Fiume (olaszból átvett magyar név, horvátul: Rijeka) kikötőváros Horvátországban Tengermellék-Hegyvidék megyében. A Kvarner-öböl szélén fekvő helység az állam leglényegesebb kikötője és harmadik legnépesebb települése Zágráb és Split után. 2020-ban Európa kulturális fővárosa (Galway mellett).
A régió legelső telepesei a kelták és az illírek voltak. A település a 20. században hat országhoz kötődött: Osztrák-Magyar Monarchia, Fiumei Szabadállam, Olaszország, Harmadik Birodalom, Jugoszlávia, végül Horvátország. 1920 és 1924 közt itt működött a Fiumei Szabadállam nevű államalakulat, amelyiknek a magyar is hivatalos nyelve volt.
A település legnagyobb húzóágazata a hajóépítés. Nagy hírű gyárak a Viktor Lenac, a Május 3. és a Torpedó. 1915-ben itt készült az Osztrák Magyar Monarchia egyik hatalmas csatahajója, a Szent István. Ismert azonkívül arról is, hogy több kulturális programot rendeznek itt, példaként a két legnagyobb a települési karnevál és a Fiumei nyári éjszakák.
A magyarok szempontjából azért is meghatározó ez a település, mert a Monarchia alatt ez volt a legnagyobb kikötője Magyarországnak. Tetejébe kisebb megszakításokkal 1776-1918 közt Szádrévvel és a környező településekkel közösen a Magyar tengermelléket alkotta, amely a Szent Korona tagja mindent összevetve a Magyar Királyság része volt. A település fénykorát a Monarchia közepette élte, azt a magyar korszaknak lehet tekinteni. Nagyszámú épületet emeltek ekkor azonkívül az infrastruktúrát is nagymértékben fejlesztették. Több ismert magyart is magáénak tudhat a település, példaként itt született Kádár János kommunista politikus és Csíkszentmihályi Mihály Széchenyi-díjas pszichológus.
A település Horvátország nyugati részén, közvetlenül az Adriai-tenger szélén terül el az Isztriai-félszigettől keletre. Károlyvárostól 130 km-re délnyugatra, a szlovén határtól 25 km-re délre, Pólától 100 km-re északkeletre fekszik. A horvát tengerpart legnagyobb kikötője a Kvarner-öböl északi oldalán, ahol a Recsina a tengerbe torkollik. Az öböl átlagos mélysége 60 méter körül van. Északról a Karszt-hegység óvja a hűvösebb áramlatoktól és itt találkoznak az Alpok és a Dinári-hegység kisebb hegyei, amelyek félkörívben veszik körül.
Fiume egyik városrésze a Trsat a Tersatto-hegyen épült ki. A Kálvária-hegy mögött látható a Kozalai temető, a település köztemetője.
Fiume éghajlata nedves szubtrópusi (Köppen klímarendszere szerinti „Cfa klíma”) Az átlaghőmérséklet 13,8 C, januárban 5,6 C, miközben júliusban 23,3 C. Minden évben átlagosan 86 a csapadékos napok száma. Az évi csapadék volumene átlagosan 1529 mm. Az Adrián előforduló bóra, ami egy hideg és száraz szél, akár 160 km/h-s sebességgel is lecsaphat a településre.
Korzó és óváros
Az óváros, a Korzó – a település centruma – déli felén fekszik. A Korzó centrumában áll a települési torony az órával, a városiak és a turisták találkozóhelye is, melyet a 15. században építettek. A mai óra 1873-ban került a helyére, alatta Fiume ősi címere megfigyelhető.
A torony körül több barokk létesítmény szintén felfedezhető. Ezek tőle jobbra vannak, mint a Wohinz-palota (Korzó 8.), amit Mihael Wohinz kereskedő emeltetett a 18. század végén. Nem nagy távolságra van a Vuković-palota (Korzó 2.). A Wassermann-Garbas-palota, impozáns árkádos udvarával a konzervatív negyedben felfedezhető az Adamić-palotával egyetemben, amit Šimun Adamić emeltetett.
