Christchurch 350 ezer lakosával az új-zélandi Déli-sziget legnagyobb, és az állam második leghatalmasabb települése, a Canterbury régió fővárosa. A Banks-félszigettől északi irányba fekszik, az Avon folyó folyik át rajta. A helység a nevét 1848. március 27-én kapta. 1856. július 31-én vált várossá, ezáltal hivatalosan ez a legrégebben hozott létre új-zélandi település.
Christchurchhöz közeli barlangokban nyomát találták helyi őslakos törzsek 1250 körüli letelepedésének. Az ő helyükre más törzsek érkeztek a 16. század alatt. 1840-ben érkeztek európai telepesek a mai település területére. 1848-ban döntötték el, hogy a település neve Christchurch lesz, bár kezdetben a nevet néha két szóban, Christ Church-nek írták. Új-Zéland első magánkézben található vasútvonala 1863-ban nyílt meg Christchurch és Ferrymead közt. Christchurch 1856-ban kapott települési rangot, a település jó néhány neogótikus stílusú építménye ebből az időszakból származik. A település Canterbury tartomány székhelye lett, de a tartományt 1876-ban megszüntették. 1947-ben tűzvész tört ki az egyik áruházban, ami 41 ember halálát okozta. 1964-ben közúti alagutat építettek Christchurch és kikötője, Lyttelton közt, ami még ma is Új-Zéland leghosszabb közúti alagútja. 1974-ben Christchurch adott otthont az angol Nemzetközösségi Játékoknak. 2010-2011-ben több súlyos földrengés rázta meg a települést. A 2011 februári földrengés több, mint 200 áldozatot követelt.
Canterbury Museum
A Canterbury Museum Új-Zéland Canterbury régiójának múzeuma Christchurch településében. A múzeumot 1867-ben alapította Julius von Haast, saját saját gyűjteményére építve, első igazgatója (kurátora) is ő lett. Az építmény Új-Zéland elsőrendű műemlékei közé sorolható.
A múzeum gyűjteményének kiindulópontját Sir Julius von Haastnak, Canterbury tartomány főgeológusának a egyéni gyűjteménye képezte, melyet 1867-től bocsátott közszemlére a tartományi közigazgatás épületében. A gyűjtemény méltó elhelyezésére gyűjtés indult, amihez a tartományi tanács is hozzájárult. A leendő múzeum helyét a Christchurchi Botanikus Kert mellett jelölték ki. 1869-ben közbeszerzési eljárást indítottak, ezután Benjamin Mountfort tervei alapján 1870-ben már biztos, hogy meg nyílhatott a múzeum neogótikus stílusú első objektuma, gyakorlatilag egyetlen, 21,3-szor 10,6 méteres terem, amiben déli kaurifenyőből készült oszlopokon egy galéria is volt. Az épületet kívülről bazaltkővel borították.
Már 1872-ben kiegészítették az épületet egy viktoriánus stílusú kétszintes szárnnyal, ezt követően 1876-ban újabb nagymértékű bővítésre került sor. 1882-ben befedték a belső udvart. A következő bővítés 1958-ban történt, ezt követően 1977-ben elkészült az egykori igazgatóról elnevezett Roger Duff-szárny, amiben az antarktiszi felfedezéseket bemutató anyagot helyezték el.
1987 és 1995 közt a 19. században épült szárnyakat megerősítették földrengésvédelmi célokból. 1995-ben, az ház 125. évfordulójára új, négyszintes szárnyat emeltek, elsődlegesen az időszaki kiállítások részére. A 2010-es és 2011-es földrengések, amelyek a településben nagymértékű károkat okoztak, a múzeumot csak kisebb mértékben károsították.
A múzeum élén Haast halála után az új-zélandi tudomány nagyszámú számottevő alakja váltotta egymást, köztük Frederick Wollaston Hutton, Henry Ogg Forbes, Charles Chilton zoológus, Edgar Ravenswood Waite, Robert Speight, Robert Falla, Roger Duff. 2016-ban a múzeum élén Anthony Wright állt, aki 1996-ban kapta meg kinevezését erre a posztra.
A múzeum látogatóinak száma a 2010-es években tetemes növekedésen ment át, és a 2015-16-os pénzügyi évben első alkalommal meghaladta a 700 000 főt.
A múzeum állandó kiállításai közül internacionális hírűek például az antarktiszi gyűjtemény, a Canterbury régió geológiájával, természetrajzával, az itt lakó maorik és európai származású új-zélandiak történetével munkálkodó galériák.
Christchurchi Botanikus Kert
A Christchurchi Botanikus Kert Új-Zéland egyik legrégebbi és legnagyobb botanikus kertje a déli-szigeti Christchurch településében.
A botanikus kert a település centruma mellett fekvő nagy Hagley park centrumában, az Avon folyó patkó alakú kanyarulatában helyezkedik el. Közvetlenül csatlakozik a Canterbury Museum épülettömbjéhez. Kiterjedése 21 hektár.
A mai Christchurch centrumában elterülő Hagley park és benne a botanikus kert területét az 1850-ben megindult rendezett európai bevándorlás kezdeteitől fogva közösségi tulajdonban, kezdetben az Angliából induló kivándorlást szervező Canterbury Association, később a Canterbury Provincial Council kezében tartották. A mai botanikus kert területének neve eredendően Government Domain volt. Kezelésére 1859-60 fordulóján nevezték ki az első főkertészt Enoch Barker személyében. 1861-ben megalakult a Christchurch Horticultural Society, a helyi kertészeti társaság.
1864-ben kezdték meg a park kialakítását, a folyópart rendezését, sétaút építését, és egy kis szigetet is megalkottak a folyóban. Joseph Armstrong összeírta a park területén van helyi növényfajokat. 1866-ban jelent meg első alkalommal a botanikus kert titulus azzal, hogy elhatárolták annak területét és megkezdték betelepítését. Ettől kezdve a gyűjtemény évről évre gyarapodott rendkívüli növényekkel. 1875-ben kivitelezték az új-zélandi növényeket bemutató kertrészt, ami ma is a botanikus kert egyik legnélkülözhetetlenebb egysége. Az évek esetén több nagyfokú “támadást” is sikerült visszaverni a közvélemény erejével, mikor is utat, vasutat, marhapiacot vagy más létesítményeket akartak építeni a tájon.
1898-ban nagy tűz pusztított a kertben 5 és fél hektáron. 1945-ben egy szokatlan hóvihar okozott súlyos károkat a növényzetben. Ugyanakkor a növénygyűjtemények szakadatlan fejlődtek. 1946-ban H. M. Garrick 1100 darabból álló szukkulens- és kaktuszgyűjteményt ajándékozott a parknak, W. B. Brockie ugyanakkor a Campbell-szigeteken gyűjtött, nagyrészt ott endemikus növényekből álló gyűjteményét nyújtotta át a botanikus kert sziklakertje részére. 1955-ben egy primula-kertet alakítottak ki, illetve elültették a törpe rododendronok gyűjteményét.
A 2011-es christchurchi földrengés súlyosságára sajátos, hogy nem kizárólag a park épületeiben okozott kiemelkedő károkat, hanem egy sor fát is ki kellett vágni, mert azok veszélyesen megdőltek, meglazultak. 2011 júliusában egy súlyos hóvihar is fokozta a károkat. Az újjáépítés ellenben itt is nemsoká megindult, a földrengés emlékének egy kertrészletet szenteltek, a leomlott alkotmányok egy részének a helyén mindazonáltal impozáns új látogatóközpontot építettek 2014 áprilisára.
