Róma Olaszország fővárosa, Lazio régió centruma (közigazgatásilag comune), a hajdani Római Birodalom centruma. Az állam legnagyobb és legnépesebb települése 1285,3 km²-en csaknem 2,6 millió lakossal. [2] Területébe ékelve látható a Vatikán, a római katolikus egyház centruma, a pápa székhelye, a Föld legkisebb független állama.
Története több mint két és fél ezer évet ölel fel. A Római Királyság, a Római Köztársaság és a Római Birodalom fővárosa volt. Utóbbi Nyugat-Európa és a Földközi-tenger-menti országok hatalmi centruma volt az i. e. 1. századtól az i. sz. 7. századig. 2007-ben Róma volt a világon a 11. és az Európai Unióban a 3. leglátogatottabb település, emellettés a turisták leginkább közkedvelt olaszországi célpontja. [3] Központját az UNESCO a Világörökség részének nyilvánította. [4] Múzeumai és műemlékei, mint pl. a Vatikán múzeumai és a Colosseum a Föld 50 leglátogatottabb turisztikai célpontjai közt vannak.
Látnivalók:
Róma történelmi centruma Európa egyik hatalmas és műemlékekben leggazdagabb történelmi városközpontja, 1980 óta az UNESCO Világörökség része. A Tiberis bal szélén fekvő történelmi centrum a 3. században felépült Aurelianus-féle falak által határolt zóna, amely magába foglalja a település alapításának történetéből ismert hét dombot: Capitolinus, Viminalis, Quirinalis, Esquilinus, Caelius, Aventinus és Palatinus. Itt láthatóak az antik világ és a kereszténység legjobb kinézettel rendelkező műemlékei. A település arculatának alakulása végigkövethető az ókortól egészen napjainkig.
Searchtool right. svg Bővebben: Róma és a Vatikán együttes világörökségi helyszínei
Róma történelmi centerének felvételekor az UNESCO Világörökség listájára 1980-ban felmerült egy sajátos jogi probléma: jó néhány létesítmény jogilag nem Olaszországhoz, hanem az 1929-es lateráni szerződések értelmében Vatikán államhoz tartozik, mindent összevetve azokat Olaszország nem jelölhette. Ezen probléma orvoslására 1990-ben Olaszország és Vatikán együttesen jelölték ezen épületeket, ami által az Aurelianus-féle falakon belül levő történelmi centrum egész egészében a Világörökség része lett.
A San Paolo fuori le mura bazilikának rendkívüli státusza van, mert az Aurelianus-féle falakon kívül helyezkedik el, mindent összevetve nem része Róma történelmi centrumának. A Vatikán és Olaszország által együttesen jelölt Világörökségi helyszínek listáján viszont megjelenik. Pótlólagos viták elkerülése érdekében a Világörökségi Bizottság elkülöníti és külön helyszínként említi az előbbiektől.
Hidak
A Ponte Elio
Ponte Sisto: a régi Pons Aurelius helyén 1474-ben építették, és 1874-ben kiszélesítették.
Ponte Palatino: A Ponte Rotto mellett vezet keresztül a Tiberisen a Forum Boariumtól a túlsó partra.
Ponte Umberto I: a Foro Agonaléről az igazságügyi palotához vezet. 1895 szeptemberében nyílt meg.
Ponte Regina Margherita: észak felé fekszik a Piazza del Popolóval a Prati di Castellóhoz vezet. 1892-ből származik.
Ponte Cavour: északon a Ponte Margherita mellett húzódik, az ideiglenes Ripetta-híd helyettesítette a 19-20. század fordulóján.
Róma újabb hídjai Ponte Sublicio, Ponte Milvio, Ponte Cestio, Ponte di Agrippa, Ponte Neroniano, Ponte Elio, Ponte Antonino, Ponte di Probo, Ponte di Valentiniano, Ponte di Ripetta, Ponte dei Fiorentini, Ponte dell’Industria, Ponte Garibaldi, Ponte Mazzini, Szent Pál vasúti híd (Ponte ferroviario di San Paolo), Ponte Vittorio Emanuele II, Ponte Risorgimento, Ponte Aventino, Ponte Matteotti, Ponte Flaminio, Ponte Duca d’Aosta, Ponte Testaccio, Ponte di Castel Giubileo, Ponte della Magliana, Ponte Marconi, Ponte di Spinaceto, Ponte di Tor di Quinto, Ponte Pietro Nenni, Ponte Mammolo, Ponte Nomentano, Ponte Salario, Ponte Tazio, Ponte delle Valli.
Vízvezetékek
Róma vízben való gazdagságát négy nagy vízvezetékének köszönheti, melyek nagyrészt az antik vízvezetékek maradványaira épültek.
Az Acque Vergine a Tevere bal szélén fekvő területeket látja el vízzel. Az Acque Felice V. Sixtus pápa (1585-1587) alatt készült, az Aqua Alexandria forrásaiból az antik Aqua Marcia és Caludia felhasználásával a keleti dombokon fekvő városrészeknek juttat vizet. Az Acqua Marcia-Pia, amit 1870-ben állítottak helyre, Subiaco fölött az Anio-völgyből indul ki és 53 km-nyi távolságból szállítja a vizet. Az Acque Paola, amit V. Pál pápa az Aqua Trajana helyreállításával 1609-1611 közt készíttetett, a település jobb parti részét látja el és a Lago de Braccianóból ad vizet.
Katakombák
Több mint negyven római katakomba ismert, és néhányat csak az elmúlt évtizedekben fedeztek fel. Ezekből az ókeresztény földalatti temetők és menedékhelyek a leghíresebbek: a Szent Callixtus (San Callisto), a Szent Sebestyén (San Sebastiano) és a Szent Domitilla (San Domitilla), az ókorban épített nevezetes út, a Via Appia mentén.