Az óvárost a Szt. Vitus-dóm uralja. Szent Vitus a település védőszentje, így az ő tiszteletére szentelték. A templomot a 12. században építették, nyolcszögletű formában. Átépítését a velencei származású városvezető, Franjo Olivieri rendelte el 1638 és 1659 közt, pedig csak 1737-ben fejezték be véglegesen, amikor elkészült a kupola és az oratórium. A templomban a barokk oltár mellett fiumei szobrászok munkái láthatóak. Itt tartotta Jókai nevelt lánya az esküvőjét Feszty Árpáddal, 1888-ban. A dóm megjelenik a horvát 100 kunás bankjegy hátoldalán. Vitus napja (június 15.) egyben a település napja is.
Másik tetemes templom a Magasztos Mária-templom, a korábbi katedrális. A létesítmény a 15. században épült, utolsó tekintélyes felújítása 1824-ben volt. Ma a barokk stílusjegyek dominálnak benne. A templom előtt látható a harangtorony, amely a talaj süllyedése folytán megrogyott, így kapta a ferdetorony nevet. A torony alatt ismert antik mozaikok vannak, amelyek az 5. és a 6. században készültek. Nem messze látható a régi vagy római kapu. Ez az ókori Tarsatica település egyetlen megmaradt emléke, valószínűleg a barbárok elleni 1. századi római védőfal maradványa.
Az óvárosban felfedezhető történelmi objektum még az Ágoston-rendi kolostor, 1315-ben alapították, Hugo Duino kezdte építeni. 1835-ben a települési tanács székhelye lett, előbb barokk, ezt követően klasszicista stílusban építették át. A templom a fiumei előkelők és települési kapitányok temetkezési helye volt. Mellette ma a barokk stílusú Szt. Jeromos-templom megfigyelhető (1768). Előtte egy oszlopon Szent Vidnek, a település védőszentjének 1508-ban készült szobra kapott helyet.
Az óváros mellett látható a Múzeum téren (Muzejski trg) a kormányzói királyi kastély, amely ezelőtt az itt székelő kormányzó lakóhelye volt. Ma Tengerészeti és Történelmi Múzeum, amit 1893 és 1895 közt építettek Hauszmann Alajos tervei alapján, reneszánsz stílusban. 1918-ban a kormányzó helyett a Horvát Nemzeti Tanács székhelye, ezt követően egy évvel később D’Annunzio főhadiszállása lett. A múzeumban jó néhány, a település történelméhez kapcsolódó tárgy felfedezhető. A palotától nyugatra van Habsburg József főherceg egykori palotájában a Települési múzeum, keletre az Állami Levéltár, a Villa Giuseppe helyezkedik el (Park Nikole Hosta 2.). Az eredendően klasszicista villa a báró Androch családé volt, ezután Lodovico Adamiché, Giovanni Ciotta polgármesteré és József Károly Lajos főhercegé. Az ő idejében, 1892-95-ben átalakították. A II. világháborúban szerfelett megrongálódott, hangsúlyosan átépítették.
Giacomo Zammattio nagyszámú értékes épületet tervezett ebben az időben Fiuméban: a filodráma objektuma (Korzó 28.) 1890-ből, ahol a filharmonikusok tartják előadásaikat. Mellette van a Casa Veneziana (Dolac 7.), a Robert Whitehead-emlékház. A Žabica téren felfedezhető a Ploech-palota, amit 1888-ban emelt az osztrák építész, Annibale Ploech. Ezen a téren van ma az autóbusz-állomás is.
Az óvárostól északi irányba fekszik a Pomerio néven ismert utca, amely a Zagrad városrészbe fut. Ebben a városrészben látható a Teatro Fenice szecessziós moziépület. 2007-ben emeltek itt egy kereskedelmi központot.
A Korzón a 13-as szám alatt látható az 1887-89-ben, neoreneszánsz stílusban épült főposta. Szintén a Korzón felfedezhető a Vranyczany-palota (1848, Antonio Deseppi). Eltérő olasz egyesületek működtek benne 1889-ig, amikor a Narodna Čiatonica vásárolta meg székházának, ettől kezdve a település legfőbb horvát centruma. Itt működött Frano Supilo, ezután 1928-tól ez lett a Fasiszta Párt székháza. A Rádió (Korzó 24.), az egykori városháza épületében van. Az Ágoston-rendiek kolostorának épült, és 1833-ban vette meg a település, ezután 1874-ben Filiberto Bazarig tervei alapján átépíttette.
