Olaszország egyik „fővárosa”

Olaszország egyik „fővárosa”

Firenze, Olaszország egyik nagyvárosa, egyben Toszkána régió székhelye és kulturális centruma.

Az Arno-folyó két szélén, annak völgyében elterülő település hosszú múltra tekint vissza. Századokon keresztül a Medici-család uralta. 1865-1870 közt az Olasz Királyság fővárosa is volt. Számtalan történelmi és művészeti látványosságnak házigazdája. A „reneszánsz bölcsőjeként” is emlegetik. Történelmi belvárosát 1982-ben az UNESCO a Világörökség részévé nyilvánította. 1986-ban Európa kulturális fővárosa volt.

Fekvése

Firenze az Arno középső folyása mentén fekszik, a careggi, fiesolei, settignanói, arcetri, bellosguardói dombok által határolt ártéri síkságon (Valdarno-völgy), nagyobb részben a folyó északi szélén, a tengerszint feletti 50 méteres magasságban. Az Arno déli partja dombosabb, így gyérebben lakott. A települést még kisebb folyók is átszelik: a Mugnone, a Terzolle mindemellett a Greve.

Éghajlata

Firenze éghajlata nedves szubtrópusi 3 5 (Köppen klímarendszere szerinti „Cfa klíma”): a tél meglehetősen hideg, a nyár mindazonáltal kellemetlenül fülledt, meleg. November és április közt havazás is előfordulhat. A lehulló csapadék volumene teljes évben jókora, átlagosan 915 mm körüli, de előfordul 1200 mm is. A levegő nedvességtartalma teljes évben magas. A maximum-hőmérsékletet 1983 júliusában mérték, ekkor a hőmérő 42,6 C-ot mutatott, miközben a legalacsonyabbat 1985 januárjában -23,2 C-kal. Az évi negyven fagyos napból tíz őszre-tavaszra esik.

Főbb látnivalók:

Dóm tér

A tér a település egyházi jellegű centruma a középkortól napjainkig.

Szent János-keresztelőkápolna: nyolcszögű kupolás objektum, külső falain eltérő színű márványlapokból álló díszítéssel. Eredendően Firenze székesegyháza volt. A toscanai román ízlés valódi remeke. 1100-ban alapították, de csak jóval később fejezték be. A 14-15. században kapta három bronzajtaját; ezek közt a legrégibb Andrea Pisanótól (1330) származik. Északi kapuját 1403-1424 közt Lorenzo Ghiberti (1378-1455) alkotta. Michelangelo mondása alapján e kapuk megérdemelnék, hogy a mennyország kapui legyenek.

Firenzei dóm: 1294-ben néphatározat alapította. Az építést eleinte Arnolfo di Cambio, később Giotto vezette. 1357-ben az eredeti tervet kibővítették. Brunelleschi 1420-ban átvette a munkát, ekkor készen volt a hosszház és a boltváll magasságáig a kupolatér; ő a kupolát alkotta meg. 40 métert meghaladó fesztávolságú, nyolcszög-alaprajzú tér fölé kettős héjú kolostor boltozat emelkedik. Szerkezete még gótikus. Vannak modern szerkezeti, építéstechnikai jellegzetességei is. A vastagabb belső héjban 64 rejtett, spirálvonalban felfelé haladó bordát valósított meg, mindent összevetve a kupola szerkezete önhordó lett, nem kellett aláállványozni a egész építkezés ideje alatt. 1436-ban szentelték fel. A templom 169 méteres, 104 méter széles, kupolája a laternával 107 méter magas. Homlokzatát 1887-ben leplezték le. Belseje meglehetősen puritán, de több meseszerű festmény és síremlék ékesíti.

Harangtorony: 1334-ben készült a 84,7 méteres, gótikus harangtorony, melyet márványberakás fed. A köznép ma is Giotto tornyának hívja. Építését teljesen csak 1387-ben fejezték be. Nyugati oldalát Donatello szobrai, többi közt a jól ismert Zuccone (Dávid szobra), déli és északi oldalát Giotto és Andrea Pisano hangulatos reliefjei ékesítik.

