A Brazil Szövetségi Köztársaság (portugálul: República Federativa do Brasil) Dél- és Latin-Amerika legnépesebb és legnagyobb kiterjedésű országa. Délen Uruguayjal, délnyugaton Argentínával, Paraguayjal és Bolíviával, nyugaton Peruval és Kolumbiával, északon Venezuelával, Guyanával, Suriname-mal és Francia Guyanával határos (vagyis kettő kivételével minden dél-amerikai állammal). Fővárosa 1960-tól az újonnan épített Brazíliaváros (Brasília). Észak-déli kiterjedése kb. 4500 km és kb. 7500 km-es partszakasszal érintkezik az Atlanti-óceánnal. Az állam legmagasabb pontja a venezuelai határhoz közel emelkedő Pico da Neblina (2994 m). A dél-amerikai kontinens keleti, emellett központi részét foglalja el. Felszíne ennek ellenére nem mutat nagy változatosságot, két tájegysége az Amazonas-medence és a Brazil-felföld. Az Amazonas-medence csaknem 3500 km hosszú és 200 km széles síkság a Guyanai-hegyvidék és a Brazil-felföld közt. A szárazföld belsejében szélesebb, az Amazonas torkolatában szűkül. A Brazil-felföld 2000 méter magasságig kapaszkodó hegyek és fennsíkok, platók rendszere. Magassága a parttól a kontinens belseje felé kevesebb lesz. Legmagasabb csúcsa a Pico da Bandeira (2884 m).
Brazília fő éghajlatai
Az egyenlítői (Amazonasi régióban), ezt teljes évben esős, magas hőmérséklet-átlagok definiálják (25-27 C közt)
Az átmeneti övet vagy szavanna éghajlatot (Közép-Brazília és az északkeleti régió) a magas átlaghőmérséklet (18-28 C közt) és a száraz-nedves évszakok váltakozása jellemzi. A déli régió hűvösebb, mint az állam többi része (átlaghőmérséklet 18 C, de télen fagypont alá is süllyedhet a hőmérséklet.
Brazíliát nagy kiterjedése, változatos domborzata, váltakozó magasságai és levegő-áramlatai folytán sokszínű éghajlat jellemzi. Az Egyenlítő északon, a Baktérítő a délkeleti régióban szeli keresztül. Mindent összevetve Brazília legnagyobb részén a trópusi éghajlat uralkodik. Itt a meleg és nedves klíma a meghatározó. Az átlagos hőmérséklet az egész országban 20 C, a hőmérséklet-ingadozás alacsony. A legdélebbi vidékek éghajlata már mérsékelt égövi, itt télen előfordulhat fagy és hó.
Élővilág, természetvédelem
Erdőirtás növénytermesztés vagy legelők részére
Brazíliában fedezhető fel a föld egyik legváltozatosabb növényvilága. Ezt az eltérő időjárási, földszerkezeti és domborzati adottságoknak köszönheti. A brazil vegetációt 10 csoportra oszthatjuk: Amazonasi esőerdő, az Atlanti esőerdő, caatinga, pantanal, campos, mata de araucária, mata de cocais, mangue és restinga.
- amazonasi esőerdő: kb. 7 millió km² kiterjedésű, Dél-Amerika északi és középső területein elterülő esőerdő. Legnagyobb kiterjedése Brazíliában van, bár találhatunk esőerdőt Bolíviában, Kolumbiában, Ecuadorban, Guyanában, Suriname-ban és Venezuelában is. Az Amazonas medencéje Brazília felszínének 58%-át foglalja el. A Földön itt a leggazdagabb, legváltozatosabb az élővilág. Az itt lakó fajok precíz száma nem meghatározható. A természettudósok 800 000 és 5 millió közé teszik a megkülönböztethető fajok számát, ez a világon ismert minden faj 15-30%-a. Az amazonasi homokzátonyokat időszakosan ellepik a folyók – ezek az ún. várzeák – és emiatt Brazíliában ezek a legtermékenyebb talajok közé tartoznak.
- atlanti esőerdő: Brazília Atlanti-óceán menti partjaira volt sajátos ez a növénytakaró. A fajok 50%-a csak itt és sehol máshol nem él meg. Tudósok alapján a trópusi esőerdők közt itt van a legnagyobb biodiverzitás/hektár arány a Földön mindenfelé. Ez a régió a legveszélyeztetettebb a növekvő városiasodás és iparosodás következtében. Mára eredeti területének mindössze 7%-án maradt meg, főleg Brazília déli és délkeleti régióiban.
- Hercegnővirág fák São Paulóban
- Caatinga: Az északkeleti régió félsivatagos területét cserjés növényzet fedi: a Caatinga. Egy-két tartományban fél-lombhullató erdő látható.
- Pantanal, a lapály, a legnagyobb mocsaras régió a világon. 150 000 km²-en terül el Mato Grosso, Mato Grosso do Sul államokban és Paraguayban. Az UNESCO a világörökség részévé nyilvánította. Kb. 650 madár-, 80 emlős-, 260 hal- és 50 hüllőfaj él itt.
- Cerrado kiterjedése szavanna jellegű tájegység Közép-Brazíliában. Bokrok és alacsony fák definiálják. Ma a Cerradót a terjeszkedő mezőgazdasági termelés veszélyezteti. A táj fontosabb mezőgazdasági terményei a kukorica, a szójabab, a szőlő, mangó és trópusi gyümölcsök.
- Camposnak a mezők növényvilágát, a nagy kiterjedésű füves és cserjés területeket nevezik. Brazília déli- és délkeleti részét jellemzi ez a növényzet.
- Mata de Araucária Brazília déli területén fedezhető fel, s az Araucária (Araucária angustifolia) fajból származó fenyőerdő borítja.
- Mata de Cocais az Amazonas és Caatinga közt terül el, Maranhão, Piauí, és Tocantins államokban. Az Amazonashoz közeli területeken a nedves éghajlatnak hála a pálmafák igen gyakoriak.
- Mangue: tavas, mocsaras szféra, bokrok és fák borítják.
- Restinga a brazil tengerpart mentén húzódó homokos területekre sajátos bokrokból, alacsony fákból álló vegetáció.
- Óriástukán
Nemzeti parkjai
Brazília területének 25%-a védett valamilyen formában. Ennek nagyjából fele bennszülött föld (terras indígenas), másik felét vagy a tagállamok, vagy a szövetségi állam nyilvánította védett területté.
Az UNESCO világörökség-listáján szereplő területek:
- Atlanti-parti Esőerdő Rezervátum
- Atlanti-parti Délkeleti Esőerdő Rezervátumok
- Brazil atlanti-óceáni szigetek: Fernando de Noronha és Rocas-atoll rezervátumok
Közép-amazóniai Természetvédelmi Területek
- Chapada dos Veadeiros Nemzeti Park és Emas Nemzeti Park
- Iguaçu Nemzeti Park
- Pantanal Természetvédelmi Környék
- Serra da Capivara Nemzeti Park
- Aparados da Serra Nemzeti Park