A Žrtava fašizma utca 7. sz. alatt látható a törvényszék. Itt állt a 14. századi fiumei vár, amelyiknek épületében a 19. században már törvényszék, kaszárnya és börtön működött. A mai létesítmény 1904-1906 közt, Czigler Ferenc tervei alapján épült. A magyar időszakban hivatalos nyelve az olasz (és korlátozottan a horvát) volt ugyan, de a jogászok döntő része magyar volt. Érdekesség, hogy 1918 és 1924 közt, az önálló Fiume korában még mindig életben maradtak a magyar törvények. Mivel ugyanakkor ezek lehetővé tették a válást, melyet az olasz jog 1970. december 1-jéig nem ismert el, több olasz férfi is itt vált el törvényesen úgy, hogy előtte felvette a fiumei állampolgárságot. A legnevezetesebb eset a politológus/szociológus Wilfredo Paretóé, aki újra is nősült a településben.
Brajda
Brajda Fiume központjától nyugatra elhelyezkedő városrész, a vasútállomástól északi irányba. A területet a 18. században kezdték el benépesíteni, mikor is megépült a cukorgyár. Ma Rikard Benčić-komplexnek hívják a területet. Itt látható a Cukorpalota, a cukorgyár központi háza. Építése 1752-ben fejeződött be, ezt követően 1785-86-ban felújították. A bejáratnál egy kőfej megfigyelhető.
A palotától nyugatra felfedezhető a régi fiumei Lazaret. Ez a létesítmény karanténkórház volt, akárhova a hazaérkező tengerészeket zárták be megfigyelésre. Barokk stílusban épült, ma is kórháznak házigazdája.
A Brajdán nagyon sok szecessziós létesítmény látható még a piac környékén. Ezeket az épületeket trieszti építészek tervezték a 20. század elején: a Szt. Miklós-alapítvány tengerészeti háza (Manzonijeva 2.) 1893-ból, a Miculinić-Richtmann-emlékház (Fiorella la Guardije 14.) 1914-ből. Brajda nyugati részében felfedezhető a szecessziós stílusú Modiani (J. Katalinića 4.), amit 1913-ban építettek Mario Ambrosini tervei alapján.
A Sušak és a Trsat
Sušak Fiume keleti felén terül el, a régi Sušak a Recsina közelében volt. A területet a 19. század második felében kezdték el benépesíteni.
Sušak fölött magasodik a Trsat-hegy. Itt áll a Csodatévő Szűzanya temploma, 1531 óta zarándokhely, a hozzá vezető 538 fokból álló tersattói lépcsősort a zarándokok sokszor térden állva teszik meg. A ferences-templomot a legenda alapján 1291-ben angyalok hozták Názáretből ide, ezután továbbvitték az itáliai Loretóba. Vigasztalásul V. Orbán pápa a trsatiaknak ajándékozta a Csodatévő Szűzanya freskót, amelyiknek a Frangepánok 1367-ben építettek templomot, ezután hozzá ferences kolostort. Aktuális formáját 1827-ben nyerte el. Trsatot már a rómaiak is lakták, ekkor a hegyet Tarsaticának hívták.
A trsati erődöt és a lépcsősort is a Frangepánok építtették a 13. században, itt volt a család temetkezési helye, a legenda alapján az erődben a Bécsújhelyen kivégzett Frangepán Ferenc Kristóf szelleme kísértett, ezután 1826-ban a romos erődöt az ír származású Laval Nugent tábornok vette meg és dekoratív kastéllyá alakíttatta át.
Kozala
Kozala városrész legnagyobb látnivalója a temető, amely az A7-es autópálya mellett fekszik. A temetőbe a település előkelőit temették, később bárkit, aki meg tudta váltani a sírt. A temető ökumenikus, így keresztény, zsidó és muzulmán sírok is felfedezhetők benne. Ez a második ilyen köztemető Európában, az elsőt Párizsban létesítették.
Újváros
A Korzótól délre felfedezhető az újváros, amit még a 19. században neveztek el ezáltal. Itt felfedezhető a barokk stílusú szerb ortodox Szt. Miklós-templom, amit 1790-re fejeztek be Henck Ignác tervei alapján.
Fiume vasútállomását a Monarchia nagy hírű építésze, Pfaff Ferenc tervezte (kétnyelvű emléktábla őrzi a nevét a peronon).