Museo dell’Opera del Duomo: Az Opera del Duomoban őrzik az 1891-ben megnyitott Museo del Duomot, a székesegyházból való régiségeket, többek közt a Luca della Robbiatól és Donatellótól származó éneklő és táncoló fiúk és lányok csoportjait s más domborműveket, szobrokat, ötvöstárgyakat.

Via Cavour:

Palazzo Medici-Riccardi: Michelozzo di Bartolomeo (1396-1472) kezdte el a Medici-palota építését, mely 1444-1459 közt jött létre. A palotát a 17. században kétszeresére bővítették, s ekkor vált belőle Palazzo Medici-Ricardi. A kora reneszánsz típusú építmény, annak is egyik első példája. Homlokzata kváderkövekből épült, párkányok által tagolt, monumentális hatású. Modern oszlopos, árkádos udvara.

Giovanni delle Bande Nere szobra: 1540-ben készült alkotás a hírneves zsoldosvezérről.

San Lorenzo: A templomot 390-ben alapították és Szent Ambrus 393-ban szentelte fel. 1425-ben Brunelleschi tervei alapján újjáépítették. A Medici-család megbízásából kezdte el a leégett templom renoválását, de nem volt ideje befejezni. Tervei alapján jött létre a régi sekrestye, a Sagrestia Vecchia, és a templom belső tere. Homlokzatának belső része már Michelangelo műve. Egyik mellékhajójában Benvenuto síremléke érzékelhető Thorwaldsentől; régi sekrestyéjében szépek Donatello dekorációi.

Biblioteca Laurenziana: A templom szomszédságában őrzik a Medici Cosimotól 1444-ben hozott létre, többek közt görög és latin klasszikusok igen értékes kézirataival (1000) büszkélkedhető könyvtárat.

Sagrestia Nuova és a Cappella dei Principi: A Lorenzo-templommal van összekötve a Medici-házból való nagyhercegek 1604-ben Matteo Nigetti által épített temetkező temploma. A Sagrestia Nuovát 1523-1529 közt VII. Kelemen pápa megbízásából Michelangelo építette a Medici-család mauzóleumaként. Az ház szimpla, négyszögletes, kupolás építmény, melyben Giuliano és Lorenzo Medicinek a síremléke van. Michelangelo az egészet nem fejezhette be, de architektúrája és faragványai mindent összevetve is egyöntetűek.

Santa Maria Novella: a Piazza di Santa Maria Novellán áll, elegáns márványhomlokzatokkal, pompás főportállal, Massaccio és Ghirlandaio gyönyörű freskóival, a Capella degli Spagnuoliban Giotto tanítványainak festményeivel.

Uffizi-palota

A települési élet origója, egykor a köztársaság fóruma volt, mostani alakjában a 14. század óta népgyűlések, ünnepek színhelye. 1498. május 23-án itt állt az a máglya is, melyen Savonarolát és vele közösen két dominikánust elégettek.

Palazzo Vecchio vagy Palazzo della Signoria: ma Városháza, de eredendően a Signoriának, a köztársasági kormánynak, később I. Cosimo nagyhercegnek a székhelye volt. Várszerű ház magas pártázattal. 1298-ban Arnolfo di Cambio kezdte építeni. 94 méter magas tornya csak a 15. században jött létre teljesen.

Neptun-kút: terjedelmes manierista stílusú kút Ammanatitól (1575) Neptunusszal, a tritonokkal és négy tengeri istennővel, Giovanni da Bologna iskolájából.

  1. Cosimo de’ Medici lovas szobra: A Neptun-kút mellett áll I. Cosimo nagyherceg pompás lovas szobra 1594-ből Giovanni da Bolognától.

Palazzo Uguccioni: A szoborral szemben a Palazzo Uguccioni hangulatos reneszánsz létesítménye megfigyelhető.

