A Fülöp-szigetek (filippínó (tagalog): Republika ng Pilipinas angol: Republic of the Philippines) független, demokratikus állam Délkelet-Ázsiában. Szigetállam: 7641 szigetet foglal magába, ebből nagyjából 800 lakott.
Az európaiak részére Ferdinánd Magellán, spanyol szolgálatban álló portugál felfedező találta meg 1521-ben, ezt követően a gyarmatosítók II. Fülöp spanyol királyról nevezték el a szigetcsoportot. A spanyol-amerikai háború alatt Spanyolország elvesztette és 1898-ban az Amerikai Egyesült Államok igazgatása alá került. A második világháború alatt Japán megszállta a Fülöp-szigeteket. Japán veresége után az ellenőrzés megoszlott az amerikai csapatok és az 1944-ben és 1945-ben működött Fülöp-szigeteki felszabadító mozgalom erői közt. Az Amerikai Egyesült Államok 1946. július 4-én ismerte el a Fülöp-szigetek függetlenségét.
Az állam Dél- és Délkelet-Ázsia államai közül az egyetlen döntően keresztény vallású állam.
A Délkelet-Ázsia keleti pereme mellett elterülő szigetállam 7641 szigetet foglal magába, melyből kb. 800 lakott. 11 nagyobb szigete az állam területének 96%-át teszi ki. Legnagyobb és legnépesebb közülük Luzon. Az állam területének háromnegyede a szigetek ívét követő hegyvidék. Gyakoriak a földrengések és tekintélyes a vulkáni tevékenység a régióban. Legmagasabb pontja Mindanao szigeten Mount Apo, 2954 méter.
Az állam három, közel egyenlő kiterjedésű részre osztható:
- az északi Luzon
- a középső részt alkotó szigetvilág: Viszajan-szigetek (Visayan vagy másképp Visayas)
- a déli Mindanao
Ezeken kívül a Fülöp-szigetekhez tartozik a Borneó sziget felé húzódó Palawan és a Sulu-szigetek is.
Éghajlata nedves trópusi. Az évi középhőmérséklet 26-27 C, az évszakos ingás északon 5-6 C, délen 2-3 C.
A szigeteken három fő évszak van: az esős, amely időben tájanként változó, a „hűvös” kb. novembertől februárig és a forró márciustól májusig. Nyári hónapokban a szigetek nyugati partjait öntözi sok csapadék, de éppen a legdélibb fekvésű szigeteken kevés ilyenkor az eső, mivel – főleg Mindanaóra – Ausztrália irányából szárazabb légtömegek érkeznek. A téli félévben az északkeleti passzát a keleti partokra szállít sok csapadékot. Manilában minden évben kb. 2100 mm eső esik, a partokon jellemzően 2500-4500 mm, a belsőbb, zártabb részeken leginkább 1200-1600 mm.
Július és november közt – főként északon – gyakran söpörnek végig pusztító tájfunok, minden évben akár 15-20 is. Az é. sz. 10 -tól délre már nem fordulnak elő, ezáltal Mindanaón sem kell tartani tőlük.
A természetes növénytakaró a nedves éghajlatnak megfelelően trópusi esőerdő. A lapos, iszapos partokat mangrove szegélyezi, a belső szélárnyékos völgyekben trópusi szárazerdő uralkodik. A hegyekben övezetesen helyezkednek el a vegetációs típusok (hegylábi trópusi esőerdő, szubtrópusi erdő, ezután 1000 m felett köd- vagy mohaerdő). A növényzet fajokban gazdag. Kiemelkedő területeket foglal el a magasfüvű szavanna (cogon) is.
A Fülöp-szigeteken eredendően nem éltek ragadozó emlősök. Szerepüket kígyók (piton, kobra) és ragadozó madarak töltötték be. A ma is kiemelkedő területet elfoglaló trópusi erdőkben sok az endemikus állat- és növényfaj.
Állatvilágából sajátos a bőrszárnyúak közé tartozó repülőmaki, a főemlősök közül a koboldmaki és a közönséges makákó. A szarvasfélék közül a celemian pettyesszarvas, az Alfréd-szarvas és a marianna szarvas jellegzetes. A tülkösszarvúak közül endemikus a mindorói-bivaly. A ragadozókat a bengáli macska, a cibetmacskákat a binturong, a maláji pálmasodró és a törpe cibetmacska képviseli. Madárfaunájából az endemikus majomevő sas, a Fülöp-szigeteki fakuszok, a csíkos guvat, a panaszos kakukk, a vöröshátú gébics és a sárgahátú nektármadár érdemel említést.
2000 körül a vasúthálózat hossza 897 km, a közúthálózaté 201 994 km. A kikötők száma 15, a repülőtereké 82.
A települések többnyire a tengerparton láthatóak: a szigetek közti áruforgalom nagyrészt hajókon, emellett a kompokkal összekapcsolódó országutakon bonyolódik le. Luzon keskeny nyomközű vasútvonalainak funkciója jelentéktelen, a belföldi légi járatok mindazonáltal csak a személyszállításban versenyképesek.
Az UNESCO a kulturális világörökség részének tekinti az alábbiakat:
- A Fülöp-szigetek barokk templomai Manila, Santa Maria, Paoay és Magao településekben
- A Fülöp-szigeteki Kordillerák rizsteraszai
- Vigan történelmi települése
Az utazási és idegenforgalmi szektor számottevő szerepet játszik a gazdaságban, amely 2013-ban 7,1%-kal járult hozzá a Fülöp-szigeteki GDP-hez, és 1 226 500 munkahelyet teremtett, továbbá minden foglalkoztatás 3,2%-át adta. A 2014 januárjától júniusig tartó időszakban 2 433 428 internacionális vendég érkezett, ami 2,22%-kal magasabb 2013 azonos időszakához képest. Vendégek megosztását nézve Dél-Korea, Kína és Japán 58,78%-ot, az amerikai kontinens 19,28%-ot, ameddig Európa 10,64%-ot tett ki.
Az állam egyik leglényegesebb turisztikai látványossága a gazdag biológiai sokfélesége a strandokkal, a hegyekkel, az esőerdőkkel, a szigetekkel és búvárkodási lehetőségekkel, melyek egyben a leginkább közkedvelt turisztikai célpontok is egyben. A szigetcsoport csaknem 7 500 szigetet magába foglal, a Fülöp-szigeteken több strand, barlang és egyéb sziklaalakzat fellehető.
A legfőbb attrakciók Boracay fehér homokos strandjai. Boracay világos fehér homokos strandokkal ellátott, és 2012-ben a Travel + Leisure a Föld legjobb szigetévé nyilvánította. Ezenkívül kiemelkednek a Banauei rizsteraszok Ifugao településében, a Vigan, Ilocos Sur tartomány fővárosa, Bohol szigetén emelkedő Csokoládé-dombok, a Cebu és a Tubbataha-zátony Tengeri Nemzeti Park a Viszajan-szigeteken.
Az idegenforgalmi szektor irányításáért és támogatásáért az Idegenforgalmi Minisztérium felelős.
Főbb látnivalók
- Manila, Makati
- Luzon: Baguio, Vigan, rizsteraszok (Ifugao), Mayon-vulkán, Hundred Islands Nemzeti Park
- Cebu City
- Bohol: Csokoládé-hegyek, Alona tengerpartja (Panglao)
- Palawan: Puerto-Princesa Föld Alatti Folyó Nemzeti Park, El Nido, tengeri világ
- Sulu-tenger: Tubbataha Reefs (Tubbataha-zátony Nemzeti Park)
- Boracay: tengerpart
