Kanári-szigetek

Kanári-szigetek

A Kanári-szigetek Spanyolország legdélebbi autonóm közössége. Hét nagyobb és több kisebb sziget csoportját Marokkó partjaitól 125-200 km-re találjuk az Atlanti-óceánban. A szigetek összterülete 7500 km². A turisztikai paradicsom két provinciára, tartományra oszlik. Las Palmas tartományhoz tartozik Lanzarote, Gran Canaria és Fuerteventura szigete, Santa Cruz de Tenerife tartományt Tenerife, La Palma, Gomera és Hierro alkotja. A szigetek törvényhozása négy évenként (a választás után) átköltözik Santa Cruz de Tenerifére Las Palmasról, valamint fordítva. Mindkét főváros megkapta Madridtól a vámmentes kikötő státuszt.

Kanári-szigetek

A szigetek egy úgynevezett forrópont (köpenyoszlop) felett keletkeztek, így csupán vulkanikus kőzetekből állnak, mindegyikük centrumában egy-egy vulkánnal. Tenerife szigetén emelkedik Spanyolország legmagasabb pontja is, a 3718 méteres Pico de Teide. Tengerészek alapján ez az a csúcs, amely minden hegy közül a legmesszebbről érzékelhető.

A szigetcsoport – a Madeira- és az Azori-szigetekkel egyesült erővel – az északi flórabirodalom (Holarktisz) Makaronézia flóraterületének része, de eredeti növényzete, a kanári babérlombú erdő mára jóformán csak La Gomera szigetén maradt meg. Az ennek megóvására megalapított Garajonay Nemzeti Park 1986 óta Világörökség része.

Az eredeti növényzettel az eredeti állatvilág is jórészt kipusztult. Hierro szigetének óriásgyíkjait (a Gallotia simonyi faj kivételével) még a bennszülöttek irtották ki – több száz endemikus rovarfaj ellenben fennmaradt. Endemikus madárnak az erdei pinty (Fringilla coelebs) egy-két alfaját tekinthetjük.

A Kanári-szigeteken ebben a pillanatban négy nemzeti park üzemel

  • Teide Nemzeti Park (Parque Nacional del Teide) (Tenerife)
  • Garajonay Nemzeti Park (Parque Nacional de Garajonay) (La Gomera)
  • Caldera de Taburiente Nemzeti Park (Parque Nacional de de la Caldera de Taburiente) (La Palma)
  • Timanfaya Nemzeti Park (Parque Nacional de Timanfaya) (Lanzarote)

Tenerife

Tenerife 2 058 km²-es területével a Kanári-szigetek legnagyobbika.

A szigetet két hegység is megosztja: északon az Anaga-hegység, Nyugaton a Teno-hegység csipkés láncai törnek a magasba. Közepén emelkedik a 3718 méter magas Teide tűzhányó, amely utoljára 1909-ben tört ki. A 20. század második felében fellendült itt a turizmus: Európában hamar elterjedt az a közkedvelt titulus, hogy Tenerife az örök tavasz hazája. A távoli utazókat igazán lenyűgözi a sziget kettőssége: a óriási, sötét és az aljukban virágzó, homokos strandok – a homokot Nyugat-Afrikából hozták ide jókora hajókon, mivel a hullámverés rendszeresen elhordja a strandokról, alkalmanként hasonló eljárással pótolják.

Santa Cruz de Tenerife a sziget ÉK-i részén fekszik, és régen ez volt az ide vendégek fő célpontja – mostanára ellenben a sziget déli részén kiterjedt üdülőfalvakat építettek töméntelen szállodával. A sziget fővárosába nemcsak a vámmentes boltok csábítják az idegeneket, hanem a neoklasszicista és a gyarmati építészeti stílust elegyítő városközpontja is. A sziget második leghatalmasabb települése, Puerto de la Cruz gyógyfürdőként már régóta ismeretes: hamarabb vonzotta a turistákat, gyógyulni vágyókat, mint a strandok.

Gran Canaria

A Gran Canaria a Kanári-szigetek névadó tagja. A csaknem kör alakú sziget 1532 km²-en terül el az Atlanti-óceánban; centrumában az 1949 méteres Pico de las Nieves vulkán magasodik, a Tejeda-hegység legmagasabb tagjaként. A hegység hágói, völgyei és sziklái vadregényes tájakkal választják ketté Gran Canaria déli és északi részét. Az éghajlat kettőssége, eltérő flórája és faunája okán a szigetet kis kontinensnek is nevezik.

Kanári-szigetek

Ez az elválás nem kizárólagosan égtáj alapján értendő: amíg a sziget északi részén csapadékos éghajlatot találunk buja növényzettel és ültetvényekkel, közepe kopár „holdbéli táj”, déli partja ugyanakkor száraz, mintegy sivatagos. Ezáltal aztán északon fejlett a mezőgazdaság: a vulkánok lankáin nem ritkák a szőlő-, banán- vagy dohányültetvények. Itt vannak a fontosabb települések; például Las Palmas, a sziget leghatalmasabb települése, a Keleti Kanári-szigetek fővárosa.