Loggia dei Lanzi: A tér déli szögletében álló pompás, nyílt csarnok, amely nevét I. Cosimo német Landsknechtjeitől kapta; eredendően mint Loggia dei Signori. 1356-76-ban épült Andrea Orcagna tervei nyomán.

Uffizi-palota: A Palazzo Vecchio szögletén az Arno felé áll. 1560-tól 1574-ig Vasari építette kormányzati célokra. Jelen pillanatban a Nemzeti Könyvtár (Biblioteca Nazionale), a Toscanai Központi Archívum és az Uffizi-képtár (Galleria degli Uffizi) helyezkedik el az épületben. Ez utóbbi a Mediciek gyűjteményeiből keletkezett; művészeti kincseit és gazdagságát nézve egyike a Föld első ilyen galériájának, s legnevezetesebb múzeumoknak. A képtárat az Arno balpartján levő Pitti-palotával a Vasari-folyosó (Corridoio Vasariano) köti össze, itt van az önarckép-gyűjtemény legnagyobb része. Különlegesen gazdag festmény és antik szoborgyűjteménye. Az alkotások közt Giotto, Simone Martini, Piero della Francesca, Beato Angelico, Filippo Lippi, Botticelli, Mantegna, Correggio, Leonardo, Raffaello, Michelangelo, Caravaggio művei sorakoznak. Német és flamand mesterek alkotásai – Dürer, Rembrandt, Rubens – szintén megfigyelhetők.

Via di Proncosolo

Bargello vagy Palazzo del Podestá: Gótikus, erődszerű királyi kastély, amit 1255-ben kezdték építeni, 1859-1865 közt teljesen restaurálták és a középkori és reneszánsz olasz régiségek gyűjteménye részére Nemzeti Múzeummá avatták, különösen bronz- és márványtárgyai kötik le a figyelmet. Benne megcsodálhatók Andrea del Verrocchio, Donatello, Luca della Robbia és egyéb toszkán művészek alkotásai.

Badia-templom: bencések részére lett kifejlesztve a Bargelloval szemben. Aktuális formájában a 17. századból származik, ám jóval ezelőtt, a 10. században alapították.

Via Dante

Dante háza: e házban született Dante. Az Alighieri családnak több objektuma is volt az utcában.

Piazza della Santissima Annunziata

Rövidebben: Piazza dell’Annunziata. Harmonikus hatású 15-16. századi, a reneszánsz építészet városrendezési elképzeléseit sugárzó tér.

  1. Ferdinánd nagyherceg lovas szobra: a tér centrumában áll, Gianbologna alkotása, Pietro Tocca fejezte be 1608-ban, tőle származnak a tér két oldalán álló – barokk ízlésre valló – szökőkutak is.

Ospedale degli Innocenti: a tér délnyugati részét a Brunelleschi tervei alapján 1421-ben emelt építmény foglalja el. Sok ókori formaelemet használt fel, oszlopcsarnoka az első igazi reneszánsz homlokzat a művészettörténet alapján. Később az egész téren követték e mintát, és árkádos homlokzatokkal építették újjá az egész környezetet, reneszánsz teret alakítva ki.

Santissima Annunziata-templom: a lelencház mellett áll az 1250-ben hozott létre, Andrea del Sarto freskóival díszített templom. Aktuális formája a quattrocento idejéből származik.

Via San Gallo

Palazzo Pandolfini: az utca északi részén álló királyi kastély Raffaello SAnti rajzai alapján jött létre 1520-ban.

Piazza San Marco

Szent Márk-templom és kolostor: 1290-ben hozott létre és a 16. században átalakított építmény Fra Bartolommeo egy elegáns oltárképével és Pico della Mirandola síremlékével. A templomból be lehet jutni a San Marco-kolostorba, amit Fra Angelico da Fiesole freskói ékesítenek s ahol Savonarola és Fra Bartolommeo is élt.

