Nepál, hivatalosan a Nepáli Szövetségi Demokratikus Köztársaság, tengertől elzárt állam Dél-Ázsiában. Főként a Himalájában fekszik, ám egy része átnyúlik az Indo-Gangeszi-síkságra is. A Föld tíz legmagasabb hegycsúcsa közül nyolc itt látható.
Északról Kína, délről, keletről és nyugatról India övezi. Banglades mindössze 27 km-re felfedezhető délkeleti csücskétől és Bhutántól mindössze az indiai Szikkim tagállam választja el. Területileg Magyarországnak másfélszerese.
1768 óta tartó függetlenségét több-kevesebb külső segítséggel sikerült megőriznie.
Nepál a második legnagyobb vertikális kiterjedéssel büszkélkedhető állam, csak Kína hipszografikus görbéje nagyobb. Nepált öt magassági övezetre ill. hat nagytájra osztják. Ezek az övek kelet-nyugati irányúak. Az északról délre folyó folyók tagolják őket.
Délen a síkság az indiai Gangesz-síkság része, annak északi pereme. Három nagy folyó formálta ki ezt a tájat: a Kosi, a Narayani, és a Karnali. Éghajlata meleg, párás.
Az alacsonyabb hegység (Pahad) 1000-4000 méter magas hegyekből áll. E régiót két hegylánc uralja, a ‘Mahabharat Lekh’ és a Shiwalik-hegység (más néven Churia-hegység). Itt fekszik a Katmandu-völgy, az állam legtermékenyebb és legvárosiasabb kiterjedése. A többi völgytől eltérően az úgynevezett Belső-Tarai (Bhitri Tarai Uptyaka) magassága 2500 méter és gyéren lakott.
A magashegység, amely a Himalája része, Nepál északi részén emelkedik. Ebben a hegységben láthatóak a Föld legmagasabb hegyei, köztük is legmagasabb a 8850 méter magas Mount Everest (Csomolungma). Ez a hegy alkotja a nepáli határt Tibet felé. A Föld tíz legmagasabb hegye közül hét Nepál területén látható: Lhoce, Makalu, Cso-Oju, Kancsendzönga, Dhaulagiri, Annapurna, Manaszlu.
A síkvidék (Nyílt- vagy Külső-Tarai)
Az egységes felépítésű felszínen alig észrevehetőek a magasságkülönbségek. A kissé magasabb (bhangar) és az alacsonyabb (khadar) ártéri szintek váltogatják egymást. A hegyláb peremét a Bhabar és a már mérsékelt lejtésű Tarai képezi. A síkság Nepál területének alig 17%-át alkotja, népességének ellenben közel felét tömöríti.
A Csuria-hegység (Szivalik) a Himalája legfiatalabb, előhegységi vonulata, amely keletről nyugatra 1800 m-re magasodik. A szabályos redőzött szerkezetű hegység délre meredeken, az északi medencékre lankásabban lejt.
Az ősi kőzetekből álló, áttolt takaróredős szerkezetű hegység átlagmagassága 2000 m, melyből 4000 m-es csúcsok emelkednek ki. Részei:
- a Mahabharat Lek,
- a Belső-Tarai, a legszámottevőbb viszont
- a Belvidék, mely alacsonyabb helyzetű, sűrűbb népességű (Katmandu- és Pokhara-völgy).
A Himalája fő vonulata 6000 m-es átlagos gerincmagasságával, ősi kristályos kőzeteivel, 8000-es csúcsaival magasodik az állam fölé. Az antecedens völgyekkel tagolt vonulat formálásában a jég döntő szerepet játszik, a hóhatár 4000-5800 m közt húzódik.
Fontosabb vonulatai a Transzhimalája, a „Fő vízválasztó lánc”.
A csaknem 6000 felszíni vízfolyás összhossza 45 000 km. A vízfolyásokat három csoportba osztják:
Első osztályú: hó, gleccser, esővíz táplálta, a Himalája magasabb térszíneiről eredő állandó vízfolyások (Koshi, Gandaki (Narayani, Karnali).
Második osztályú: a forrásvíz és eső táplálta, az Alacsony-Himalájából eredő közepes, télen csaknem kiszáradó folyók.
Harmadik osztályú: eső táplálta, időszakos vízfolyások.
