek közül az egyik az ideúszó kőkoporsó csodálatos ideérkezését, amíg egy másik Eufémia történetét jeleníti meg az oroszlánokkal.
A harangtorony építése 1651-ben kezdődött Alessandro Monopola milánói építész tervei alapján a velencei Szent Márk-székesegyház campaniléjének a mintájára. Az építés 26 évig tartott 1677-ben jött létre. Szent Eufémia bronzból készült szobra a maniagai Vallani testvérek munkája 1758-ban került a torony tetejére a korábbi, egy 1756-os villámcsapásban megsemmisült faszobor helyére. A szobor úgy fordul el a tengelye körül, hogy folyamatosan az aktuális szélirányt mutassa. 1834-ben alapjaiban megújították, mert a villámok nagy károkat okoztak benne, végül 1879-ben villámhárítóval látták el. A harangtorony a szoborral közösen több mint 62 méter magas (ebből a szobor 4,70 méter), a legmagasabb ilyen építmény az Isztrián.
A G. Paliage utca 5. szám alatt látható a település akváriuma a Ruđer Bošković intézet. Az intézet 1891-ben nyílt „Zoologische Station des Berliner Aquarius” néven és a planéta talán legrégibb ilyen intézete volt. Az épületben formálták ki 1962-ben a Ruđer Bošković tengeri radiobiológiai intézet laboratóriumát. 1969-ben a Jugoszláv Akadémiai Akadémiával (JAZU) együtt megvalósították a Ruđer Bošković tengeri kutatási központot. A központban dolgozó csaknem negyven kutató tengeri mikrobiológiai, toxiológiai és molekuláris biológiai kutatásokat végez. Csaknem húszezer kötetes könyvtára, óceonográfiai adatbankja, csaknem 1100 fajta adriai gerinctelent, halat és növényt, megközelíthetően 400 fajta tengeri algát és pázsitot magába foglaló dokumentumgyűjteménye van.
A De Amicis utca 36 alatt látható a ferencesek temploma és kolostora. Az impozáns barokk épületegyüttes építése 1702-ben a kolostor kútjának kiásásával kezdődött. Ennek alatt itt használtak első alkalommal robbanóanyagot bányászati célra. A templom építése 1710-re fejeződött be és Assisi Szent Ferenc tiszteletére szentelték fel. A főoltár mögött félköríves kórust alakítottak ki a rendtagok részére, a bal oldalról nyílik a bejárat a kolostorba és a sekrestyébe, amíg jobbra a Szeplőtelen fogantatás kápolna felfedezhető. A hajóban látható másik két oltárt Alkantarai Szent Péter és a Szent Kereszt tiszteletére szentelték. A Szűzanyát Alkantarai Szent Péter és Páduai Szent Antal társaságában ábrázoló oltárkép G. Ventura alkotása a 18. század elejéről. Értékes az ifjabb Palma master stílusában festett a feszületet szentekkel ábrázoló oltárkép is. Orgonáját Eduard Kunad építette 1882-ben négy évvel a kolostor bővítése után. A templom bejárata előtt 1855-ben nagy kőkeresztet állítottak fel amely ezelőtt a Szentháromság-templom előtt állt. A kolostor könyvtára nyolcezer értékes kötetet számlál, melyek közül a legrégebbiek 16. századiak. A kolostor kis múzeumában két bizánci stílusú ikont őriznek, az egyik a 16. századból, a másik 1686-ból származik, idegen mester alkotásai. Értékes még a Szent Család ábrázolása a 16. századból, Szűz Mária a kis Jézussal kis gótikus-reneszánsz márványszobra és Szent Jeromos barokk márványszobra a 17. századból. Azonkívül több kehely, szentségtartó, kereszt és egyéb aranyozott ezüst relikvia megfigyelhető itt.
