Wellington Új-Zéland fővárosa, és Auckland után a második leghatalmasabb települése. A hozzá tartozó agglomerációval közösen lakossága csaknem 410 ezer fő. Az Északi-sziget déli csücskében fedezhető fel, a Cook-szoros szélén, a Wellingtoni-öbölben. A déli szélesség 41 -án fekszik, és ezzel a Föld legdélebben látható fővárosa.
Wellington az állam kormányzati, kulturális és pénzügyi centruma. Időjárása a Cook-szoros közelsége okán igen nedves és szeles, így gyakran Windy Wellingtonnak (szeles Wellington) nevezik.
A település Wellington első hercegéről, Arthur Wellesleyről kapta a nevét, aki a waterlooi csatában győzelmet aratott Napóleon császár seregei felett. A herceg neve az angliai Somerset megyében fedezhető fel Wellington település nevéből ered.
Az új-zélandi őslakos maorik Wellingtont három heterogén néven nevezik: Te Whanganui-a-Tara, Poneke vagy Upoko-o-te-Ika-a-Māui. Az első név mondanivalója „Tara nagy kikötője”. A második név, Poneke, a helység korábbi angol nevének (Port Nicholson,) röviden Port Nick) maori transzliterációja. A harmadik, leginkább szokásos titulus mondanivalója „Maui halának feje”.
Wellington az Északi-sziget legdélebbi csücskében fekvő természetes öböl, a Wellingtoni-öböl szélén terül el. Az öböl kijárata a Déli-Csendes-óceánt és az Ausztrália és Új-Zéland közt elterülő Tasmán-tengert összekötő Cook-szorosra nyílik. A szoros túlsó szélén a Marlborough Sounds fjordvidéke terül el. A településtől északi irányba húzódó meredek dombok mögött a homokos tengerpartjáról ismert Kapiti-partvidék van, kelet felől a Rimutaka-hegység választja el a mezőgazdasági szempontból kiemelkedő Wairarapa síkságától. Wellingtontól északkeletre húzódik a Hutt-folyó völgye, ahol a wellingtoni agglomerációhoz tartozó egybefüggő település-hálózat épült ki (Petone, Lower Hutt, Upper Hutt, Wainuiomata stb.). Jelentősebb elővárosnak számít még az északi irányban van Porirua.
Wellington valamennyire kis kiterjedésű belvárosa 4 kerületből (Lambton, Cuba, Courtenay és Willis) áll, és a települést övező meredek dombok és a tenger közt húzódik. A külső városrészek (Kelburn, Thorndon, Karori, Haitaitai, Miramar, Wadestown stb.) döntő része a környező dombokon látható.
A térség még új-zélandi mércével mérve is fokozottan aktív szeizmikus szempontból: jó néhány kisebb-nagyobb törésvonal találkozik itt. Minden évben javarészben többször is előfordul érezhető mértékű földmozgás. Az 1848-as és 1855-ös földrengések különösen nagy erejűek voltak, és súlyos károkat okoztak a településben. Az utóbbi rengés a Richter-skála alapján 8,2-es erősségű volt, ami az Új-Zélandon valaha mért legnagyobb érték. Hatására egy kiemelkedő mocsaras szféra emelkedett ki a kikötő vizéből, melyet a később lecsapoltak, és ma a belváros részét képezi. A település utcáin sok helyen emléktáblák jelzik az 1855 előtti partszakasz helyét.
Az 1855-ös földrengést követően a újabb károk csökkentése érdekében megközelítően csak faépületek épültek a településben. A 20. században az acélszerkezetek elterjedésével lehetővé vált más építkezéshez szükséges anyagok használata is, de a lakóépületek, családi házak túlnyomó része még ma is fából készül. Az építési szabványok egyre szigorúbbá váltak. A földrengésveszély még ma is állandóan fennáll; a belvárosban fedezhető fel 20-30 emeletes felhőkarcolók dolgozói csak a korszerű építési technológiákban bízhatnak egy jelentősebb rengés során.
Wellington éghajlata mérsékelt óceáni, enyhe telekkel és mérsékelten meleg nyarakkal. Mivel az Üvöltő Negyvenesek szélességén fekszik, mindent összevetve időjárása gyakran szeles és esős, melyet a Cook-szoros közelsége is felerősít. A legmelegebb hónapban, februárban az átlagos középhőmérséklet 17 C, amíg a leghidegebb hónapban, júliusban mindössze 8,7 C. A napos órák száma minden évben 2025 óra, és az éves csapadékmennyiség átlagosan 1270 mm.
Wellington a planéta talán legszelesebb települése. Az éves átlagos szélerősség 22 km/h, és minden évben átlagosan 173 olyan nap van, amikor 63 km/h (40 csomó) feletti széllökéseket mérnek. A leggyakoribb szélirány az északi, de gyakran sújtja a települést az Antarktisz felől fújó, déli, hideg és viharos erejű szél is. Mint a déli féltekén többnyire, az UV-sugárzás Wellingtonban is jóval erősebb, mint az Európában megszokott.