Museo San Marco di Firenze, ezelőtt Istituto di Studi Superiori: a tér keleti oldalán áll indiai, mineralógiai és geológiai gyűjteménnyel.

Galleria dell’Accademia, ezelőtt Accademia delle Belle Arti: a Via Ricasoli 60. szám alatt, a tér délkeleti szegletében áll a régibb firenzei mesterek időrendben elhelyezett képeivel, kupolás különtermében Michelangelo Davidjával, amit a mester 1501-1504 közt kreált.

Piazza Santa Croce

E tér nevét a Szent Keresztről, ezenkívül a Santa Croce-templomról kapta. Az 1500-as években itt rendezték a településben a lovagi játékokat, ezután később különféle helyi labdajátékok színhelyévé vált.

Dante-szobor: Dante 7 méter magas állványon emelkedő 5,8 méteres márványszobra Pazzitól, amit 1865-ben lepleztek le.

Santa Croce-templom: A monumentális hatású, gótikus templomot – homlokzatán kívül – 1442-ben fejezték be. Macchiavellinek, Michelangelónak, Danténak, Alfierinek, Rossininek, Lanzinak és egyéb neves firenzeiek síremlékei láthatók itt. A falain Giotto, Peruzziak, Taddeo Gaddi és másfajta fantasztikus művészeknek meseszerű képei láthatók.

Pazzi-kápolna: A templom bejáratával szemben van, Brunelleschi építette 1420-ban. Az építész legszámottevőbb, a firenzei kora reneszánsz egyik legjelentősebb műve. Ezen az épületen alkalmazták első alkalommal az „aranymetszés” elméletét. A Pazzi-család megbízásából épült a Santa Croce kolostor udvarán. Térrendszerének centruma a kupolatér, melyhez két oldalról csatlakozik egy-egy harántdongával kialakított térszakasz. A bejárattal szemben négyzetalaprajzú szentély-kápolna érzékelhető. Előtte oszlopos előcsarnok.

Arno-part és déli városrész

Rucellai-loggia

Firenze, Pitti-palota

Vigna Nuova

Palazzo Rucellai: 1446-1451 közt épült Alberti tervei alapján Bernardo Rossellino vezetésével. Homlokzatát lapos félpillerek tagolják, kváderkövei ellenben simák. Földszinti ablakai négyzetesek, a magasabb szinteken nagyobbak, félkörös záródásúak, kettős osztásúak. Terjedelmes koszorúpárkánya van.

Piazza Ognissanti vagy ezelőtt Borgo Ognissanti

Palazzo Corsini: palotaépület az 1600-as évekből képgyűjteménnyel.

  1. Salvadora d’Ognissanti-templom: A Mindenszentekről elnevezett minorita templom 1554-ből, kolostorában Ghirlandaio Utolsó vacsora című freskójával.

Teatro Comunale

Piazza Santo Spirito

Palazzo Guadagni: főúri objektum az 1500-as évek elejéről.

Santo Spirito: A Szentléleknek szentelt templom egy háromhajós bazilika. 1487-ben Brunelleschi tervei alapján született. Sangallo és Pollaiuolo alkották elegáns sekrestyéjét.

Galilei háza: a Fizikai és Természettudományi Múzeum (Museo di Fisica e di Storia Naturale) létesítménye.

Piazza Pitti

Pitti-palota: reneszánsz objektum Firenze történelmi centrumában. A királyi kastély építését 1440-ben Brunelleschi kezdte el Luca Pitti megbízásából. 1549-ben fejezték be a középső és a 18. században a szárnyépületeket. Arányaiban rejlik művészi hatása. A XVI. századtól a tartomány fejedelmeinek, a 19. század végén amellett 20. század elején az olasz királynak szolgált lakásul, ha Firenzében tartózkodott. Benne kapott helyet a Galleria Pitti, amely Leopoldo és Carlo de Medici bíbornokoknak és II. Ferdinánd nagyhercegnek a gyűjteményéből áll. A hozzávetőlegesen 500 darabból álló galéria egyike Olaszország legértékesebb ilyen jellegű gyűjteményeinek. Mögötte a domb irányába a Giardino Boboli húzódik felfelé.