A városmagtól a Via Carerán végigmenve érünk a Trg na lokvira. Itt felfedezhető a település legjelentősebb megmaradt román kori objektuma, a Szentháromság-templom. A kis templom külsejét nézve hétszög alaprajzú, amely hét fülkés, kupolás kör alakú belső teret takar. Sajátos átmenetet képez a román és a gótikus megjelenés közt. A három külső nyíláson át betörő fény játéka szuggesztív és monumentális kompozíció benyomását kelti ebben a kis harmonikus építményben. A templom igazi ékessége a szépen fennmaradt kora román tranzéna (kőből faragott ablakrács) a Golgota ábrázolásával. A templomban napjainkban már nem tartanak istentiszteletet, galériának rendezték be.
A Carducci utcában felfedezhető az Irgalmas Szűzanya-templom, melyet 1487-ben szenteltek fel. Amint erre a „Scip. Benz. P. 1584.” felirat is felhívja a figyelmet a templomot 1584-ben Scipione Benzon podeszta idejében átépítették. A kapu feletti felirat alapján 1750-ben megújították. Egyhajós építmény négyszögletes szentéllyel. A bejárat előtt loggiás előtér felfedezhető, bárhova lépcsők vezetnek fel. A homlokzatot és a loggiát is felül tympanon zárja le. Oltárán a Szűzanyát gyermekével ábrázoló festmény áll. 16. századi fára festett alkotás aranyozott háttárrel, nagyméretű aranyzott keretben. Berendezéséből értékesek a késő barokk fából faragott padok és a rovinji tengerészet történetéről mesélő fogadalmi ajándékok. Ebben a templomban temették el 1762-ben Elisabetta Angelini-Califfi grófnőt a szegények nagy jótevőjét.
A Vladimir Gortan utcában áll a Szent Márton-templom, melynek építési ideje nem ismert. A korabeli iratok alapján a templomban tartotta ülését 1580-ban a Földművesek testvérisége, melyet akkor hoztak létre. Fából faragott oltárát 1720-ban készítették.
A Carera utcában a házak közt áll a Borromeo Szent Károly-templom, amit 1650 és 1660 közt építettek. Akkor településen kívül állt, ma itt van a település kereskedelmi centruma. Oltára az 1810-ben lebontott közeli Havas Boldogasszony-templomból, oltárképe a Szent Lőrinc-templomból származik. 1944-ben restaurálták. A honvédő háború során itt működött a Caritas. Ma műteremként üzemel.
A Szent Miklós-templom rovinji a tengerészekből alakult Szent Miklós testvériség elemei építették 1364-ben a tenger közelében a Brodogradilišta téren. A templom állapota leromlott és idővel lebontották, de 1860-ban a régi helyén újjáépítették. A 18. században a helyén kis temető feküdt.
A temetőtől nem nagy távolságra fekvő Končeta nevű helyen épült fel a román stílusú Szeplőtelen fogantatás templom, amely a 15. században gótikus boltozatot kapott. Valószínűleg itt gyűltek össze a mezőről hazafelé tartó földművesek, hogy imádkozzanak a jó termésért. A templom 1557-ben a szeplőtelen fogantatás testvériség gondozásában állt.
A tengerpart közelében áll a régi Szent Pelágiusz-templom, melyet 1400 körül építettek és 1842-ben restauráltak. A második világháború után egy ideig a Dr. M. Horvat Kórház várótermének használták, de miután elhagyták, romlásnak indult. 1989-ben restaurálták. A kórház terüleén álló új Szent Pelágiusz-templomot 1908-ban építették. Kereszt alaprajzú objektum kupolával és két 20 méter magas harangtoronnyal. Oltárképe a Szűzanyát a tengerek csillagaként ábrázolja.
A településtől 5 km-re Bale felé áll a 14. században épített „Madonna di Campo” (Mezei Madonna) templom. 1757-ben megújították, de később lebontották. A régi helyén 1783 és 1785 közt építették fel a mai templomot. Szárazság közben ide zarándokoltak el a rovinjiak esőért imádkozni. Oltárképe Mária mennybemenetelét ábrázolja.
