Alexandria, Egyiptom világítótornya

Alexandria, Egyiptom világítótornya

III. (Nagy) Sándor alapította i. e. 331-ben, és önmagáról nevezte el. A hódító hasonló módon elkeresztelt új települései közül az egyiptomi vált a leghíresebbé és legnagyobbá. Évszázadokon keresztül az ókor egyik legpompásabb, leghatalmasabb települése volt. Nagy hírű volt, mint a tudományok székhelye. A monda alapján Jókora Sándornak egy aggastyán jelent meg álmában, és Homérosz sorait idézte, amelyekben Pharosz szigetét említi; ez bírta rá, hogy ott építse meg a települést. A tenger és a Mareotisz nevű parti tó közti homokos partszegélyen épült, Deinokratesz építész tervei alapján. 19 km volt a kerülete. Az előtte fekvő Pharoszt egy óriási, 7 stadion (1290 m) hosszú gáttal (Heptasztadion) a parthoz csatolták, mindent összevetve keletkezett a nyugati (Eunosztosz) és a keleti (ún. Nagy-) kikötő – ma is ez Alexandria két kikötője. A erős Heptasztadiont idővel 500 méter szélesre növelte a tenger, ami folyton kavicsot és homokot rak le mellé. A két kikötőt összekapcsoló csatornák rég eltömődtek.

A település legjobb kinézettel rendelkező része az ún. Brukheion vagy Basaleza volt a „tekintélyes kikötő” déli szélén, ahol a uralkodói kastély volt minden melléképületével. Ott állt a világhírű Muszeion, mely több évszázadon keresztül a Föld szellemi origója volt: benne helyezkedett el az állítólag 700 000 tekercsből álló könyvtár. A parthoz közelebb emelkedett Poszeidón temploma és a színház. A Brukheion keleti végén álltak az ún. Kleopátra tűi, két karcsú obeliszk az I. e. 16. századból, amelyek egyike 1878 óta Londonban, másika ugyanakkor 1880 óta New Yorkban van. A Brukheiontól délre emelkedett a pompás Gümnaszion 200 méteres oszlopcsarnokával és ettől keletre, a Kanoposz-kapu előtt terült el a jókora Hippodrom (lóversenypálya).

A településtől délnyugatra a Serapeian állt amely a római Capitolium után az akkor ismert világnak legpompásabb építménye volt s 200 000 tekercsből álló értékes könyvtárt foglalt magában. A Serapeion tágas helyiségében a Kr. u. 4. században egy római praefectus, Pompeius, Diocletianus császár tiszteletére óriási oszlopot állíttatott, amely a romok közt még ma is áll, és a Pompeius oszlopa nevet visel. Egy darab vörös gránitból van faragva, melynek magassága 20, átmérője mindazonáltal 2 és fél méter. A korinthoszi stílusú oszloptalapzatával és fejezetével közösen összesen 32 méter magas. Napóleon Bonaparte tábornok rendeletére belevésték a francia katonák nevét, akik 1798. július 2-án, a település ostroma közben estek el, és sírjaik az oszlop tövében vannak.

Az egész településnek azon a óriási övezetben volt a centruma, amelyen derékszögben szelte egymást Alexandria két, 30 méternél is szélesebb főútja. Terjedelmes romhalmazok, oszlopok és nagyszámú ciszterna mutatja még most az utak irányát. Nyugaton volt a föld alatti terjedelmes Halottak települése (Nekropolisz), amely egészen az ún. Kleopátra fürdőjéig terjedt.

Az idők alatt sok régi márvány- és gránitszobor került Rómába és később Konstantinápolyba, sok mást ugyanakkor a tenger öntött el. Mikor a rómaiak Kr. e. 30-ban Alexandriát elfoglalták, a településnek nagyjából egy millió lakosa volt. Az alexandriai lakosság etnikai összetételét nézve igen kevert volt: leginkább görögök, egyiptomiak és nagyszámú zsidó élt itt, azonkívül az akkor ismert világ minden részéből megfordultak itt.

Főbb nevezetességei:

Az alexandriai világítótorony

Searchtool right. svg Bővebben: Pharoszi világítótorony

A Pharosz sziget keleti fokán emelkedett a jól ismert világítótorony, amit a Kr. e. 3. században I. Ptolemaiosz Szótér uralkodása alatt Szósztratosz épített; nyolcemeletes és 160 méter magas volt, fénye 300 sztadionnyira (50–60 km) látszott a tengeren.

Kérjük kedvelje vagy ossza meg:

Érdekes? Kedvelje vagy ossza meg másokkal is!

Email
Facebook
Facebook
Google+
http://kazuar.hu/alexandria-egyiptom-vilagitotornya">
Twitter
SHARE