Folyói a Gangeszbe ömlenek.
Alacsonyabb térszíneken a nagy mennyiségű hordalékot lerakva domború árterek képződnek, melyeken a mellékfolyók elvonszolódnak, tollas szerkezetű vízhálózatot hozva létre.
Nepál állóvizekben többé-kevésbé szegény. A tavak döntő része tektonikus eredetű, 3000 m-nél magasabban glaciális eredetűek, a síkságon morotvatavak láthatóak. Nepálban 2300 gleccsertó szintén felfedezhető, melyek a térségből származó lakosságra egyre nagyobb fenyegetést jelentenek pl.: Tsho Rolpa gleccsertó.
Nepál felszín alatti vízkészlete nagymértékű, melyet a síkságon ki is aknáznak. Termálvízkészletének gazdasági hasznosítása egyelőre nem kezdődött el.
A jégárak víztartaléka igen nagy. Gleccserei ún. turkesztáni típusúak.
Éghajlatát a tengerszinttől számított magasság, a lejtőkitettség, a Bengáli-öböltől való távolság, illetve a monszun határozza meg.
Nepál öt éghajlati zónára osztható, nagyjából a tengerszinttől számított magasság alapján, délről észak felé.
A szubtrópusi övezet 1200 méter alatt fekszik,
a mérsékelt (meleg mérsékelt) övezet 1200 és 2400 méter közt,
a hideg (hűvös mérsékelt) övezet 2400 és 3600 méter közt.
3600 és 4400 méter közt magashegyi (alpesi) az éghajlat,
4400 méter felett az örök hó (tundra) birodalma felfedezhető.
A tagolt domborzatból adódóan viszont a mezo- és mikroklíma rendkívüli változatosságot mutat.
Nepálban öt évszak tapasztalható: nyár, monszun, ősz, tél, tavasz. A Himalája blokkolja télen a Közép-Ázsia felől fújó hideg szeleket, egyúttal a monszunszelek északi határát képezi.
A tájat eredendően sűrű erdő borította. Minden régió egyik fő problémáját az erdőirtás képezi, amely eróziót okoz és ezzel az ökoszisztémát rombolja. A csökkenő biodiverzitás az állatvilágra is érvényes.
Az állam déli részén, a Himalája lejtőin 1800 m tszfm. -ig a természetes növényzet a trópusi esőerdő. Az alacsonyabb szintek erdőit pálmák és bambuszok definiálják, feljebb a szubtrópusi esőerdőkhöz hasonlítanak. A települések környékén teraszos rizsföldek és banánültetvények vannak. A magasabb szinteken juhar- és tölgyfajok alkotta lombhullató erdők, felettük (3200 m tszfm. -on) fenyvesek, ezután havasszépefajok alkotta cserjések nőnek. Felettük a déli oldalakon alpesi rétek, északon és a fennsíkokon szárazfüves félsivatagok terülnek el. A zárt gyepek feljebb felszakadoznak, az utolsó növényfoltok 5000 m tszfm. -on láthatóak.
Állatvilágában a főemlősöket az asszami bunder (makákó), a rhesusmakákó, a ragadozókat ugyanakkor pl. az aranysakál, a farkas, az ázsiai vadkutya, az indiai róka, a bengáli macska, a mocsári hiúz, a ködfoltos párduc, a hópárduc stb. képviselik. Megtalálható még az ajakos medve, az örvösmedve, a himalájai barnamedve, a vörös macskamedve. Él még itt indiai elefánt, vízibivaly és indiai antilop is.
150 km távolságon emelkedik a felszín közel tengerszintről 8000 méter magasra. Emiatt módfelett változatosak a tájak.
Langtang Nemzeti Park: a Himalájában az első nemzeti park volt. Ez van legközelebb Katmanduhoz. A természeti környezet megőrzése mellett azzal egyenrangú célja a szokásoknak megfelelő nepáli életforma bemutatása.
Szágarmantha Nemzeti Park (Mount Everest): területéhez sok egyéb igen magas hegy tartozik. A természeti világörökség része.
Csitván Nemzeti Park: az úgynevezett Belső-Tarai területén fekszik, ugyancsak a világörökség része.
Sej Phokszundo Nemzeti Park: Nepál legnagyobb kiterjedésű nemzeti parkja.