A településtől északi irányba egy termékeny mezőn látható a Szent Kristóf-templom. A 11. században épült, de csak 1300-ban említik első alkalommal. 1410-ben az ugyanolyan névvel illetett testvériség gondozásában állt. Oltárképein Szent Kristóf, Assisi Szent Ferenc és Szent Illés próféta voltak láthatók. Egyhajós építmény félköríves apszissal. Külseje lizénákkal tagolt, belül sajnos teljesen üres, csak a kőből épített oltár érzékelhető benne.
A településtől 4 km-re északnyugati irányba a Kanfanar felé vezető kerékpárúton válik hozzáférhetővé a Szent Tamás-templom romja. A templom első formájában még a 6. században épült. A ma érzékelhető templom a 8. század végén, vagy a 9. század elején épült a Karoling kor építészetének jellegzetes stílusában, de a 18. századi átépítés után elveszítette eredeti formáját. A templom kereszt alaprajzú három félköríves apszissal. A nyugati fal felett álló harangtorony későbbi építésű, a román megjelenés jellegzetességeivel. Oltárképén a hitetelen Szent Tamás megtérése volt megfigyelhető, amennyire ujját Jézus sebére helyezte. A templom 1999-ig roppant módon romos állapotban volt, ekkor kezdődött rekonstrukciója. Ennek esetén váltak újra láthatóvá az oltárt elválasztó korlát középkori kőfaragványai és oszlopocskái. A létesítmény napjainkban már eredeti nagyságában érzékelhető.
A településtől 5 km-re délkeletre felfedezhető Monkodonja, amit az Isztria Mükénéjének is neveznek. Monkodonja bronz kori helység volt, melyet az i. e. 1800 körüli időben laktak. A települést egymásra kötőanyag nélkül rakott kőtömbökből épített három méter magas és három méret széles falak védték. A helység ovális alakú volt és két részből, egy alsó és egy felső településből állt csaknem ezer lakossal. A felső települést a kézművesek, az alsó települést a földművesek lakták. A településbe a nyugati oldalról a tengerre nyíló kis kapun át lehetett bemenni, de volt egy másik bejárat is az északnyugati oldalon. A domb legmagasabb részén volt az akropolisz, ahol a leggazdagabbak laktak. Az ásatások alatt jó néhány itt konstruált kerámia bukkant fel, amelyek megjelenése a keleti mediterrán és jellemzően a mükénéi kultúrával mutat hasonlóságot. Az előkerült fémtárgyak is az itteniek gazdagságára utalnak. A településtől légvonalban ötszász méterre megtalálták temetőjét is, ahol a feltárt tizenegy, kőtömbökből épített sírból borostyánból és fajanszból kreált ékszerek kerültek elő. A sírokat kincsvadászok már ezelőtt kifosztották, úgyhogy valószínűleg értékesebb mellkékleteket is tartalmaztak. Ez lehetett a z egykori nekropolisz centruma, amerre a leggazdagabbakat temették el. A helység az i. e. 1200 körüli időben idegen okból szűnt meg.
Rovinjtól 4 km-re keletre a Rovinjsko Selora menő út mentén látható 107 méter magas Turnina dombja, amelyen egy ókori eredetű vár romjai láthatók. A vár építése még a történelem előtti időkre megy vissza. Később a rómaiak, a longobárdok, ezután a frankok és a bizánciak is használták. Később több birtokosa is volt, egy ideig a poreči püspök tulajdonában is állt, végül államosították. A várat kedvező fekvése folytán a II. világháború során a partizánok megfigyelő pontként használták, így a németek lerombolták, és napjainkban már csak romjai láthatók. A feltárások alatt bizánci pénzek, fémtárgyak, nyílhegyek és régi fegyverek kerültek elő.