Piazza delle Carmine:

Santa Maria del Carmine-templom: Masaccio egy meseszerű képével, amely Szent Pétert ábrázolja, amint Krisztus parancsára a pénzt a vámszedőnek átadja.

A belváros másfajta részei

Via Strozzi

Palazzo Strozzi: 1489-ben készült reneszánsz létesítmény, melynek építészéről nem tudni biztos adatot. Benedetto da Maiano szobrásznak vagy Giuliano da Sangallonak tulajdonítják. Koszorúpárkánya Cronaca munkája. Jellegzetessége, hogy kváderkövei minden emeleten egyre kevésbé kiugrók.

Via Tornabuoni

Palazzo Antinori: 1465-ben épült királyi kastély, tervezője Maiano műhelye volt.

Palazzo Spini-Feroni: óriási palotaépület az Arno hídja mellett. 1289-ből származik.

Piazza Santa Trinita

Palazzo Bartolini-Salimbeni

  1. Apostoli-templom (Chiesa di SS. Apostoli): a település legrégebbi templomainak egyike, román stílusú alkotás a 11. századból

Santa Trinita (Szentháromság-templom): 1250-ből Benedetto da Rovezzano elegáns márványoltárával és Ghirlandaio freskóival

Via Porta Rossa

Loggia del Mercato Nuovo: az ún. Új piac csarnoka, igazság szerint 16. századból származó reneszánsz, nyitott objektum virág- és ajándéktárgyvásárral

Palazzo Davanzati: 14. századi patríciusház, ma a Régi Firenzei Ház Múzeuma (Museo della Casa Fiorentina Antica), korhű berendezéssel

Palazzo di Parte Guelfa: 13. században született gótikus építmény, dolgozott rajta például Brunelleschi is.

Via Buonarroti

Michelangelo háza: A tér közelében, a via Buonaroti szögletén áll Michelangelo Buonarroti háza, a rá vonatkozó emléktárgyakkal, egy-két ifjúkori művével és vázlataival.

Via Pietrapiana

Sant’Ambrogio-templom

Via della Colonna

Santa Maria Maddalena dei Pazzi-kolostor: káptalanterme Perugino freskóját őrzi.

Hidak az Arno folyón

Ponte alla Carraia

Ponte Alle Grazie

Ponte di San Niccolò

Ponte Santa Trinita: a Szentháromság-híd a legjobb kinézettel rendelkező itáliai hidak egyike, nevét a Santa Trinita-templomról kapta. Eredendően a 13. században épült, a németek a II. világháborúban felrobbantották.

Ponte Vecchio: magyarul Öreg vagy Régi híd. A 16. században épült. Jellegzetessége – melynek hírnevét is köszönheti – a fecskefészekként oldalaihoz épített kis műhelyek sora, ahol ötvösök, aranyművesek dolgoztak és dolgoznak ma is.

Ponte Vecchio, panoráma

A déli dombvidék látnivalói

Forte del Belvedere: késő reneszánsz stílusban készült palotaépület az Arno fölé emelkedő dombvidéken.

San Miniato al Monte-templom: Firenze legrégebbi időkből származó templomainak egyike. Michelangelo munkájának nyomai is fellelhetők rajta.

Torre del Gallo: középkori várépület a dombon kimagasló toronyrésszel.

Villa di Poggio Imperiale: egykori fejedelmi üdülőhelyként szolgált a település déli részén.

Kérjük kedvelje vagy ossza meg:

Érdekes? Kedvelje vagy ossza meg másokkal is!

Email
Facebook
Facebook
Google+
http://kazuar.hu/olaszorszag-egyik-fovarosa">
Twitter
SHARE