Lanzarote

Lanzarote a Kanári-szigetek hét tekintélyes szigete közül a legkeletibb, legészakibb és egyúttal a legidősebb. Lakossága csaknem 125 ezer fő, székhelye 1852 óta Arrecife.

A helyiek gyakran Conejerának, mások a „Száz vulkán szigetének” hívják. Az őslakos guancsok Titeroygatra néven emlegették – ez Színes hegyeket jelentett. Hivatalos nevét egy genovai tengerészről, Lancelotto Malocellóról kapta – ő első európaiként a 14. században jutott el ide.

A 846 km² kiterjedésű sziget hossza 60 km, szélessége 12 km. Partvonala 213 km, ebből strandolásra alkalmas 16,5 km (homokos 10 km), a többi sziklás.

Központi tájait csaknem 300 tűzhányó teszi változatossá. A völgyek és sziklás rögök száraz, sivatagos tájait csak egy-két farmer pálmaligete vagy citrusültetvénye szakítja meg. Az alacsony sziget északi csücske közelében helyezkednek el a Chinijo-szigetek, vagyis La Graciosa, Alegranza, Montaña Clara, Roque del Este és Roque del Oeste.

A megannyi tűzhányónak betudhatóan a sziget felszíne erősen tagolt. Az utolsó vulkánkitörés 1824-ben volt. Nemcsak domborzati formái különlegesek, de élővilága is – ezek védelmére alkották meg a Timanfaya Nemzeti Parkot.

Fuerteventura

Fuerteventura spanyol sziget az Atlanti-óceánban, a Kanári-szigetek második legnagyobb tagja 1660 km²-ével. Azért kapta az Öreg sziget becenevet, mert valaha volt hegységei mára erősen lekoptak – legmagasabb pontja mindössze 724 m-re emelkedik a tenger színe fölé. A nevet indokolja az is, hogy a sziget székhelye, Puerto del Rosario a szigetcsoport legrégibb spanyol helysége. A hosszú, ámde igen keskeny sziget 70 km hosszú partját különösen finom homok borítja. Kedvelt turistacélpont.

La Palma

La Palma a Kanári-szigetek északnyugati tagja. A 706 km² kiterjedésű szigetet gyakran emlegetik úgy, hogy La Isla Bonita, azaz a Madonna által is megénekelt Csodálatos Sziget. Azért kapta ezt a nevet, mert partjai meredeken, hirtelen emelkednek ki az óceán kék tükréből. Vulkanikus domborzatát északon egy óriási, beomlott kráter, a Caldera de Taburiente uralja. Innen kicsit délebbre a Cumbre Nueva ugyancsak beomlott kráterét találhatjuk – ezek csaknem 2 millió éve keletkeztek. A Caldera északi peremén emelkedik a Roque de los Muchachos 2426 méteres orma, a sziget legmagasabb hegycsúcsa. Az öreg kráterektől délre húzódnak a Cumbre Vieja tűzhányóinak lankásabb, ám kopárabb tájai. A Caldera keleti lábánál emelkedik Santa Cruz de la Palma települése. Repülőtere a településtől 6 km-re délre, a sziget keleti szélén helyezkedik el.

La Gomera

„A hegyek szigetének” nevezett La Gomerát a Nyugati-Kanári-szigetek csoportjának centrumában találjuk. A kerekded, kis sziget voltaképp egyetlen, 1487 méter magas vulkán, így nem annyira a napimádók, mint inkább a turisták és hegymászók keresik fel. Mivel internacionális repülőtere nincs, csak helyi, La Gomerára főként komppal juthatunk el Tenerife déli partjáról, Los Cristianosból. A komp a sziget központjába, San Sebastianba fut be – ebben a városkában szállt partra utoljára Kolumbusz, mikor is 1492-ben Amerika felé indult. Tenerife Nortéból napi egy rendszeres repülőjárat indul a La Gomera repülőtérre, az út csaknem 30 perc.

Hierro

El Hierro a maga 278 km²-es területével a Kanári-szigetek legnyugatibb tagja, és mindemellett a hét nagyobb sziget közül ez a legkisebb. Ez nem folyamatosan volt ezáltal, ám ezelőtt csaknem 50 ezer évvel egy tekintélyes földrengés eredményeként a tengerbe süllyedt a sziget északnyugati harmada. Szerte a szigeten csaknem ötszáz vulkáni kúp megfigyelhető (újabb kb. 300-at lávaárak borítottak el).

 

Kérjük kedvelje vagy ossza meg:

Érdekes? Kedvelje vagy ossza meg másokkal is!

Email
Facebook
Facebook
Google+
http://kazuar.hu/kanari-szigetek">
Twitter