A kikötő a 18. században kezdett el kiépülni. A Riván (a. m. tengerpart, olaszul) nagyon sok 19. századi építmény van, amelyek ezelőtt kereskedelmi üzleteknek adtak helyet. A legnagyobb építmény az Adria-palota, amely a Riva 16-os szám alatt látható. Giacomo Zammattio építész tervezte 1897-ben, ma a Jadrolinija létesítménye. Itt szállásolták el a hajózási társaság kapitányait. Az épületnek nagy kupolája és kőlépcsője van, nagyszámú 19. századból való átrium és árkád mellett. Itt működött a leghosszabb ideig megjelent fiumei magyar lap, a Magyar Tengerpart szerkesztősége. Az újság munkatársa volt 1904-ben Somlyó Zoltán.
Az egykori Magyar Királyi Tengerészeti Hatóság létesítménye a mai Riva 1-es házszám alatt fedezhettük fel. Az épületet neoreneszánsz stílusban építették 1883-85 közt, Hubert József tervei alapján. Itt működött a révkapitányság, a révőrkaszárnya, 1895-ig a tengerészeti akadémia és 1918-ig a fiumei olasz patríciuscsaládból származó Garády Viktor író vezette biológiai állomás (és akvárium), amely főként a halászathoz kapcsolódó kutatásokat végzett.
Baccich-ház a Riva Boduli 1. szám alatt felfedezhető Magyarország tiszteletbeli konzuljának irodája, a falán a Baross Kultúr Kör emléktáblája névadójuk emlékére. Az épülettől nem nagy távolságra felfedezhető a Vásárcsarnok (Zagrebačka 17.). Három épületből állt, közülük a halpiacot Carlo Pergoli tervei alapján 1904-14-ben építették.
HNK Ivana pl. Zajc a Horvát Nemzeti Színház helyi létesítménye a Monarchia „színházépítő cége”, Fellner és Helmer cége tervei alapján, neoreneszánsz-neobarokk stílusban épült. Nézőtere historikus mennyezeti freskóit részben az akkor még idegen fiatal festő, Gustav Klimt festette. 1885-ben Verdi Aidájával és Ponchielli Giocondájával nyitották meg. Olasz nyelvű színház volt, amit a település tartott fenn. 1913-ban Giuseppe Verdiről nevezték el.
A Recsina-folyó mellett látható a Jellasics-tér (Jelačićev trg). Itt látható egykori Vámpalota (Magyar Királyi Pénzügyigazgatóság és adóhivatal, 1872-86) háza.
Másfajta látnivalók
- A Szent György-templom, 13. századi eredetű, a 18. században átépítették.
- Határában a településtől északi irányba állnak Grobnik várának romjai. A várat 1416-tól említik Frangepán Miklós birtokaként.
- A városháza 16. századi olasz stílusú objektum.
- A városkapu a 18. században épült, I. Lipót és III. Károly mellszobra ékesíti.
- A Települési múzeum a Kormányzói királyi kastély parkjában látható, 1994-ben alapították. A településben megtalálható történelmi tárgyakat állítják ki: fegyverek, fényképek, műtárgyak.
- Az Omladinska 14. szám alatt felfedezhető az egykori Magyar Királyi Tengerészeti Akadémia (Nautica), amit Pecz Samu tervezett, 1902-1903 közt építették. Az iskolát magát a 18. század végén alapították, és tengerésztiszteket kvalifikált. Az épületben ma az egyetem filozófiai és pedagógiai kara funkcionál.
- Az egykori Kivándorló Szálloda a kikötő nyugati végében felfedezhető. Zielinski Szilárd tervezte 1905-ben, vasbeton szerkezetű, virágmotívumos díszítésű létesítmény. Eredendően 160 m hosszúnak, kétemeletesnek épült. Egyidejűleg 800-1600 főt tudott befogadni, annyit, mint egy óceánjáró hajó. Különféle egészségügyi kiszolgáló egységek és ebédlő is kötődött hozzá, villannyal világították és korszerű szellőztetést szereltek fel. Az 1920-as években vásárokat rendeztek benne, a II. világháborúban egy része elpusztult, azután üzemek működtek benne. Az 1910-es évben 37 555-en vándoroltak ki Fiumén át Amerikába.
