Riga Lettország fővárosa. A Baltikum legnagyobb városa, fontos kulturális, oktatási, politikai, pénzügyi, kereskedelmi és gazdasági központja a régiónak. A Balti-tenger partján a Daugava folyó torkolatánál terül el.
Riga történelmi belvárosa Vecríga 1997-től a UNESCO Világörökség listáján található. Különösen jelentősek a 19–20. század fordulóján épült szecessziós (Art Nouveau, Jugendstil) épületegyüttesek. Ezek Béccsel, Prágával vagy Budapesttel is állják az összehasonlítást.
Régészeti feltárások alapján megalapították, hogy ott, ahol a Riga folyó a Daugavába torkollik, már a 2. században emberi település volt. A 10. századtól a torkolatnál két lív település helyezkedett el. 1159-ben brémai kereskedők kötöttek ki ezeken a településeken. 1186-ban Ikskildében Meinhard von Segeberg misszionárius telepet alapított. Őt követte Albert brémai püspök, aki keresztes lovagok élén érkezett, és 1201-ben várat építtetett. Ezt tekintik Riga alapítási dátumának, amit a város címérében található évszám is jelez.
Riga városát a brémai Albert von Buxhoevden (wd), Livónia harmadik püspöke alapította, aki a baltikumi terület feletti ellenőrzést biztosítandó a Kardtestvérek lovagrendjét – amely később a Teuton Lovagrendbe olvadt be –, is létrehozta. A pápa jóváhagyta számára a rigai püspök, majd az érseki tisztséget. A püspök és a Teuton Lovagrend megtelepedését követően megjelentek a német kereskedők és Riga 1282-ben a Hanza Szövetség tagja lett. A város alnémet nyelven patakot, csatornát jelent, ez a keresztelés szimbolikus kifejező eszköze.
A várost a kereskedők által választott városi tanács és polgármester irányította, de a városi tanács mellett a püspök és a lovagrend is jelentős hatalmi tényező volt.
A 14. századtól Riga a Baltikum legjelentősebb kereskedelmi központja. Jellemző, hogy ezekben a századokban, a városban működött céhek tagjai között egyetlen lív, vagy lett nevet sem lehetett találni.
A reformáció nagy hatással volt a rigai polgárságra. 1562-ben Rigában feloszlatták a Német Lovagrendet. 1581-ben elfoglalták a lengyelek a várost. 1621-ben svéd uralom alá került.
1656-ban rövid időre bevonultak az orosz seregek, majd 1660-ban az olivai békét követően ismét svéd uralom alá került. Ekkor Riga Svédország „második fővárosa”.
1710-ben a nagy északi háborúban az orosz seregek elfoglalták Rigát, mely 1783-ig a Rigai, majd 1918. november 18-áig a független Lett állam kikiáltásáig a Livlandi kormányzóság (oroszul губерния, gubernyija) központja. 1861-ben megépült az Orosz Birodalom első vasútvonala Riga és Moszkva között. Riga akkor az Orosz Birodalom második legforgalmasabb kikötője volt, Szentpétervár után.
1940. június 17-én a Molotov–Ribbentrop-paktum alapján bevonult Rigába a szovjet Vörös Hadsereg, de csak rövid ideig tartotta megszállás alatt. Ezt megelőzően a lakosság majdnem harmadát alkotó rigai németeket áttelepítették a Harmadik Birodalomhoz frissen csatolt Warthelandba (Warthegau). Az első szovjet megszállás során a város lett lakosságából az NKVD több ezer embert gyilkolt le, kínzott meg, vagy küldött kegyetlen fogságba Szibériába. Röviddel ezután kitört a háború a Szovjetunió és Németország között. 1941. július 1-jén foglalta el a várost a Wehrmacht. Novemberben a nácik a város melletti rumbulai erdőben hajtottak végre példátlan mészárlást lettországi zsidók ellen. 1944-ben foglalta vissza a Vörös Hadsereg a várost és megalakult a Lett Szovjet Szocialista Köztársaság.
A függetlenségi mozgalom az 1980-as évek második felében kapott erőre. 1988-ban hivatalosan is megalakult a Lett Népfront Rigában és 1990. május 4-én kikiáltották a független Lett Köztársaságot, amely 2004. május 1-jén, Magyarországgal együtt felvételt nyert az Európai Unióba, és ugyanebben az évben belépett a NATO-ba is.
Riga városi tömegközlekedését az önkormányzat tulajdonában lévő, 2003. február 20-án alapított SIA Rigas satiksme közlekedési vállalat biztosítja. A rigai közlekedési vállalat 53 autóbusz-, 22 trolibusz- és 10 villamosvonalat üzemeltet.
Rigában az első tömegközlekedési eszköz a lóvasút volt. 1882-ben Svájc főkonzulja, Eugen Diponu alapított lóvasútvállalatot, egy vonallal és egy 40 fő szállítására alkalmas kocsival. A vállalkozás és Riga városi tanácsa 1890-ben kötött szerződése alapján, a Diponu által vezette társaság vállalta további vonalak nyitását és a lóvasút elektromos vasúttá történő átalakítását. A villamos vasút kiépítése egészen az első világháborúig folytatódott és 1915-ben a hossza mintegy 49 km volt, és az év folyamán több mint 52 millió utast szállított. Lettország önállóvá válását követően egy belga vállalkozás üzemeltette a rigai villamosvonalakat. 1931-ben a város villamos közlekedési hálózata városi tulajdonba került.
A második világháborút követően a villamoshálózatot csak részben állították helyre. 1947-től villamosvonalak helyett trolibuszvonalak építése kezdődött. Rigában 1975-ig alkalmaztak kalauzokat a villamosokon és trolibuszokon, majd Lettország függetlenné válását követően, 1997-ben ismét bevezették a jegyvizsgálók alkalmazását a villamosok és trolibuszok mellett az autóbuszokon is.
Az első autóbuszvonalat Rigában 1924-ben nyitották. 1938-ban 151, önálló magán vállalkozások által üzemeltetett autóbusz, közel 30 millió utast szállított. A második világháborút követően 1946-ban paranccsal alapították meg az 1-es számú Rigai Autóbusz Üzemet (1. Rīgas autobusu parka). Az 1960-as évektől kezdődően Riga autóbusz közlekedését magyar Ikarus autóbuszok biztosították. 1992-ben az egységes autóbusz közlekedési vállalatot két magánvállalat váltotta fel, az Imanta és a Tālava. Az előbbi a bal parti, míg az utóbbi a jobbparti városrész autóbuszait üzemeltette.
1992-ben hozzákezdtek az Ikarus autóbuszok cseréjéhez. 1997-ben 52 db Mercedes-Benz buszt vásárolt a város. A két önálló autóbuszvállalatot és a villamos- és trolibuszvállalatot 2005 januárjában ismét egyesítették SIA Rigas satiksme közlekedési vállalat néven.
Riga látnivalók
Riga legfontosabb látványossága a Rigai óváros (Vecriga), amely 1997-ben került fel a UNESCO Világörökség listájára.
- Kitüntetett figyelmet érdemelnek a 19–20. század fordulóján épült szecessziós épületegyüttesek az Alberta ielán.
- A Rigai Szabadtéri néprajzi múzeum (Latvijas Etnogrāfiskais brīvdabas muzejs) a világ legegységesebb szabadtéri múzeuma, amely több mint 100 eredeti állapotában konzervált lakóépületet, templomot, szélmalmokat és gazdasági épületeket mutat be.
- A Szent Péter templom, amelyet a feljegyzések 1209-ben említenek először.
- A városház tér és a Feketefejűek háza, a nőtlen kereskedők céhének székháza.
- A Rigai Dóm (A szűzanyának szentelt templom). Építését 1211-ben kezdték. Jelenleg a Lett Lutheránus egyház püspöki szék temploma. Rendkívüli értéke az 1601-ben készített orgonája Ez 7000 síppal a világ egyik legnagyobb mechanikus templomi orgonája.
- A Szabadság emlékmű. 1935 novemberében leplezték le. A Lett szabadság emlékműve egy női szobor, aki a feje felett egy három csillagból álló ívet tart. A három arany csillag Lettország három tájegységét Kurzemét, Vidzemét és Ladgalét szimbolizálja.
- Rigai Állatkert
- Rigai Központi Piac
